home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Figyelmeztető a magyar intézményeknek
MIRNICS Károly
2005.06.08.
LX. évf. 23. szám

(Mivel a Magyar Szó befejezettnek tekinti a lap átszervezéséről szóló véleménynyilvánítást az újság oldalain, kérem a szerkesztőséget, hogy adjon ennek az írásnak helyet.) A szerb nacionalista állami eszme ismét magához tért. Gazdasági érdekcsoportjai megerősödtek és újjászerveződtek. Sokszínűek...

(Mivel a Magyar Szó befejezettnek tekinti a lap átszervezéséről szóló véleménynyilvánítást az újság oldalain, kérem a szerkesztőséget, hogy adjon ennek az írásnak helyet.)
A szerb nacionalista állami eszme ismét magához tért. Gazdasági érdekcsoportjai megerősödtek és újjászerveződtek. Sokszínűek, és a legkorszerűbb tömegmanipulációs eszközök birtokában vannak. Rendelkezésükre áll korlátlan számú médium. Mivel a privatizációt is ezek az érdekcsoportok irányítják, a közvetlen élő kapcsolatokban is jelen vannak, és éreztetik hatásukat. Behúzódtak a civil szervezetekbe, és maguk is sok civil szervezetet hoztak létre. Ha a titói időben elfojtott, a miloševiæi időben gátlástalanul elszabadult népi, mások szerint törzsi nacionalizmusról beszélhettünk, most kialakulóban van az igazi szerb polgári nacionalizmus valamennyi válfaja. A szerb nacionalizmus nem nyugodott bele Kosovo és Bosznia egy részének elvesztésébe. Továbbra is lesi az alkalmas nemzetközi pillanatot. Bár a szerbek az utóbbi időben óriási pofonokat kaptak még az oroszoktól is (a szerb partizánmozgalom ignorálása, Mesiæ horvát elnök kitüntetése a fasizmus és külön a szerb fasizmus elleni küzdelemben - a szerbek azt mondják, Jugoszlávia szétverésében - szerzett érdemeiért, figyelmeztetés Kosovóval kapcsolatban), a szerb nacionalisták nem mondtak le aspirációikról. Különösen a Vajdaságban szeretnék magukat kárpótolni.
Aspirációjuk kiterjed Észak-Bácskára, a Tisza mentére is (azokra a magyar etnikai területekre, amelyeket Tito összefüggő magyar etnikai tömbben meghagyott).
A szerb állambiztonsági szervek széles hálót alakítottak ki a magyar intézmények körül. Ezekbe az intézményekbe ügynökeik vagy beépültek, vagy megpróbálnak beépülni (a volt titoista ügynököket is felhasználják, bár ezek már jórészt kiöregedtek, lelepleződtek, lejáratták magukat, tanulásképtelenek, és nem ismerik az ,,új idők" nacionalista szótárát. Most sokkal ravaszabb, a magyarokat egymás ellen uszító, egymásnak ugrasztó, polgári világnézetű, de továbbra is a nagyszerb nacionalizmus talaján mozgó ügynökök serénykednek a magyar civil szervezetek körül, s lesik a bajkeverés lehetőségét. Iránytűjét vesztve néhány magyar is - aki esetleg tudatában sincs - a nagyszerb nacionalizmus szolgálatába állt. Nem világos, hogy ezt mért teszik, hiszen a szerbek úgyis csak aprópénzzel fizetik ki majd őket. Arra viszont jók, hogy hangoskodjanak, és látszólagos lázadó szellemiséget vigyenek a magyarok közé, és meggyengítsék, szétverjék a még úgy-ahogy működőképes intézményeket. A szerb nacionalisták mindenesetre megtalálták az általuk elszegényített magyarok között az embereiket. Ezek ,,lázadók", a szerb médiumokhoz járnak panaszt tenni és áskálódni minden magyar politikai önszerveződés ellen. Lejáratják a Magyar Nemzeti Tanácsot, és mindenekelőtt Magyarország támogatáspolitikáját a vajdasági magyarok előtt. Beleakaszkodnak minden kezdeményezésbe, és előre féligazságot produkálnak belőle.
Ebben a helyzetben nem engedhetjük meg nemzeti érdekeink további csorbítását. Amikor nemzeti érdekeinket kívülről támadások érik, ideiglenesen takaréklángon kell tartani a pártoskodást. Nem engedhető meg, hogy a magyar sajtóban a magyar kérdést azok vegyék kezelésbe, akik leplezetten, kerülő úton kiszolgálják a szerb nemzeti érdekeket.
Itt az ideje, hogy a Magyar Nemzeti Tanács gyakorolja alapítói jogkörét, így a Magyar Szóban huzamosabb ideje tapasztalható de facto helyzetet jogilag is érvényesítenie kell e médium szerkezeti felépítésében. A Magyar Szót már most egyenrangúan írja a szabadkai, a zentai és az újvidéki szerkesztőség, de ez nem látszik a vállalat szerkezeti fölépítésében. Mivel ez így van, elkerülhetetlenek bizonyos intézkedések az újvidéki szerkesztőség valószínűleg túlméretezett felépítésében. Nem engedhető meg, hogy számbeli fölényt gyakoroljon, és a rendezetlen helyzetből adódó szerkesztéspolitikai előjogokat érvényesítsen. Ha a szerbek nem uszítják egymás ellen a magyarokat a lap körül és a szerkesztőségen belül, az átszervezés teljesen fájdalommentesen is megtörténhetne rövid időn belül.
A monopolizált lapszerkesztési politikának véget kell vetni még akkor is, ha ez a hír abszolút tisztelete, a vélemény szabadsága, a demokrácia és a szakmai hozzáértés mögé bújik. (A rendezetlen állapot továbbra is csaknem maradéktalanul az előző alapító érdekeit érvényesíti, s kiszolgáltatja a magyarokat a szerbeknek.)
A félretájékozódott civil szervezetek pedig csak addig fogják gyártani ,,az alapos a gyanú"-szerű közleményeiket, amíg meg nem győződnek arról, hogy egy maroknyi, szerbek által mozgósított, politikai karrierre áhítozó újságíró és politikus (és nem vérbeli újságíró) félrevezeti őket, és játszadozik politikai meggyőződésükkel és polgári világnézetükkel. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a lapot fiatalítani kell. Nem Újvidék-Szabadka-Zenta egymás közti harca ez a lapért, hanem az olvasóért és a magyar sajtóért.

