Rengetegen tanultak meg helyesen futni és nordic walkingolni is Fabó Ildikónál. A szabadkai edző népszerű futóiskolájában immár a 13. generáció indult el. Nemrégiben alapította meg az Optiforma Sportegyesületet, melynek célja elsősorban a mozgáskultúra kialakítása a mindennapi életben, illetve ismeretszerzés arról, hogy mennyi az a minimális stressz, amely optimális formába hozhat bennünket, viszont elég és semmiképp sem káros. Az egyesület mottója: „Ha többet szeretnél edzeni, eddz kevesebbet, de azt csináld jól!”
* Az idén lesz hatéves az általad elindított futóiskola. Miért döntöttél úgy annak idején, hogy a futni vágyók edzője leszel?
— Akkor még nem volt tudatos a döntésem. Jelentkeztem egy felhívásra, melyben a www.trcanje.rs oldal már működő futóiskolája képesített edzőket, munkatársakat keresett városok közötti együttműködésre. Ketten jelentkeztünk Szabadkáról, és ebben a felállásban is kezdtük el a közös munkát dr. Keszeg Szilvia és én. Akkoriban 18 szerbiai városban alakult futóiskola, mostanra Szabadkán kívül már csak Újvidéken létezik. Nagyon erős volt bennem a vágy, hogy átadjam a szaktudásomat, és másokkal is megszerettessem a mozgást, a futást, azt a tevékenységet, amely nekem is annyi örömet szerzett az évek során. Nagyon sok kihívással kellett szembenéznem. Nem értettem például a digitális marketinghez, a reklámozáshoz, soha ilyen szinten nem foglalkoztam ennyi emberrel, és kevés pszichológiai ismerettel bírtam. Ott volt aztán a vírushelyzet, egy teljesen ismeretlen dolog, ezt is ügyesen kellett kezelni. Végeredményben én csak edző szerettem volna lenni, edzésterveket írni, felkészíteni embereket az első versenyeikre vagy a legjobb eredményeikre, aztán kiderült, hogy ez sokkal többről szól. Ahhoz, hogy a futóiskola jól működjön, sokszor mélyen magamba kellett néznem. Ez viszont megerősített, megváltoztatott. Mint sportoló a kihívások és azok megoldásai nem álltak távol tőlem, viszont a vezetői szerep volt az, amit meg kellett szoknom, tanulnom. Ha visszatekintek, látom a hibákat, a kezdeteket, és egy kicsit talán mókásnak is találom. De ha belegondolok, mindennek éppen így kellett történnie. Amit ma látok, az a hiánypótlás. Ma már a futóiskola nem csak futással foglalkozik. Ahhoz, hogy átlássam, mi az, amire az embereknek szükségük van, és mit kell pótolni, pontosan ennyi időnek kellett eltelnie. Fontosnak tartom kiemelni már az első edzéseken, hogy a futás mellett a mozgástartomány bővítése a legfontosabb, amit tudnia kell egy amatőrnek, aki több évtized inaktív életmód után futni szeretne, és tudatosan kell ezen dolgoznia. A beszűkült mozgástartomány, a folyamatos félreterhelés időzített bombaként ketyeg, amikor a sérülésekről beszélünk. Fontosnak tartom a szakmai továbbképzést, és ezen dolgozom fáradhatatlanul, mert az aktuális tudásunk könnyen semmivé válhat, ha nem haladunk a korral és az idővel.
Fabó Ildikó (a Foto Quick felvétele)
* Mi az, amit a futás terén rosszul csinálunk, mit értesz folyamatos félreterhelésen?
— Azokra a testkompozíciós hibákra gondolok, amelyek folyamatosan alakulnak ki az elkényelmesedett életvitelünkben, nem utolsósorban az ülő munkavégzés, a mozgásszegény életmód miatt. Éppen azok az izmok renyhülnek el, illetve azok a mozgástartományok szűkülnek be, amelyeknek a futómozgást kellene segíteniük. Farizom, kirotátorizmok, távolítók és közelítők, valamint a törzs izmai. De ne felejtsük el a talp izmait sem, melyeket szintén nem ér megfelelő ingerkörnyezet (pl. nem járunk mezítláb), kényelmetlen cipőkben vagyunk egész nap, és amikor elkezdünk futni, sokszor a különböző talpbetétekben keressük a megoldást, vagy az agyonpárnázott futócipőkben. Ezért van az, hogy nagyon sok amatőr csoszogva vagy nyújtott lábbal fut, mert egyszerűen képtelen az elegáns mozgásra. Van rá megoldás, mégpedig a megfelelően kialakított gyakorlatok, a mobilizáció és stabilizáció, illetve az erősítés. Ugyanúgy, mint a futásban való fejlődés, ez is időigényes és hosszan tartó folyamat, de nem lehetetlen, ha valaki valóban szeretne foglalkozni a saját testével. Akik felkeresik a futóiskolát, ebben kapnak segítséget, szinte játékos módon, különösebb megerőltetés nélkül. Viszont a munkát mindenkinek magának kell elvégeznie. Tehát ha hirtelen elkezdünk futni túl sokat és túl gyorsan, mellette pedig nem gyakorolunk a fentiekből semmit, akkor a már egyébként is gyenge izomzatot terheljük, aminek az lesz a vége, hogy az izmok munkáját átveszik az inak meg a csontok, és valahol sérülés fog kialakulni. Bármilyen fizikai aktivitással kezdünk foglalkozni, mindig a fokozatosság elvére törekedjünk, és mindig ott kezdjük, ahol tartunk, soha ne a maximumnál, csak azért, mert láttuk valahol az interneten, hogy bizonyos sportolók milyen eredményeket érnek el. Minden siker, eredmény mögött iszonyatos munka áll, melyet mi, kívülállók sokszor nem látunk. Úgy gondolom, mindenki fejlődhet önmagához képest, ha objektíven áll a munkához, és kitartó.
