Dr. Silling István a beszélgetés során elmondta, ez a kiadvány a témában korábban megjelent tanulmányait gyűjtötte össze.

— A kötődésem a népi vallásossághoz húsz éve tart. Az archaikus népi imádságokkal foglalkoztam elsőként e szakterületen. Ezek a hivatalos egyház által korábban el nem ismert imák voltak, melyek akár hét-nyolcszáz évesek is lehetnek. A legtöbbet Bácskertesen és Nyugat-Bácskában gyűjtöttem. Az új könyvemben — leginkább a római katolikus — szentek szabadtéri emlékműveiről van szó. Kitekintésem van a pravoszlávok ilyen nemű megnyilvánulásai felé is. Az ő szabadtéri keresztjeiken nem mindig Krisztus-korpusz van, hanem akár egy ikon is lehet.

Szent Antal apatini szobra szűkebb környezetünk legszebb barokk szobra. Nepomuki Szent János tisztelete nagyon erősen jelen van Vajdaságban, ő a Habsburg-ház társvédőszentje volt, ez a terület pedig oda tartozott. Zomborban 1751-ben kápolnát építettek a tiszteletére, Monostorszegen, Béregen is megvan még a szobra, kápolnája, a korábban németlakta falvakban is jelen vannak az emlékművei. A népességcsere következtében magukra maradtak a szentek szobrai, gazdátlanokká, töredezetté váltak, el lettek hanyagolva. Ez számomra szellemi környezetszennyezés. Ezzel — legyen szó bármelyik ledöntött vagy elhanyagolt emlékműről — a szellemi itthonlétünk jó érzését hagyjuk tönkremenni. Például Zomborban 1945-ben a Szentháromság téren bizonyos felelőtlen egyének ledöntötték a szobrot, mely máig hiányzik. Ha a másik téren felújították a szép keresztet, akkor elvárható a közösségtől, hogy állítsa vissza a Szentháromság-emlékművet is. Erre az itt élő katolikusoknak éppúgy szükségük van, mint a város többi lakójának. Az immaculata, azaz a szeplőtelen fogantatás tiszteletére emelt emlékművekből is sok van a Délvidéken. Ez a hódolat a többi közt a németek hatására terjedt el.

A Szent Iván-napi hagyományok — valójában Keresztelő Szent János ünnepéről beszélünk — még mindig élnek, a pravoszláv házakra ezen a napon Szent Iván-napi virágból készült koszorúk kerülnek, melyeknek az a feladatuk, hogy oltalmazzák a házat.

Szent Vendel a jószágtartók oltalmazója, már nem sok helyen maradt meg az emlékműve. Hódságon, a temetőben van kápolnája, Bácskertesen pedig a templomkertben látható a szobra. Mindkét helyen szépen karbantartják az alkotásokat.

Szent Anna volt Jézus nagyanyja, több temploma és emlékműve van Vajdaságban — Zentán, Kishegyesen, Muzslyán, Pancsován, hogy csak néhány helyet említsek. Az ő tiszteletéről is írtam a könyvemben.

A pestisszentek legelterjedtebb vajdasági emlékművei a Szentháromság-szobrok. Ezeknek az oszlopoknak a tövében többek között Szent Sebestyén, Szent Rozália és Szent Rókus található. Az utóbbinak Szabadkán és Béregen van szobra. Az emberek tisztelik a szenteket, karbantartják, festik az alkotásokat, kerítéssel veszik körül őket, virágoskertet ültetnek eléjük.

A szőlészek védőszentje Szent Orbán, akinek a bortermő vidékeken van emlékműve, a legszebb a dél-bánáti Fehértemplom fölötti szőlőhegyen látható.

Szent Cirákus vagy Cirjék a szemmel verés, az átkok ellen véd. Ő a tizennégy segítőszent közül az egyik. A gádori kápolnája sajnos már nem maradt meg.

A Jézus Szíve-kultusz manapság is él. Több, a tiszteletére emelt templomunk és kápolnánk van. Igen szép a magyarkanizsai Jézus Szíve bronzszobor, mely a kolozsvári Szeszák Ferenc alkotása.

A Szent Sír tisztelete a nagypénteki gyásznaphoz tartozik. Van templom, ahol év közben díszítés nélkül megtekinthető a Szent Sír egy oltár alatt. Az anyaggyűjtés sok energiát igényelt, mert a sír a tradíció szerint csak nagypénteken és nagyszombaton látható. Vannak helyek, ahol legények őrzik a Szent Sírt, például Szondon, másutt vagy egy csoport imádkozó asszony, vagy egy férfi. Ezekkel a témákkal foglalkozik a könyvem.