Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején Palicson befogadótábor állt. Azok közül a nemzettársaink közül, akik a kommunista terror elől menekülve elhagyták otthonukat, hátrahagyták addigi életüket, nagyon sokan Palicson keresztül menekültek. A kegyelet virágaival rájuk és mindazokra emlékezünk, akik 1956-ban harcoltak, küzdöttek a magyar szabadságért. A szobor az örök emlékezet jelképe, a nemzet határon átívelő összetartozásának a kifejezése. A vajdasági magyar közösség immár tizennyolc éve helyezheti el az emlékezés koszorúit a nemzeti összetartozás és a kegyelet jegyében Palicson, a központi emlékműnél.

— Ez az emlékmű is azt fejezi ki, hogy a határon túli magyarok is részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben. Sokan úgy is, hogy a harcok részesei voltak, de a legtöbben itt, Palicson, és számos vajdasági településen befogadták a Magyarországról ide menekülőket, és segítséget nyújtottak nekik. A vajdasági magyarság nagy szimpátiával fogadta a budapesti és a magyarországi magyarság szabadságharcát 1956-ban. Október 23-át a Magyar Nemzeti Tanács által hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítottuk, és Szerbia is elismeri a vajdasági magyarság nemzeti ünnepeként március 15-e és augusztus 20-a mellett — nyilatkozta dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, és hozzátette, a szabadságért mindig ki kell állni, mindig meg kell érte harcolni, még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, nincs rá esély. 

Magyarország Kormányának képviseletében Barthel-Rúzsa Zsolt, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Csallóközi Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulátusának főkonzulja és Pálinkás Gábor, Magyarország belgrádi nagykövetségének első beosztottja, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében dr. Pásztor Bálint elnök és Juhász Bálint, az intézőbizottság elnöke koszorúzott. A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Fremond Árpád elnök, Rigó Pál Zsófia alelnök és Sárközi István, a végrehajtó bizottság elnöke, Szabadka Város Önkormányzatának és a VMSZ városi szervezetének nevében pedig Góli Csilla alpolgármester és Gyivánovity Dániel elnök helyezte el az emlékezés virágait. A folytatásban a vajdasági önkormányzatok, közöttük Magyarkanizsa, Topolya, Zenta polgármesterei, a VMSZ körzeti, községi, városi és helyi szervezeteinek — egyebek között Csóka, Újvidék, Nagybecskerek, Kúla, Óbecse, Nagykikinda, Magyarcsernye, Kishegyes, Begaszentgyörgy, Ada, Törökkanizsa, Szenttamás, Temerin —, valamint a VMSZ nyugdíjas-, női és ifjúsági fórumának vezetői, a civil szervezetek és intézmények képviselői hajtottak fejet a forradalom hőseinek emléke előtt.  

A Vajdasági Magyar Szövetség központi megemlékezése 18 órától Szabadkán, a Jadran Színpadon a Lobogó jegenyék című ünnepi műsorral folytatódott. A rendezvény szónokai Barthel-Rúzsa Zsolt és dr. Pásztor Bálint voltak.