A szentmisét Magó László atya óbecsei plébános celebrálta, bánáti pap testvéreivel, Tapolcsányi Emanuel verseci, Gyuris László pancsovai és Szemerédi Pál székelykevei, kevevári plébánossal.

— Avilai Szent Teréz ennek a közösségnek és templomnak a védőszentje. Sokan tanulhatunk tőle, mert ő megmutatta, milyen szívből szeretni, és megengedni a Jóistennek, hogy teljes mértékben áthasson bennünket az ő szeretetével. Kész volt szenvedni, másokért élni, mert Isten szeretete hevítette, hogy ő maga a szeretet lehessen a közösség számára. Mindannyiunknak példa az ő élete, a hitvallása, felnézünk rá, és kérjük, hogy mi is követni tudjuk az ő erényekben gazdag életét — mondta Szemerédi Pál atya, akitől azt is megtudtuk, hogy a helyi hívőközösség létszáma 400 körül van. — Itt, Kevevárán a közösség buzgó, odaadóan szolgálja a Jóistent, a többség eljár a szentmisére, és igényli, hogy más alkalmakkor is találkozzunk, ne csak vasárnap és nagyobb ünnepekkor. Itt minden kedden és első pénteken vannak szentmisék, illetve ha valaki a szeretteiért külön misét kérne, azt meg tudjuk valósítani szombat reggelenként.    

Búcsúi szentmise a kevevári templomban 

A parókia épületét a Keve Magyar Művelődési Egyesület tagsága lakja be, ott tartják a próbákat, a gyerekeknek a foglalkozásokat. Mint Binecz Margit, a Keve MME elnök asszonya fogalmazott, amikor Jókai Mór születésének 200. évfordulójára gondoltak, azon tűnődtek, miként lehetne a prózaírót röviden bemutatni.

— Az egyesületben egy éve alakult meg a gyermekműhely, ahol nagy odaadással foglalkozunk velük. Mivel szerepeltetni szeretnénk őket, azt találtuk ki, úgy állítjuk össze a műsort, hogy a gyerekek szintjén mondjuk el a dolgokat. A Kevében működik a népdalkör is, és ez a két csoport állította össze azt a műsort, amellyel a búcsúi szentmise után kedveskedtünk a közönségnek.

Binecz Margit (balról) és a népdalkör

* Nagyon szép számban gyűltek össze a keveváriak, és a környékről is érkeztek érdeklődők, akik nyitott szívvel fogadták a műsort.

— Igen, ez már hagyomány nálunk, mert ma ünnepeltük a templomunk búcsúját. A megalakulás után gondolkodtunk azon, mikor legyen a művelődési egyesületünk napja. Az a döntés született, hogy legjobb lesz, ha összekötjük a búcsúval, mert akkor sokan jönnek. Most is érkeztek vendégek Székelykevéről, Sándoregyházáról, Hertelendyfalváról, mert mindig meghívjuk a környéken működő mindegyik művelődési egyesületet.

* Mikor alakult meg az egyesület, és mennyire népes a tagság?

— 2002-ben jött létre az egyesületünk, tehát most már huszonhárom éves. Tizenöt állandó tagja van, akikre mindig számíthatunk, valamint még egyszer ennyien vannak azok, akik ritkábban vesznek részt a munkában. Két csoportunk működik, az anyanyelvápoló csoport és a népdalkör. Hetente találkozunk, és igyekszünk a vallási és a nemzeti ünnepeinket megülni, Dél-Bánátban minden rendezvényen, magyar megmozduláson részt venni. Jelen vagyunk a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjén, a betlehemes találkozón, de nagy örömünkre néhány éve a Durindón is fellépünk, ami nagyon fontos számunkra, mert egymást figyelve tanulunk.

A műsor egy részlete

Illustrisimo Angéla óvónőként jól tudja, hogyan lehet leginkább becsempészni a magyar szót a gyerekekkel való foglalkozásokba. 

— Öt lány van, és hat-hét fiú, hetente egyszer jövünk össze. Kézművességgel indultunk, mert úgy gondoltam, az alapoktól, a köszönéstől kell elkezdeni tanulni a magyar nyelvet. Az első csoport háromtagú volt, az én két gyerekem meg még egy-két másik. Amikor híre ment, többen is jöttek, és nagyon szépen látszik, mennyire összekovácsolódott ez a tíz gyerek. A kézművességet a jeles napokhoz kötjük, karácsonykor képeket csinálunk a Szent Családról, elmesélünk egy történetet. Ezt természetesen két nyelven tesszük, mert a többségük nem beszél magyarul, de addig is hallják és gyakorolják egy kicsit a nyelvet. Később kezdtünk lassan dalokat, mondókákat tanulni, és így jutottunk oda, hogy mostantól már néptáncot is tanulnak a gyerekek.

A néptáncokat, népdalokat Kiss Samu oktatja a párjával, Krisztinával, aki a Ringató foglalkozásokat tartja, és a picik után csatlakozik a nagyobbacskákhoz, kisegítőként.

— Tavaly itt, Kevevárán is megindult a Ringató. Eleinte kéthetente egyszer találkoztunk, amíg az anyukák is, meg a gyerekek is megszokták ezeket az alkalmakat. Októbertől folytatjuk a munkát, mintegy öt gyereket hoznak rendszeresen a Ringatóra, ahol mondókákat, dalocskákat hallhatnak, és jól érzik magukat — mesélte Kiss Krisztina. Hozzáfűzte, mivel tíz nagyobbacska gyerek is jár az egyesületbe, a férjével összedugták a fejüket, és így kezdték el velük a táncmozdulatokat, majd „megszületett” A pozsonyi sétatéren című dalra a tánc, melyet a gyerekek szemmel láthatóan nagyon élveztek.

Kiss Samu a valamivel nagyobb gyermekek mellett a felnőttekkel is foglalkozik. A népdalkör ezúttal is bemutatkozott.

— Legalább öt éve járok ide, és egy nagyon lelkes közösségre leltem. Valamivel idősebbek, de én úgy tekintem őket, mint a saját nagyszüleimet, ők pedig nagy lelkesedéssel, szeretettel fogadták azt, amit én hoztam nekik. Lassan bevezettem őket a népzene, a népdal világába. Nekik ez kezdetben idegen volt, de addig jutottunk el, hogy tavaly székelykevei adatközlők népdalaiból válogattunk, és ezzel szerepeltünk a Durindón. Tanító bácsinak szólítgatnak még manapság is, és mindig megkérdezik, jól sikerült-e a fellépés. Kérdéssel válaszoltam: maguk hogyan élték meg, hogyan érezték magukat a színpadon vagy a próbákon? Mondták, nagyon jól, és örülnek, hogy ilyen elfelejtett nótákat meg énekeket szedünk elő. Én úgy gondolom, az a lényeg, hogy ez a közösség itt, helyben jól érezze magát.

Kiss Samu jónak tartja, hogy otthonra leltek a parókián, és a lelkes, kis csapat a szentmiséken is szolgálatot vállal. Habár református vallású, a vezetőjükként szívesen betanítja az énekeket. Azt is fontos, hogy a népdalkör tagjai hozzák az unokáikat is, és így lesz teljes a kör, hiszen a foglalkozásokon tanultakat a nagyszülőkkel tudják gyakorolni a gyerekek.

Az irodalmi est végén mindenki Jókai-idézeteket kapott. Nekem négy is jutott. Íme ezek közül kettő: „Az ember szívében a jó és a rossz indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg és elhagyja a testvérét.” „Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.”