* A táplálkozás terén is hasznos tanácsokat adsz a futóidnak, vagy ezt a részét rájuk bízod?
— Ezzel kapcsolatban főleg arról próbálom informálni az embereket, hogy ne feltétlenül diétában és különleges étrendben gondolkozzanak, hanem inkább az étkezési szokásaik megváltoztatásában. Rengeteg apró trükkel lehet szabályozni a testsúlyt, ehhez nem kell sanyargatnunk magunkat, nem kellenek hozzá csodapirulák vagy detoxprogram, sőt, az sem, hogy hirtelen vegetáriánussá váljunk. El kell tudni különíteni a táplálékban gazdag ételeket és a hasznos makrotápanyagokat az üres kalóriáktól, mivel azoknak, akik már különben is túlsúlyosak, azaz túl sok energiát tárolnak magukban, ahhoz, hogy fogyni tudjanak, nyilván nem kell további „energiát” bevinniük. Sajnos az a tapasztalatom, hogy sokan nem tudnak különbséget tenni a táplálékban gazdag és az energiában gazdag ételek között. Nem hajlandóak leszokni a nasiról, illetve az ultrafeldolgozott és gyárilag csomagolt ételekről. Munkám során főleg olyanokkal találkozom, akik a futástól várják a kilók elillanását. Nos, a futástól és a távok növelésétől történhet fogyás, de inkább izomból, márpedig izomveszteségre sem ennek a korosztálynak, sem a fiatalabbaknak semmi szüksége, mert több szempontból is káros lehet az egészségre. Onnantól, hogy elkezdünk edzeni, fokozatosan beállhat egy olyan változás, amikor a szervezet nemet tud majd mondani bizonyos élelmiszerekre. Tehát az egészséges és mozgásban gazdagabb életvitel velejárója, hogy az egyén már nem akar ártani a saját testének, mert érzi, hogy nem kell megennie azt az ételt, amely nem szolgálja az edzéseit, és akkor történhetnek radikális változások. Egy sportolónak ahhoz, hogy jól tudjon edzeni, és legyenek eredményei, helyesen kell táplálkoznia, és koplalás helyett ennie kell! Tehát próbáljunk kontextusban gondolkodni: az hizlal, ami nem étel, ami pedig étel, az izmot épít, és erősít bennünket.
* Két évvel ezelőtt indult el az első nordic walking csoportod, ez újdonságnak számít a régiónkban. Milyen egy edzés, mennyire gyakran találkoztok, és kiknek ajánlod?
— Eleinte 2-3 hónapos tanfolyamokat indítottam, heti 3 edzéssel. Köztük volt egy 2 hónapos ingyenes tanfolyam is, melyen 30 cukorbeteg vehetett részt, mert mint tudjuk, rendszeres fizikai aktivással nagyon hatásosan szinten tartható a diabétesz, illetve megakadályozható a súlyosbodása. Aztán azon kaptam magam, hogy nem győzöm a heti 3 futóedzést a csoporttal, illetve a plusz heti 3 edzést a nordicosokkal a civil munkám, illetve a saját edzéseim mellett, melyek heti 11-12 órát vettek igénybe. Nagyjából a tavalyi év végére fizikailag is, és lelkileg is kiégtem, túl sokat vállaltam. Most egynapos edukációkat tartok, melyek 3-4 órát vesznek igénybe, és ezeken tökéletesen el lehet sajátítani a két nordic walkingos alaptechnikát. Rossz tapasztalatom is van ezzel kapcsolatban. Sajnos az emberek 90 százaléka nem veszi komolyan, hogy ez egy kitűnő mozgásforma. Lenézően állnak hozzá, és összekeverik a hegymászással, a botokat pedig a hegymászó botokkal. Ez egy fiatal sportág, és nem lehet csak úgy elsajátítani az internetről. A másik kiábrándító dolog a városunkban, hogy az egészségünk érdekében mindent megtennénk, csak ne kelljen mozogni. Ezek sajnos tények. Ebben a régióban nem alakult ki megfelelő sportkultúra, pedig ha a legközelebbi szomszédainkat nézzük, akkor látjuk, hogy Magyarországon majdnem 20 évre nyúlik vissza a nordicos kultúra, Horvátországban, Szlovéniában pedig nordicos fesztiválokat rendeznek. Amit a skandináv gyaloglásról tudni kell, hogy egy egyszerű ritmikus mozgással az izmaink 90 százalékát átmozgatjuk és aktiváljuk. Ezt kevés mozgásforma mondhatja el magáról. Ezenfelül kitűnően serkenti mindkét agyfélteke működését, ezáltal a koordinációnkat és a kreativitásunkat is. Hetente egyszer vannak közös edzéseink, a feltétel pedig az, hogy aki csatlakozni szeretne hozzánk, annak el kell végeznie egy egynapos tanfolyamot, mert a technikák elsajátítása nem egyszerű, és időigényes is. Ezeken a tanfolyamokon a botokról mi gondoskodunk, és hasznos életmódtanácsokat is kapnak a jelentkezők, valamint mindent, amit a nordic walkingról elméletben, illetve gyakorlatban tudniuk kell. A közeljövőben fog megalakulni a Szerbiai Nordic Walking Szövetség, melynek alapító tagjai vagyunk, és szerintem ez új lehetőségeket fog megnyitni előttünk.
