A legendássá vált mondat nem mástól, mint Rodolfótól származik. A magyar bűvész, érdemes és kiváló művész Gross Rezsőként látta meg a napvilágot 1911. május 16-án Budapesten egy józsefvárosi, szegény zsidó család gyermekeként. Egy végtelenül karizmatikus egyéniség volt, aki mindenkit levett a lábáról humorával és közvetlenségével, na és persze a tökéletességig csiszolt bűvésztrükkjeivel.
Többször elmesélte azt a történetet, amely szerint a bűvészettel már tizennégy éves korában kapcsolatba került: „Egy kínai gyöngyárust mentettem ki a Dunából, aki hálából dunai kavicsokkal bemutatott két bűvésztrükköt. Másnap a Mátyás téren a haveroknak is bemutattam. Megállt mellettünk egy elegáns idősebb úr. — Ódry Zuárd vagyok, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnökségi tagja. Ha tényleg ilyen tehetséges vagy, és akarod is, ingyen tanítalakˮ — írja Vigyázat, most nem csalok című memoárkötetében.
Ódry Zuárd tanította tehát a bűvészet alapjaira, művésznevét is ő adta neki. Ekkor alakult ki a rá jellemző elegáns bűvész megjelenése is, a fekete angol bajusz, hátra fésült haj, frakk csokornyakkendővel, fényesre suvickolt lakkcipő s hófehér, vasalt ing. A ’30-as években a mulatók fénykorukat élték, és Rodolfo szinte az összes híres helyen fellépett: Arizona, Moulin Rouge, Alpesi Falu mulató, Clarus Kabaré, Sanghay, Plantázs, Zanzibár, Palais de Dance táncpalota. A Moulin Rouge-ban együtt dolgozott a Latabár fivérekkel és Alfonzóval, akikkel a pályafutása szorosan összefonódott.
„Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” (Rodolfo)
Egész életében kísérletezett és gyakorolt, több mint ötezer trükköt tudott előadni, melyeket kombinált is egymással. Hosszú éveken át napi nyolc órát és a későbbiekben is napi négy-öt órát gyakorolt a tükör előtt. Erőssége volt a kézügyesség, a gondolatolvasás, a memotechnika, a szuggesztiós mutatványok és a színpadi zsebtolvajlás művészete.
Az 1939. évi második zsidó törvény megváltoztatta Rodolfo életét. Fel kellett adnia polgári állását az úridivat-üzletben, viszont a táncos revüműsorba ágyazott bűvészműsorával jelentős sikereket arattak feleségével, Nádor Olgával, aki asszisztense is volt egyúttal. Első külföldi fellépéseik Athénban, Isztambulban és az egyiptomi Alexandriában voltak. Rodolfót ügyessége és lélekjelenléte mindig átsegítette a nehéz helyzeteken, egy példa erre: „…görög vámosok vettek körül. Olga elsápadt, hiszen a zsebemben lapuló tárca dagadt a dollároktól. Olga később megkérdezte, hova rejtettem a pénzt? —»Hát a legjobb helyre! Amikor mentünk a motozásra, beloptam a vámos zsebébe, búcsúzáskor meg szépen visszaloptam.«ˮ
A háború munkaszolgálattal és bujdosással teli évei után szinte azonnal az újranyitott budapesti varieték színpadjain találta magát. Rendszeresen turnézott vidéken, többek között Karády Katalinnal. Először 1956-ban utazott három hónapra a Szovjetunióba az első magyar esztrádműsorral, de Londonban a BBC televíziós show-műsorában is szerepelt, és rendszeres fellépő volt Zürichben, illetve más európai városokban, például Párizsban. A mozivarietékben a filmvetítések előtt is ő szórakoztatta a közönséget, s a Fővárosi Nagycirkusz műsorainak is visszatérő vendége volt.
Feleségével elválaszthatatlanok voltak. Gálvölgyi Eszter, Rodolfo unokája mesélte, hogy a nagymamája kórházban volt, és Rodolfo bement meglátogatni őt. Nem találta jó állapotban. „Érezte a Papa a kórteremben, hogy el fog ájulni, ezért, mert tapintatos ember volt, kiment a folyosóra. Ott esett össze. Kómába került. A nagymamám meghalt, a nagypapám pedig csak három nappal élte túl. Szokták mondani, hogy ez volt a Papa utolsó varázslata.”
Utolsó fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon, 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.
