A fotó 2008. június 26-án készült a temerini piactéren, az incidens 4. évfordulóján. A szülők békés tiltakozást tartottak a tett helyszínén

Az öt temerini fiatalember - mint többször írtunk róla - gyilkossági kísérlet miatt már ötödik éve raboskodik a mitrovicai börtönben. A vád szerint Zoran Petrovićot 2004. június 26-ára virradóra több órán át bántalmazták. A fiatalokat a történtek után szinte mindjárt letartóztatták, és a továbbiakban sem védekezhettek szabadlábról. A fiúk egész Európában példátlanul súlyos büntetést kaptak: ifj. Máriás Istvánra (22) 15, Illés Zsoltra (26) 13, Szakáll Zoltánra (25) 11,5, Uracs Józsefre (29) 11,5 és Horváth Árpádra (19) 10 évet róttak ki.
Valakiknek ez a helyzet megfelel
Horváth Tibor, a 10 évre ítélt Árpád édesapja elmondja, hogy minden lehetőséggel élnek, hogy meglátogassák fiukat a mitrovicai börtönben.
- Fiunkat áthelyezték, most már nem a szigorított részben van. Árpit és Szakáll Zoltánt szombaton lehet látogatni, a többieket: ifj. Máriás Istvánt, Illés Zsoltot, Uracs Józsefet pedig vasárnap, mivel őket még nem helyezték át az enyhébben őrzött fogdai részbe. Gyötrődnek, most már nagyon elegük van - mondja Horváth Tibor. - Árpin is látszik, hogy elfogyott az ereje, reményvesztett lett. Az alkotmánybíróság még mindig nem válaszolt a fellebbezési kérelmükre, amit a szenttamási Emberjogi Központon keresztül küldtek. Valakinek vagy valakiknek megfelel ez a helyzet, nem akarják, hogy kiderüljön, miért kaptak ilyen súlyos büntetést. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szerb Legfelsőbb Bíróságnak - amely visszadobta az ügyet - 5 bírája ellen indult valamilyen eljárás korrupció miatt. Például a bírói tanács elnökéről, Ljubomir Vučkovićról kiderült, hogy több korrupció-gyanús ügyben is érintett lehet. Normális országokban ilyen esetben felülvizsgálják a korrupcióval gyanúsított bíró korábbi ügyeit.
- Árpi egy asztalosműhelyben dolgozik (szerencsétlenségére az ujját is megvágta), Szakáll Zoltán az építészeknél van. Jobb így, hogy dolgoznak, igaz, a fizetésünk nem nagy, kb. 2000 dinár, de dolgozva legalább gyorsabban múlik az idő.
- A Mitrovicára az utazást is egyre nehezebben tudjuk megoldani. Eleinte mi szülők együtt mentünk látogatóba kombival, de nem tudtuk mindig összeegyeztetni az időnket, hiszen 5 családról van szó, és a történtek előtt nem is ismertük egymást. Ha kocsival megyek, vagyis ha valaki elvisz, akkor legalább 2500-3000 dinárba kerül a fuvar, és akkor még az Árpinak szánt csomagot bele sem számoltam az összegbe. Busszal valamivel olcsóbb lenne, de akkor elmegy az egész nap, és a csomagot is valahogy el kell szállítani. Mindig viszünk kávét, cigarettát és élelmet. Egy szolidabb csomagot össze lehet állítani körülbelül 7-8 ezer dinárból. Tehát mindent összevetve legalább 10 000 dinárba kerül egy látogatás, ami a családok számára nagy teher.
Édesapám halálakor küldtünk sürgönyt, halotti levelet, a börtönbe, még az ügyvédnőnk is odaszólt, hogy engedjék haza Árpit a temetésre, de nem engedték. Meg sem indokolták, hogy miért nem. Az édesapám Horváth János volt a harmadik személy, aki a fiúk szűkebb családi környezetéből halt meg. Emészt bennünket is rendesen mindez, állandó feszültségben élünk, és lassan-lassan elfogy a védelem is. Szerencsére gondolnak ránk az emberek, nem vagyunk teljesen magunkra utalva. Többen is segítettek, támogattak bennünket anyagilag.
Máriás Ilona, a 15 évi börtönbüntetésre ítélt István édesanyja elmondja, hogy a fia még nem dolgozik.
- Iskolába jár, most szeptemberben kezdte a sulit, nem akarta megmondani, hogy mit tanul, azt mondja, meglepetés lesz.
Számunkra is nagyon megterhelő ez az egész, ötödik éve tart a kálváriánk. Orvoshoz járok, gyógyszereket szedek, fizikailag is, pszichikailag is, anyagilag is lerobbantam. A fiúk pedig az egész fiatalságukat elveszítették, s az a legrosszabb, hogy úgy tűnik, mintha mindenki beletörődött volna, senki semmit nem tesz a fiúk érdekében, minden ellenünk dolgozik. Az ígérgetésekből nem tudunk megélni, attól még nem szabadulnak ki a gyerekeink.
Nagyon sajnálom őket, már szinte semmiben sem bíznak, és nekünk is fogytán az erőnk, de nem adjuk fel! Ha egyszer ki is szabadulnak, vajon hogyan fogják feltalálni magukat a nagyvilágban?
Igazságtalanság, hogy a magyarveréseket ilyen szigorú büntetésekkel akarják ellensúlyozni, ennyit nem érdemeltek meg. Nem tudok szavakat találni arra, hogy jellemezzem, milyen országban élünk. A fiúknak azt üzenem, hogy ne veszítsék el a reményt - fejezi be a beszélgetést Máriás Ilona.
Még mindig semmi
Lapunk július 2-ai számában számoltunk be először a temerini 19 éves Kálmán Rolandot ért támadásról. Mint ismeretes, éjjel egy órakor támadták meg, egy sörösüveget vertek a fejéhez, olyan sérülést okozva neki, hogy csak műtéti beavatkozással lehetett megmenteni a szeme világát. Társának az arcát vagdosták össze a szilánkok. Akkor az édesanya, Borbála többször is elmondta, hogy a temerini rendőrök készségesek, segítőkészek voltak, azzal biztatták őket, hogy a támadók hamarosan kézre kerülnek, ne aggódjanak. Nos, azóta mintegy 4 hónap telt el, és a támadók még mindig szabadlábon vannak, és még csak eljárás sem indult ellenük. Roland a támadás óta nem lát rendesen, látóképessége az egyik szemére mindössze 10 százalékos.

Segítségnyújtás és adományozás:
NEMZETKÖZI FOLYÓSZÁMLA (deviza befizetésének lehetősége)
A fiúk közös számlájának adatai:
TIBOR HORVAT
L. MUŠICKOG 11.
21235 TEMERIN
SERBIA
A bank neve: MERIDIAN BANK AD
S.W.I.F.T. code: MEBACS22
A számla No:330103020050501868
IBAN code: CS73330103020050501868
Megjegyzés: SEGÉLY
SZERBIAI FOLYÓSZÁMLA (dinár befizetésének lehetősége):
A fiúk közös számlájának adatai:
TIBOR HORVAT
L. MUŠICKOG 11.
21235 TEMERIN
SRBIJA
A bank neve: MERIDIAN BANK AD
A számla No:330102010005669537
Megjegyzés: SEGÉLY