A meleg őszi napok után megérkeztek Szabadkára a mínuszok, s a hideggel együtt jött az Örök tél című film is, melyet Szász Attila rendezett, a forgatókönyvét pedig Köbli Norbert írta Havasi János Lánykák, az idő eljárt című novellájából.
A vetítésnek a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar adott otthont. Az alkotás a Szovjetunióba deportált 250 000 magyar állampolgárnak állít emléket, akiknek egyike volt Havasi János édesanyja is. A film róla szól.
Havasi János, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiós médiaszolgáltatási igazgatója is jelen volt a vetítésen, s elmondta, hogy maximálisan elégedett a filmmel, melynek készítése során a stáb végig konzultált vele, a forgatókönyv összes verzióját elolvashatta, véleményezhette.
— Az volt a célom, hogy hitelesek legyenek a családi történetek, hogy törekedjünk a korhűségre, ne legyenek olyan történelmi hamisítások, amelyek eleve nem fordulhattak volna elő. Arra is figyeltünk, hogy a kitalált személyek szerepeltetése erősítse az alaptörténetet. Minden elismerésem Köbli Norberté és Szász Attiláé, hiszen ezt sikerült megvalósítaniuk, és csak erősítettek az eredeti történeten a mellékszereplőkkel s a történelmi szál vezetésével.
Ahogyan sok családban, így náluk sem beszéltek a véres történelmi múltról, ők is csak az édesanyja által elejtett mondatfoszlányokból szereztek információkat arra vonatkozólag, hogy merre is járhatott, hová is vihették.
— Amikor ezekből a morzsákból sikerült rekonstruálnom, hogy melyik ukrajnai területre vitték el édesanyámat, még az életében szerveztem egy kis expedíciót a kollégámmal és a kisebbik fiammal. Közösen felkerestük azt a két lágert, ahol anyám raboskodott. Hazatérve szembesítettem ezzel a történettel, s akkor végre hajlandó volt — nagyon töredékesen, de — beszélni az élményeiről. Nem sokkal kis expedíciónk után sajnos meghalt, s a szekrényében találtunk tábori levelezőlapokat, fényképeket, melyek tovább segítették felgöngyölíteni ezt a történetet. Akkor határoztam el, hogy közreadom családunk történetét. A lelkészcsalád, az ötéves száműzetés és még a férfiszál is valódi. Valóban bácskai volt ez a férfi, akivel anyám a lágerben ismerkedett meg. Feketics Lajosnak hívták. Az már Köbli Norbert fantáziáját dicséri, hogy ezt a mély, valószínűleg csak baráti kapcsolatot egy életmentő szerelmi szállá alakította. De a kapcsolat létezett, ezt a túlélő társai is megerősítették, akikkel találkoztam.
A vetítés után a Kós Károly Testület kibővített ülése kezdődött, melyen a határon túli média magyar vonatkozású kérdéseivel foglalkoztak.