Miután a közelmúltban az újságíró kollégák a tartományi küldöttséget kísérve Kishegyesen jártak, egyikük azt mondta, nem gondolta volna, hogy ez valóban ennyire durva, a másik pedig azt, hogy még este is hányingere volt.

A folyóvizek — főleg a Krivaja — intenzív szennyezése óriási probléma az egész közép-bácskai régió szempontjából. A „vízügyekre” különféle törvényes előírások érvényesek. A hatályos rendelkezések 2030. december 31-éig, illetve a még távolabbi 2045. december 31-éig szabják meg a határidőket, ameddig a gyáraknak, a feldolgozó kapacitásoknak, illetve az önkormányzatoknak víztisztítókat kellene üzembe helyezniük. Kishegyesen azonban olyan nagy a baj, hogy a település lakosai elképzelhetetlennek tartják, hogy még ilyen hosszú ideig el lehetne viselni ezt a szennyezést. A helyzetet a falu egész területén érezhető intenzív bűz teszi a leginkább elviselhetetlenné, és sokan attól is tartanak, hogy mindez a lakosság egészségére is negatív hatással van. Most felmerült annak a lehetősége, hogy a gond a törvényben megszabott határidők előtt is megoldódhat. Hamarosan ki fog derülni, valóban így lesz-e.

A közelmúltban Topolyán, majd pedig Kishegyesen járt a tartományi képviselőház elnöke és a tartományi kormányfő is. Pásztor István és Igor Mirović a Krivaja folyót leginkább szennyező üzemek képviselőivel is tárgyaltak. A topolyai községi képviselő-testület nagytermében pedig bemutatták a városi szennyvíztisztító terveit. A delegáció ezután a leendő építkezési helyszínt is megtekintette.

Pásztor István elmondta, hogy ez a probléma kisebb-nagyobb intenzitással már évtizedek óta folyamatosan terheli a lakosokat.

— Örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt időszakban mindkét önkormányzat jelentős eszközöket és szellemi erőforrást mozgósított, hogy elkészüljenek a tervek, melyek lehetővé teszik a víztisztítók kiépítését. Abban állapodtunk meg, hogy mind a topolyai — melynek értéke nagyjából 350 millió dinár —, mind a kishegyesi — melynek értéke kb. 250 millió dinár — esetében a 2019-es és a 2020-as költségvetési évben önkormányzati és tartományi forrásból fogjuk támogatni a megépítésüket.

A képviselőház elnöke külön kiemelte, hogy három olyan topolyai céggel is tárgyaltak, amely jelentős szennyezője a Krivajának.

— Abban állapodtunk meg e vállalatok képviselőivel, hogy egyrészt ők is elkészítik a termelésükből kibocsátott szennyvíz tisztítására vonatkozó terveket, másrészt pedig azt néztük meg, hogyan tudunk hozzájárulni a cégek víztisztítóinak felépítéséhez, hogy megszűnjön a folyó ipari szennyezése. Bizakodó vagyok, noha sokadszorra futunk neki ennek az ügynek. Azt látom azonban, hogy most talán megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy a nekifutáson és az akaraton túl elő tudjuk teremteni azokat a forrásokat, amelyekből ezek a tervek meg tudnak valósulni.

Kislinder Gábor, Topolya polgármestere emlékeztetett rá, hogy a jövőbeli víztisztító helyét már korábban kijelölték, a tervezet elkészült, és akár már az idén megkezdődhet az építkezés. A delegáció el is látogatott a helyszínre, melyhez már az oda vezető út is elkészült. A szennyvíztisztító Topolyától délnyugatra, a Krivaja folyó mellett, az úgynevezett juhászok hídjánál épül majd meg, fázisokban.

A politikusok Topolya után Kishegyesre is ellátogattak. Igor Mirović ott azt nyilatkozta, azzal a céllal jöttek Topolya és Kishegyes községekbe, hogy meggyőződjenek a Krivaja szennyezettségének mértékéről. Az elkövetkező néhány hónapban a helyi önkormányzatok segítségével előkészítik azokat a nagyberuházásokat, amelyek a szennyvíztisztítók építésére vonatkoznak. Mindkét község sokat foglalkozott már a szükséges tervdokumentációk kidolgozásával, így mind a topolyai, mind a kishegyesi víztisztító létesítménynek már van építési engedélye. Most dolgozták ki a Krivaja folyó szennyezettségének csökkentésére irányuló cselekvési tervet, és hamarosan egy korszerű szennyvíztisztító kiépítését is megkezdik.

A szennyvízből eredő gondok az egész régiót érintik. A legjobban veszélyeztetett és terhelt Krivaja folyó Topolya után Bajsát, majd Kishegyest, Bácsfeketehegyet és Szenttamást érintve ömlik a DTD-csatornába, az pedig a Tiszába, melynek vize végül a Dunában köt ki, ezért az egész Duna menti régiót is érintő problémáról beszélhetünk. Eddig sajnos csak ígéretek hangzottak el, miközben a helyzet a valóságban egyre csak súlyosbodik. Vajon meddig lehet még fokozni?

A szerző felvételei