Magyarkanizsán hagyományosan november 2-án zárul a községbeli megemlékezések sora. Adorján, Martonos és Horgos után a kanizsai Nagytemetőben is megemlékeztek az 1944/45-ös megtorlások áldozatairól.
Magyarkanizsán hagyományosan november 2-án zárul a községbeli megemlékezések sora. Adorján, Martonos és Horgos után a kanizsai Nagytemetőben is megemlékeztek az 1944/45-ös megtorlások áldozatairól.
— Mindenszentek ünnepe és halottak napja az az alkalom, amikor szívünkben és lelkünkben nemcsak a gyász és a fájdalom törhet magának utat, hanem a tisztelet és az emlékezés is mindazok iránt, akiknek élete és tettei formálták közösségünket — hangzott el a kegyeletadó ünnepség bevezetőjében.
Alkalmi beszédet dr. Forró Lajos történész, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke mondott.
— Kanizsa áldozatainak a számát a mai napig nem tudjuk véglegesíteni. Hosszas kutatások 72 nevet tudtak azonosítani. 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk áldozatainkról, 64 évnek kellett eltelnie, hogy meglegyen az első rehabilitáció. 70 évnek kellett eltelnie, hogy a két elnök — a magyar és a szerb — Csúrogon közös főhajtással adózzon a II. világháborúban elhunyt ártatlan szerb és magyar áldozatok előtt. 78 évvel a történtek után ismét felteszem a kérdést: mikor kerül sor arra, hogy eltemethessük áldozatainkat, akik dögtemetőkben, buszpályaudvarok alatt vagy a töltés alatt jeltelen sírokban pihennek? Ebben a községben öt tömegsír van: három Kanizsán, egy-egy pedig Horgoson és Martonoson. Több száz ember nyugszik jeltelen sírban.
A megemlékezési szertartást Horváth Ákos káplán vezette, az emlékműnél pedig az önkormányzat, Magyarország szabadkai főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a helyi közösség, valamint a község oktatási intézményeinek képviselői helyezték el koszorúikat. Ezután felszentelték az önkormányzat, a főkonzulátus és az MNT támogatásával felújított, I. világháborús katonasírokat és az új keresztet, majd a közösség képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
Fényképezte: Fehér Márta