A szülésre gondolhatunk úgy, mint egy kapura, mely átlépteti a nőt egyik életszakaszból a másikba. A szülés átmenet, megnyílás, a nő megnyílik testileg és lelkileg egyaránt. A gyermek érkezésekor a női és a férfiszerep kiteljesedik, fejlődést hoz mind egyéni, mind társas, mind családi szinten. A szülésre, a hozzá kapcsolódó érzésekre a nők életük végéig emlékeznek, életük meghatározó eseménye, és már kutatások bizonyítják, hogy annak negatív vagy pozitív töltete megjelenik később a női önértékelésben és az anya-gyerek kapcsolatban is, a gondoskodás minősége pedig az unokáig hat. Ezért is van óriási jelentősége annak, hogyan élik meg a nők a szülésüket, anyává válásukat.
A szülés fájdalommal jár
A vajúdás és a szülés természetes fiziológiai folyamat, mely fájdalommal jár. Amikor a szülésre mint fájdalmas eseményre gondolunk, akkor megjelennek bennünk azok az élmények és tapasztalatok, amelyeket addigi életünk során a fájdalomról gyűjtöttünk. Hogyan tekintünk általában véve a női testre: mint ami alkalmas a szülésre, és képes elviselni ezt a fájdalmat, vagy nem? Tudunk-e pozitív értelmet adni ennek a nagyon intenzív testi megélésnek?
A felkészülésben sokszor hangsúlyos a fájdalomtól való félelem. A fájdalomról mindannyiunknak van tapasztalata: az általában valami negatív, csillapítani kell, szenvedéssel jár. A szülési fájdalom természetszerűleg más: a méhkontrakciók azt jelzik, a folyamat halad, a baba ezek segítségével tud megszületni, ezért szükséges ez a testérzet. Az összehúzódások lassan indulnak, fokozatosan rövidül a szünet köztük, és egyre erősebbé válnak, de elmondhatjuk, amikor a szülés mehet a maga természetességében, beavatkozások nélkül, szabad mozgással, biztonságos, támogató közegben, akkor a közben megélt intenzív testélmény elviselhető, bírható, sőt, segítheti is az anyaságba való átlépést.
A szülés fázisai és hormonjai
A szülés körül dolgozó szakemberek beszámolói szerint az anyák nagyon hasonlóan viselkednek a szülés fázisaiban. A vajúdás elindulásakor az izgatottság jellemző, mely mellett megjelenik az öröm, de a szorongás is — a legtöbb esetben ilyenkor a nő a kontrakciók között folytatja napi tevékenységét, pakolászik, készülődik. Az aktív szakban befelé fordulóvá válik, inkább magára, testére, babájára figyel, ilyenkor mennek a szülés helyszínére, ahol a megérkezéskor jellemzően lassul, megakad egy időre a folyamat. Ez a tágulási szak, mely több óráig tart, első szülő esetén 10—12 óra is lehet, többedszer szülőnél kevesebb. A kitolás előtti szakban nyugtalanságot lehet tapasztalni a nőn, ilyenkor nehéz kommunikálni vele, megszűnik a külvilággal való racionális kapcsolat. Ha az anyák teljesen át tudják adni magukat a folyamatnak, ekkor élhetnek át testi-lelki eksztázist, ez a teljes megnyílás, de ekkor jelentkezhet félelem, pánik is. A kitolás fázisában újra koncentráltak lesznek, figyelnek a külvilágra, és amikor megszületik a baba, öröm és boldogság, megkönnyebbülés járja át őket.
Hormonális szinten fontos tudnunk, hogy az anya által termelt oxitocin hormon azonfelül, hogy erősíti a méhösszehúzódásokat, fájdalomcsillapító hatású, nyugtató, csökkenti a stresszt, és nagy szerepe van a szoptatásban. A szülésben részt vesznek a szervezet saját fájdalomcsillapító hormonjai is, a béta-endorfinok, melyek a jó közérzetért és az euforikus megélésért felelnek. Nincs azonban jó hatással a szülés folyamatára az adrenalin, mert stressz esetén csökkenti a kontrakciókat, és ezáltal kevesebb vér jut a méh és a méhlepény felé. Ebből is láthatjuk, milyen bonyolult működése és összjátéka ez a hormonoknak, és egyúttal milyen egyszerű is. A szülésnél fókuszba kell kerülnie annak, hogy a vajúdót mindenki abban támogassa, hogy a saját hormonrendszere végezhesse feladatát.
