Ő már kisgyermekként is tudta, mi szeretne lenni. Fodrásznak született. Miután elvégezte a tanulmányait, azonnal munkát vállalt, nem sokkal később a saját szalonját is megnyitotta. Azt mondja, ott érzi jól magát, az üzlete a nappalija, ahol mindig jó a hangulat, és kedvesség, pozitív életszemlélet fogadja a lányokat, asszonyokat.

Imre rendszeresen jár fodrászversenyekre, mert abban hisz, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát. A Hét Nap Plusz podcast adásában a kezdetekről, a hivatása iránt érzett szeretetről, az életfilozófiájáról is mesélt, valamint az aktuális trendekbe is beavatta a nézőket.

— Engem a Jóisten a tenyerén hordott, mert öt-hat éves korom óta tudtam, hogy fodrász leszek. Volt egy unokatestvérem, aki otthon fodrászkodott, én pedig ott voltam körülötte. A nagymamám haját is fésülgettem. Két évig dolgoztam két különböző helyen, majd önállósodtam, harmincöt éve vagyok a szakmában.

* Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy igazán jó fodrásznak?

— Először is alázatossággal. A hozzám érkezőkre egyformán, szeretettel kell figyelni. Nagyon szeretem az embereket, szívesen végighallgatom az élettörténetüket. Persze nem pletykálunk, de sok ember a pszichológusának tartja a fodrászát, és ez megtisztelő. Mindig felmérem a terepet, kivel miről lehet beszélgetni, kinek milyen a hangulata. Van hölgy, aki beül a székbe, és mondja. Ráérzek az emberekre, ez egy jó tulajdonság. Nagyon jól érzem magam az én kis világomban. Ha bejön a vendég, ránézésre kell tudnunk, mire van szüksége. Figyelembe kell venni az arcbőrt, a szem színét, a haj állapotát. Én általában igyekszem lebeszélni a hölgyeket arról, ha nem hozzájuk illő színt vagy fazont szeretnének.

* Gyakran halljuk, ha egy hölgy drasztikus változást kér a haján, akkor valami történt az életében. Te is ezt tapasztalod? Elmesélik a nők, hogy éppen milyen életszakaszban vannak, és miért van szükségük a nagy átalakításra?

— Aki állandó vendégem, annak nem kell külön mondania, mert tudom. Ilyenkor vagy rövidebbre vágatják a hajukat, vagy feketéből szőkére váltanak. Elmesélek egy érdekes történetet. Volt egy vendégem, aki húsz éve hozzám járt, és nagyon elégedett volt. Egy este felhívott, elbeszélgettünk, és azt mondta, ne haragudjak, most egy ideig nem jön hozzám, de nem azért, mert velem lenne problémája. Nagyon szeret, de úgy döntött, más fodrászt keres. Őszinte volt, ezt tisztelem benne. Változásra volt szüksége, de a fodrászt váltotta le.

* Vannak meglepő kérések, amelyek kihívást jelentenek?

— Ó, erre nagyon nyitott vagyok, várom a kihívásokat! Mindenkinek van egy megszokott stílusa, amiből nagyon nehéz kizökkenteni a hölgyeket. Én szeretem, amikor változtatnak. Van olyan vendégem, aki harminc éve ugyanúgy hordja a frizuráját. Persze ha extrém dolgot kér valaki, vagy a TikTokról hoz képet, azt nem szeretem, mert az nem reális.

* Beszéljünk egy kicsit a trendekről. Ha kimegyünk az utcára, számtalan frizurafazonnal és színnel találkozunk. Nem lehet kimondani azt, hogy van divatszín vagy vágási stílus. Vannak esetleg aktuális trendek? Ha igen, melyek ezek?

— Mindig a múltba nyúlunk vissza, azt gondoljuk újra. Van divat, de nincs divat. Mindenki lehet hosszú hajú vagy rövid hajú, bármilyen színű, persze régebben is lehetett, de voltak divatirányzatok, amelyek ezt jobban korlátozták. Minivál, rövid haj például a szüleink idejében. A mai fiatalság ezt már nem igényli, náluk a hosszú haj nagyon kedvelt. Idén divatos a vállig vagy az állig érő haj, és az álltól rövidebb fazon. Emellett a frufru is divat, a tépett fazon, a lepkefrizura, amely a ’80-as évek slágere volt. Sőt, a nem festett hajtő is népszerű. Általában tőtől lefelé világosodik a hajszín. A hölgyek nagyon szeretik a sötét hajszínt, különösen a tinédzserek. A tizenöt-tizenhat évesek úgy kezdik a hajfestést, hogy mindjárt a fekete színt választják.

* A haj, a hajszín, a fazon árulkodik rólunk? Kommunikálunk a hajunkkal?

— Az ápolatlan haj is árulkodik, akár arról is, hogy van-e betegség vagy lelki elváltozás. A színek is üzennek, de ez nem jelenti azt, hogy aki vidám, annak citromsárga haja lesz, de persze kommunikálunk a színekkel.

* Nagyon sok ismert ember megfordul nálad az üzletben. Vannak, akik már Magyarországon élnek, de hazajárnak hozzád. Például Dér Heni esküvői frizuráját is te készítetted.

— Nagyon nagy szeretettel készítettem. Henit azért szeretem, mert olyan maradt, amilyen mindig is volt, cserfes, csantavéri kislány. Nincsenek allűrjei, könnyű vele dolgozni. Amikor hazajön, akkor én készítem a frizuráját. A helyi színészvilágból szinte mindenki hozzánk jár, nagyon jól lehet velük dolgozni, de egyben nehéz is, mert megvan nekik a saját elképzelésük. Nagyon szeretem, hogy sokrétűek vagyunk, mindent csinálunk, klasszikusat, modernet, de nem lépünk át egy határt.

* Milyen terveid vannak a jövőben?

— Nagy céljaim nincsenek, ez nekem így kerek, ahogy van, ha így marad minden a mikrokörnyezetemben. Legyen mindenki egészséges, a vendégeim is, mert sajnos nagyon sok ember betegségekkel küzd, továbbra is sokan járjanak hozzám, legyenek vidámak, és csak néha szomorúak. El tudjak jutni minden évben Olaszországba egy világkiállításra, ahova húsz éve járok, és ami az egyik legfontosabb világkiállítás a szakmában, valamint tízévente szoktam csinálni egy divatbemutatót, ami most már esedékes lesz. Mondjuk, legyen ez egy terv.

* Az életed hogyan éled? Milyenek a mindennapjaid?

— A magánéletemet kicsit unalmasnak tartom, mert én kiszórakozom magam a munkahelyemen, ahol csacsogok, beszélgetek. Este szeretek leereszteni egy pohár borral, a kutyusokkal, mert nagyon kedvelem az állatokat. Szeretem még a sétákat, a filmeket, a színházat, a zenét. Megválogatott, jó társaságban lenni, akikkel jól érzem magam. Nem egyszerű egyébként a mai világban az elfogadás. Mindannyian különbözőek vagyunk a gondolkodásban vagy bármiben. A mottóm egyszerű: szeressünk, fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, csinálja mindenki a dolgát. Nincs nagy filozófia ebben. 10-12 órában dolgozunk, ez az életem, az otthonom. Ha egyszer nyugdíjba megyek, és nem fogok ennyit fodrászkodni, akkor virágkötő leszek. Azt nagyon szép szakmának tartom.