– Itt gyúrják, kelesztik, cipózzák, tekerik, majd tepsibe rakják, s a kinti kemencében meg is sül. Úgy gondoltuk, ezt a legegyszerűbb elkészíteni, s ehhez kell a legkevesebb hozzávaló. Örülünk, hogy Ótelekről is eljöttek a vendégeink. Az időjárás nagyon a kedvünkben jár, jól és gyorsan kelnek a kalácsok. A szervezetünknek 15-20 tagja van, minden kedd este találkozunk, összeülünk, beszélgetünk, kávézgatunk. Tizenhárom éve vagyok elnök, nem bánnám, ha valaki már átvenné a helyem! A legfiatalabb tagunk ötvenéves, hiányoznak a fiatalok. Attól félek, ha mi abbahagyjuk a munkát, a civil szervezet meg fog szűnni – mondta Szilágyi Sándor, a hagyományápoló csoport elnöke.

Megtudtam, hetek óta készültek erre a napra, mindenkinek megvolt a feladata: meghívók kézbesítése, ajándékok megvásárlása, az ebédhez szükséges alapanyagok beszerzése, a terem előkészítése. Többen a konyhán segédkeztek, Zicsi Zsuzsanna pedig vállalta az ebéd megfőzését. Disznópaprikással, káposztasalátával és főtt tésztával vendégelték meg a jelenlévőket. Néhányan meggyes, mákos és mogyorókrémes kiflit sütöttek desszertnek.

A nap főszereplői

A helyi nőszervezet és kézimunkacsoport kilenc tagja kétfajta kiflit készített. A hagyományosat régi recept alapján Korom Margit gyúrta.

– Az élesztőt 2 evőkanál cukorral és 1 evőkanál sóval tejben megfuttattam, jó tojásnyi zsírral, 1 bögre olajjal és annyi liszttel, amennyit felvesz, összegyúrom. A liter tejhez 1,5 kilónyi zsír megy. El kell trefelni, hogy jó állagú legyen a tészta, se kemény, se lágy. Miután megkel, kis cipókat formálunk, s feltekerjük. Ebben már majd a többiek is segítenek, mert nyolcvanegy éves vagyok, s az ujjaimmal már nehezen megy a tekerés.

Sári Piroska, a csoport vezetője másfajta kiflit gyúrt.

– A recept Temerinből származik, a nővérektől. A sógornőm temerini, tőle kaptam el. A család elnevezte apácakiflinek. Miután beraktuk a tepsibe a kifliket, mindegyik mellé egy-egy kis kocka margarint teszünk, s így kelesztjük. Tojássárgájával és egy kevés olajjal szoktam megkenni, hogy fényesebb legyen. Otthon édes töltelékkel (lekvárral, Eurocremmel) töltöm meg, a tetejét pedig megcukrozom, s az szépen ráolvad.

A kisoroszi Torontál kézimunkacsoportból Cirok Erzsébet mesélte el, milyen kifli készül.

– Croissant-kifliket csinálunk ma. Fontos, hogy 400-as lisztet használjunk a tésztához. Cipókat formázunk, s erre ráreszeljük a sajtot. Otthon legalább 220 ºC-on sütöm a kifliket, itt még finomabbak lesznek, mert kemencében sülnek. Ezt a fajta kiflit az unokáim is nagyon szeretik, ezzel várom őket, amikor eljönnek.

A Kisoroszi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet négy hölgy képviselte. Akkor jutottam el hozzájuk, amikor már kisült a kiflijük. Mindjárt meg is kínáltak, szinte omlott a számban a puha, réteges kifli, nagyon jólesett.

– Margarinos kiflit készítettünk közösen az én receptem alapján. Egyikünk gyúrta, a másik nyújtotta, a harmadik a margarint reszelte rá, a negyedik tekerte, majd mindannyian raktuk a tepsibe. A múlt héten voltunk a Csőregefesztiválon Szajánban, s ott hívtak meg bennünket a csernyeiek a Kalácsfesztiválra. Nagyon jó, hogy eljutottunk, mert több régi ismerőssel is találkoztunk – mesélte Csóti Dórika.

Kozma Istvánt, az óteleki Magyarul Magyarokért Egyesület elnökét is megszólítottam.

– Az idén csak hárman jöttünk. Tizenhárom éve van meg a kapcsolat a két település között, s eddig minden évben eljöttünk a barátainkat meglátogatni. Sajnos szinte minden évben látjuk, hogy fogyatkozunk, s egy-egy régi ismerős már nem lehet közöttünk… Ma nagyon sokfajta kiflit kóstoltam, finomabbnál finomabbat. Minden háziasszonynak megvan a maga trükkje.