A szülés mint módosult tudatállapot
A szülés módosult tudatállapotot idéz elő a nőnél, mely megfelelő feltételek esetén spontán módon jön létre, illetve a különféle rituálék, ismétlődő mozgások segíthetnek ezt előidézni. Ilyenkor a figyelme befelé irányul, másképp érzékeli a környezetét, az időt és a testét, mint általában, érzékei élesednek, fogékonyabb a környezetből érkező szuggesztiókra. Ez azért fontos, mert a fentebb említett átmeneti szakban akkor tud legjobban befelé figyelni, megérezni, mire van a testének szüksége, hogy a babája megérkezhessen, ha át tudja magát adni a folyamatnak — ezt segíti a módosult tudatállapot. Fontos hangsúlyozni, hogy a nőknek ekkor is magas az éberségi szintjük, meg tudják tartani a kontrollt, és emlékeznek mindenre, ami ebben a szakaszban történik.
Mitől függ a szülés élménye?
A fentiekből már sejthető, hogy a pozitív szülésélményhez az egyik legfontosabb tényező, hogy a nő biztonságban érezze magát, hogy olyan nyugodt légkör, környezet vegye körül, amelyben el tudja engedni magát, hogy az automatikus folyamatok végbe tudjanak menni. A másik a társas támogatottság megélése, hiszen az oxitocinrendszer egy társ jelenlétében tud aktiválódni. Az egyedüllét érzése a szülés során a legtöbb nő számára negatívan hat.
A szülés élményét nagymértékben befolyásolja az is, hogy az egészségügyi személyzet mennyire segítőkész, támogató. A rutinszerűen alkalmazott beavatkozások, mint például a gátmetszés, a fájáserősítőként adott oxitocin — mely nem egyenlő a nő által termelt oxitocinnal! —, a fájdalomcsillapítók azt erősítik a nőben, hogy segítségre van szüksége, nem képes egyedül szülni. A szülés megélésének milyensége attól is függ, hogy tájékoztatják-e a nőt a beavatkozásokról, arról, hogy mikor mi történik vele, beavatják-e a folyamatba — ha igen, akkor biztonságban tudja magát, és átadhatja magát a folyamatnak, ha viszont nem, akkor veszélyben érezheti magát, ami blokkolja a történéseket, és újabb beavatkozásokra ad indokot.
Az előző cikkekben már bővebben írtam azokról a befolyásoló tényezőkről is, amelyek a nő anyasággal, nőiséggel, szexualitással, testtel kapcsolatos élményei, emlékei — ezek a szülés élményét is befolyásolhatják. Fontos még megemlíteni, hogy egy korábbi traumatikus szülésélmény vagy abúzus is befolyással lehet a szülés megélésére.
Szülésélmény és anyaság
A szülés megélése nagy hatással van arra, hogy később a nő hogyan éli meg az anyaságot. A pozitív élmény erősíti az anya önbizalmát, saját magába vetett hitét, hogy el tudja látni gyermekét, jó döntéseket hoz, meg tudja oldani a helyzeteket, bízik ösztöneiben, sikeresnek éli meg az anyaságot — mindez megalapozza a biztonságos kötődést anya és gyermeke között.
A negatív szülésélmény a későbbi gyermekvállalási döntést befolyásolja, vagy azt, hogy hogyan áll a nő egy következő szüléshez. Kockázati tényező a szülés utáni depresszió és a poszttraumás stressz-szindróma kialakulásában, melyek az anya-gyerek kapcsolatra is kedvezőtlenül hatnak.
A szülésélmény feldolgozása a szülés után magától elindul. Az anya újra és újra lejátssza magában a történteket, újraéli őket, esetleg, ha lehetősége van, megbeszéli a szakemberekkel, segítőivel, elmeséli barátnőinek, hozzátartozóinak, foglalkozik velük — ez mind a feldolgozás része. A negatív élmény mély nyomokat hagyhat, melyek akár évekkel később is nehéz érzéseket hozhatnak — ezek megdolgozásához érdemes szakembert keresni. A szülésélmény feldolgozásakor az átélt élmény befogadhatóvá válik, mellyel együtt lehet élni, és így folytatódik tovább az élet.
A gyermekágy tágabb értelmezése
A gyermekágyas időszakban az anya elsődleges feladata, hogy összeszokjon az újszülöttel, összehangolódjanak, megtanulja jelzéseit, és finoman reagáljon rájuk, ellássa babáját. A gyermekágy szűk értelemben hat hét. Ez a női test, a szülés utáni visszarendeződésnek és a szoptatás megalapozásának is az ideje. Ekkor óriásit változik a test és a lélek is, az anya teljesen új dolgokat tapasztalhat, mint addigi életében bármikor, ami nagy érzékenységgel is jár számára.
Tágabb értelmezésben a gyermekágy a gyermek első születésnapjáig tart, ez a család új rendszerének a megalapozása, az új szerepek felvétele és az azokban való biztonságos mozgás kialakítása, az élet újrarendeződése.