Nyílt levél a Magyar Nemzeti Tanácshoz
Az alulírott civil szervezetek ismételten felszólítják az MNT Oktatási Bizottságának felelőseit, valamint Pásztor Bálint urat, hogy ígéretükhöz híven eszközöljék ki a magyarittabéi és a torontáltordai magyar tantestületek, illetve az iskolák függetlenné válását.
A Magyar Nemzeti Tanács azt ígérte, hogy ez év április 30-áig feltérképezi a tartomány magyar oktatásának és a magyar tantestületeknek a problémáit, erről jelentést készít, és elintézi a két magyar tantestület különválását. Erre Pásztor Bálint és Böröc József Magyarittabén tanúk előtt ígéretet tett. A határidő után eltelt egy hónap anélkül, hogy az érintett tantestület és a nyilvánosság bármilyen intézkedésről is tudomást szerzett volna. Közeledik a tanév vége, és ha hamarosan nem történik semmi sem, akkor a következő év is a délvidéki magyar oktatás leépülésével telik majd el. Ha az MNT képtelen a legalapvetőbb kisebbségi és emberi jogok kiharcolására, akkor nincs értelme, hogy a szerbiai kormány kisebbségpolitikájának csak a kirakattárgya legyen a külföld számára, ezért talán eredményesebb lenne, ha demonstratíven lemondana vagy hatásosabb módszerekhez folyamodna.
Ne reménykedjenek az MNT passzív tagjai, hogy az érintettek előbb-utóbb belefáradnak a követelésükbe, és ezt a dolgot is, mint már oly sok egyebet, majd el lehet süllyeszteni. Biztosíthatjuk az érintetteket, hogy a megvalósításig a legalapvetőbb jogainkért harcolni fogunk.
Tisztelettel:
1. Dr. Gubás Jenő, az Aracs Társadalmi Szervezet elnöke
2. Dr. Bogner István, a Pax Romana elnöke
3. Dr. Gaál György, a Árgus - Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület
4. Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke
5. Dr. Ribár Béla akadémikus, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnöke
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..