Az amerikai elnökválasztásra a nyilvánvaló globális jelentőségén túl négyévente valóságos show-ként is tekintünk mi, európaiak. Ennek egyik oka a számos hollywoodi film, illetve sorozat is, melyek még a kívülállók számára is izgalmassá teszik ezt a világot. Nem csoda, hiszen talán nincs is olyan ország, amelynek politikai csatározásait drámaibban és izgalmasabban mutatnák be, mint ahogyan azt Hollywood teszi az USA hatalmi harcai esetében. Jöjjön most három olyan amerikai film, amely közelebb hozta hozzánk az Egyesült Államok szövevényes politikájának világát, nyakon öntve némi „mi lett volna, ha?” élménnyel is.
Az elnök emberei (All the President’s Men, 1976)
Ez most nem az azonos című (legalábbis magyarul) tévésorozat, hanem az eredeti mozifilm: Alan J. Pakula rendezésében Robert Redfordot és Dustin Hoffmant láthattuk. Lehet vitatkozni arról, hogy Az elnök emberei inkább az újságírásról, mintsem a politikáról szól, Carl Bernstein és Bob Woodward oknyomozásának hála azonban fény derült a Watergate-ügy részleteire, és mint egy jó, detektívekről szóló filmben, a Nixon-elnökségnek véget vető botrányt közérthetőbbé tette. Rengeteg amerikai számára, aki a film bemutatása után született, Az elnök emberei maga a Watergate-ügy. Óriási hatással volt a későbbi generációkra is, és máig A politikai drámaként tartják számon.
A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate, 1962)
Ebből is készült egy újabb változat, méghozzá 2004-ben, Denzel Washingtonnal. Nem túl meglepő módon nem sikerült megugrania az eredeti hatását, de az akkori sztárgárdát nehéz is lett volna túlszárnyalni: Frank Sinatra, Laurence Harvey, Janet Leigh és a filmben zseniálisan alakító Angela Lansbury egy merényletkísérlet történetét mutatja be. Egy katona agymosás utáni manipulálását, aki azt a feladatot kapja, hogy megölje az egyik elnökjelöltet. Annak ellenére, hogy A mandzsúriai jelölt sem a kampányokról vagy a törvényhozásról szól, a politika átjárja a teljes sztorit.
Amikor a farok csóválja… (Wag the Dog, 1997)
Barry Levinson filmjének annyi jelenete ismerős vagy vált tulajdonképpeni valósággá, hogy amíg annak idején jót mosolyogtunk az alapkoncepción, mára talán már meg sem lepődnénk rajta. A Robert De Niro és Dustin Hoffman főszereplésével készült filmben a tanácsadók szemszögéből vesszük górcső alá az amerikai politikát. Ha az elnök vagy közvetlen kollégái csávába kerülnek, ki kell találniuk egy gumicsontot, mellyel elvonják a figyelmet főnökük botrányáról. Ezúttal az USA elnöke keveredne szexbotrányba egy kiskorú miatt, csakhogy gyorsan kitalálnak egy kamu háborút Albániával, ami zseniális húzásnak tűnik. A filmnek (mely igazából egy politikai vígjáték) jelentős utóélete lett: az Amikor a farok csóválja… rendszeresen szerepelt ismert politikai elemzők írásaiban, sőt politikusok beszédeiben is az elmúlt húsz évben. Többen ráadásul taktikai bravúrként jellemezték a mozi alapötletét.