Ami nagyon lényeges, és érződik is, hogy a lelküket is belegyúrják a kalácsba. Nagyon örülök, hogy a jókedv, a kedvesség, az őszinte szeretet megmaradt az itteniekben.

A kemence mellett találtam meg Fehér Mihályt, aki már az utolsó tepsi kiflit rakta be sülni.

– Egyszerre négy tepsit teszek be a kemencébe, melyet nyárfával fűtöttem be. Nagyon kell ügyelni a hőmérsékletre, de arra is, hogy a kiflik ne legyenek aránytalanok, mert akkor nem egyformán sülnek meg. Kóstolgatni muszáj, főleg az első adagnál, hogy lássam, elég meleg-e a kemence. Egyre több alkalommal rendelnek a hagyományápoló csoportnál kiflit lakodalmakra, keresztelőkre, tizennyolcadik szülinapokra. Ha itthon vagyok, és ráérek, akkor én szoktam ügyelni a fűtésre.

A kemencét Fehér Mihály fűtötte

A tiszakálmánfalvi Mátyás Ágnessel ebéd után sikerült beszélgetnem. Elmondta, tíz éve mindig itt van, volt, hogy egyedül jött el.

– Most négyen vagyunk az Árvácska kézimunkacsoportból. Sokfajta süteményt hoztunk kiállítani: képviselőfánkot, meggyes lepényt, Raffaello-kockát, dobostortát, habrolót. Az előző években már volt pékkifli a feladat, de most egy másmilyen receptet próbáltunk ki.

A hozott kalácsokkal a második helyen végeztek. A gyermekek is egyre kerülgették az asztalukat, mert kóstolgathatták a sütiket.

A tóbai nőszervezetből Bába Natália, Bacsik Gyöngyi és Áts Irén jött el.

– Hagyományos kifliket csinálunk ma, üreseket. Miután megkenjük tojással, köménymaggal szórjuk majd meg, mert régen nem volt szezámmag. Otthon sokszor készítek kiflit, s az utóbbi időben a kenyeret is én magam sütöm. Eddig minden évben jelen voltunk ezen az eseményen. Fontosnak tartjuk, hogy meglátogassuk a szomszédos települések rendezvényeit, mert akkor vissza is jönnek hozzánk a Szármafesztiválra és a táncdélutánokra, melyeket mi szervezünk – nyilatkozta Bába Natália, az egyesület elnök asszonya.

Az általuk készített kiflik a harmadik helyen végeztek.

Kiss Iréntől, a nagykikindai Egység gasztrocsoport vezetőjétől megtudtam, öten érkeztek. Hagyományos pékkiflit készítettek két tepsivel, így maradt az otthoniaknak is egy kis kóstoló. Icu néni hozzátette, ő odahaza sajnos már egyre kevesebbszer süt kiflit, mert egyedül él, nincs kinek kedveskednie. Mindenesetre a zsűrit meggyőzték, ezüstérmesek lettek.

A nagykikindaiak is díjjal tértek haza (Az Egység Művelődési Egyesület Facebook-oldala)

Az idei Kalácsfesztivál legfinomabb kiflijeit a szajániak készítették. Az eredményhirdetés után Micsiz Rózsát, a nyugdíjas-egyesület tagját arra kértem, hogy osszon meg néhány gondolatot.

– Margarinos kiflit készítettünk a saját receptem alapján. Ezt szoktam sütni, ha kirándulásra megyünk. Nem kell külön gombócozni, nyújtogatni, hanem egyben kinyújtani, lekenni margarinnal, gyorsan összedarabolni, feltekerni, s ennyi. Gyorsan kész. Majdnem a mi kiflink került utoljára a kemencébe, izgultunk, megsül-e. Szerencsére kész lett. Tavaly is voltunk, akkor csigakalácsot készítettünk, s akkor is elsők lettünk. A csapat az idén is bízott bennem, ami nagy erőt adott.

Micsiz Rózsa receptje első díjas lett

A szajániak tavaly is első helyezést értek el, de a többiek sem szomorkodtak, mert mindenki oklevélben részesült, serleget kapott, kifliket próbálgatott. Sőt, még táncolni és mulatni is lehetett. A tizenkét éves Virág Dávid, aki zeneiskolába jár, igencsak jól zenélt a szintetizátoron. Örömmel újságolta, hogy zsebpénzt is gyűjtött. A kultúrműsorban a kis citerások dalcsokrot adtak elő, Bottyán Viola és Győri Leona ötödikes tanulók pedig egy-egy kalács témájú verset mondtak el. Beszámolómat egy találós kérdéssel zárnám: A testvére a zsemle, mégsem formázzák kerekre, hanem inkább reggelente a bögre körül kanyart vesz be. Mi az?