Általában nem is gondolunk arra, mit jelent a magányos, idős személyeknek egy-egy társaságban eltöltött délelőtt, a kimozdulás a házból, még akkor is, ha nehezen járnak. Ezt a kis örömet nyújtja hetente mintegy ötven nagybecskereki néninek és bácsinak a Caritas szervezete abban a napköziben, amelyet az idősek számára tartanak fenn immár három éve.
A csoportok naponta váltakoznak, kombival mennek el az idősekért, viszik őket a Caritas székházába, utána pedig haza. Az együtt eltöltött idő alatt beszélgetnek, szórakoznak, uzsonnáznak, ha alkalom van rá, ünnepelnek is Momirski Anna gondozó felügyeletével. Sajnos, tavaly novemberben megszűnt a sajátságos napközi működtetésére folyósított külföldi támogatás. Azóta önerőre és a hazai adományozókra számíthatnak.
- Pillanatnyilag úgy tűnik, szeptemberig fenn tudjuk tartani ezt a szolgáltatásunkat, de állandóan kutatnunk kell az adományozók után. Két lehetőségünk volt: becsukjuk a napközit, vagy volontőr alapon dolgozunk tovább. Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk, mert az idősek nagyon hiányolnák a találkozásokat - mondta Bukosza Géza, a Nagybecskereki Püspökségi Caritas koordinátora, és keserűen hozzátette azt is, hogy a helyi önkormányzat eddig még nem mutatott megértést a hézagpótló tevékenységük iránt, pedig nagy segítséget jelentene, ha legalább az üzemanyag- vagy a rezsiköltségek fedezéséhez hozzájárulnának.
A humanitárius szervezet másik jelentős tevékenysége az idősek és betegek házi látogatása, gondozása. Ez a szolgáltatás is folyamatos már három éve és igen sikeres is. A külföldi adományozók értékelése szerint ezen a téren a Nagybecskereki Püspökségi Caritas a legeredményesebb. A németországi Caritas úgy döntött, hogy hazánkban csak három ilyen szervezetet támogat, közöttük is elsősorban a nagybecskerekit. A városban és Muzslyán összesen mintegy 140 személyhez látogatnak el az egészségügyi nővérek és az önkéntesek. Kezdeményezésükre szervezték meg Magyarcsernyén és Tóbán is az idősek és betegek házi gondozását. Magyarcsernyén az önkormányzat és a civil szervezetek nyújtanak támogatást, Tóba mellett pedig azért döntöttek, mert a falu lakossága elöregedett, nincs állandó orvosi ügyelet, s maguk a helybeliek is igényelték a segítségnyújtásnak ezt a formáját.
Mivel az egészségvédelem terén az állam mindinkább lemond az ilyen szolgáltatások nyújtásáról és a civil szervezetekre ruházza át a kötelességet, a Caritasban indokoltnak tartják a betegek házi gondozásának fejlesztését. Ebben azonban szorosabb együttműködésre lenne szükség az egészségházakkal és a szociális intézményekkel.