Elmondta, a főszerep változatlanul a gyermekeké, a találkozó pedig továbbra is alkalmat ad a tánccsoportoknak a szereplésre, ismerkedésre, tanulásra, miközben őseink hagyományába, életmódjába is betekintést kíván nyújtani. Ami megkülönbözteti a legtöbb gyermekfesztiváltól az az, hogy nem versenyjellegű.

A találkozó első napján népművészeti előadásokat hallhattak az érdeklődők, és Óbecse község népzenei hagyatéka címmel a helyi énekesek mutatkoztak be a Fokos zenekar kíséretében. Este táncházban rophatták a táncot kicsik és nagyok egyaránt.

Másnap az idei Kőketánc legjobbjai léptek színpadra: a helyi gyermekeken kívül a topolyaiak, a szabadkaiak és a kelebiaiak, vendégszereplőként pedig az Egerből érkező kis táncosok.

Ezzel egyidejűleg kirakodóvásárt is rendeztek, és a gazdag kínálatból mindenki kedvére válogathatott. A gyöngyből készült nyakékeknek, karcsatoknak, fülbevalóknak volt a legnagyobb keletjük, ám a kézzel festett üvegpoharak, csészék, dísztányérok, vázák, a fából készült nyakékek, dísztárgyak is gazdára találtak.

Arra is volt mód, hogy öt perc erejéig mindenki népi táncosnak érezze magát, hiszen fel lehetett próbálni a különféle népviseleteket is egy erre kialakított sarokban. Aki inkább kézműveskedni szeretett volna, az elsajátíthatta a fafaragás csínját-bínját, gyöngyöt fűzhetett vagy akár dísztárgyakat festhetett. Akinek pedig továbbra is táncolni volt kedve, a színpadon sajátíthatott el új lépéseket.

Az esti programban az idősebb korosztály alkotta néptáncegyüttesek léptek fel, a táncházban pedig — jó muzsika mellett — tovább folytatódott a mulatság.

A Petrence csoport produkciója

Kézműveskedő gyerkőcök