* Hogyan éled meg ezt a kinevezést?

— Hatalmas megtiszteltetésként, mert ha úgy nézzük, én vagyok az egyik legfiatalabb tag. Nem voltak elnöki ambícióim, de így alakult, s igyekszem helytállni. Sok munkával jár, amibe az elején én sem láttam bele, még most is folyamatosan szokom, tanulom, de alapjában pozitívan állok hozzá, mert tele vagyok ötletekkel. Jó lehetőségeink vannak, s egy harmincéves szervezetet képviselni nem mindenki számára adatik meg.

Az új elnökség (jobbról balra): Nagy Anita, Halász Zoltán, Papp Izolda, Farkas Gábor, Szabó Dávid

* Hogyan látod kívül-belül a VIFÓ jelenlegi helyzetét?

— Amit kiemelnék, az az, hogy nagyon jó a hangulat, erős a csapategység. Persze a toborzásokkal folyamatosan bővülünk, s az új tagokat fel kell zárkóztatni, ami eltart egy kis ideig, de szerintem aki jelentkezik egy ifjúsági szervezetbe önkéntesnek, aktivistának, annak már van valami fogalma arról, hogy ez mivel jár. Olyan fiatalok jönnek, akik nyitottak az újdonságra, a fejlődésre s arra, hogy valamiben részt vegyenek. Azoktól pedig, akik nem ilyenek, jó hallani, hogy amikor csatlakoztak, egész másmilyenek voltak, és örülnek, hogy kommunikatívabbak lettek, tudnak alkalmazkodni, most már kiállnak a saját igazuk és ötleteik mellett. Sokuk számára ez az önmegvalósításban is pozitív előrehaladás.

* Szerinted 2026-ban miben kell leginkább változnia egy ifjúsági szervezetnek?

— Nagyon nagy hangsúlyt igyekszünk helyezni a trendek követésére és a videós tartalmakra. A mostani fiatalokat valamilyen social medián kell elérnünk, hiszen elsősorban ott találkozunk velük, emellett még az egyetemeken, kollégiumokban. Ez utóbbi talán még fontosabb. Másrészt, a fiatalok érdekeit képviselni most még nehezebb. Mindenki sokkal érzékenyebb, nehéz velük foglalkozni — persze mindig is az volt, de most talán még nehezebb. 

22. Vajdasági Szabadegyetem (fotó: Hamar Richárd)

* És mi a helyzet a mentális egészséggel, a lelkivilágukkal? Hiszen mindenkire nagyon kihat az interneten való létezés. Tudtok-e ezen segíteni, ha igénylik?

— Csapatépítők alkalmával sokszor felmerülnek olyan mélyebb témák, amelyeket az ember nem oszt meg akárkivel, talán csak a barátaival vagy a családjával. Szerintem ezek a képzések, melyek egy-egy szabadegyetemen vannak, vagy más foglalkozások, melyeken részt veszünk pszichológusokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, mind segítenek abban, hogy változás történjen, a gondok megoldódjanak, s a traumákat megtanulják feldolgozni. Ebben egy olyan megerősítő közösség, mint a VIFÓ, nagyon fontos szerepet tölt be. A külső tagok annyira talán nem érzik, de a 28 aktív tagunk egészen biztosan. Jólesik, ha az embert meghallgatják, vagy egy hosszú nap után megkérdik, milyen napja volt. Itt barátokra találhatnak, akikkel közösen lehet hasznos időt tölteni. 

* Terveztek irányváltást, újdonságok bevezetését, vagy inkább a folytonosságra törekszetek, s a meglévő értékek, programok erősítésére?

— Nagy irányváltást nem tervezünk. Az eddig megszokott programjaink a jövőben is maradnak a VIFÓ palettáján. Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen témák legyenek a szabadegyetemen, az előző évi kiértékelőt vesszük alapul, s azt látom, hogy hasonló dolgok érdeklik a fiatalokat. Ilyen a párkapcsolatok, a pályaválasztás, az önfejlesztés, a családi minták öröklődése. Talán a közösségimédia-felületeinken lehet majd észrevenni újításokat, de mi azt az elvet és filozófiát visszük tovább, amely mentén annak idején, harminc éve, a VIFÓ megalakult. 

VIFÓ-karácsony

* Szerinted hogyan tud egy ifjúsági szervezet valódi hatást gyakorolni?

— Már az is óriási eredmény, ha sikerül meggyőznünk a fiatalokat arról, hogy ne otthon üljenek, hanem lépjenek be egy olyan közösségbe, ahol valódi ingerek érhetik őket — akár pozitívak, akár negatívak.

* Sok fiatal megy külföldre tanulni, dolgozni. A VIFÓ megérzi ezt? 

— A tagságunk most nagyon aktív és szép számú, de a rendezvényeken és a bulikon érezzük, hogy kevesebb a fiatal, mint korábban, viszont azok számára, akik itthon maradnak, egy üde színfolt vagyunk. Vannak olyan tagjaink, akik Magyarországon dolgoznak vagy tanulnak, de fontos számukra, hogy kapcsolódjanak a vajdasági fiatalokhoz és identitáshoz. Szerintem ez egy jó táptalaj és közösség, ahol feltalálhatják magukat. Színes egyéniségek vannak, más-más érdeklődési körrel, tudjuk egymást segíteni. Emlékszem, nekem is mennyire jólesett, amikor a Közgazdasági Karra jelentkeztem, és volt olyan VIFÓ-s tag, aki már ott tanult. Kaptam tőle jegyzeteket, segített a tanulmányaimban, lelkesített. Szerintem senkit sem lehet lebeszélni arról, hogy külföldre menjen, de például Magyarországon tanuló ismerőseim már mondták, mennyire irigykednek, hogy Vajdaságban ilyen intenzív ifjúsági élet zajlik. 

Őszi VIFÓ-bál (fotó: Lens Legacy)

* Te sem külföldre mentél tanulni. Miért döntöttél így?

— Az első oka a családi neveltetés és az, hogy én oromi vagyok, tehát egy faluban nevelkedtem, ahol már gyerekként részt vettem a közösségi életben. Ez egy faluban nagyon intenzív, és már ott kialakult bennem ez a kapcsolódás a vajdasági emberekkel, a közeggel. Nem tudnám máshol elképzelni az életemet. Azóta pedig megtaláltam magam a szakmában is, azt csinálom, amit szeretek, tehát nem fordul meg a fejemben az, hogy elköltözzek.

* Szerinted mik ma a fiatalok legégetőbb gondjai? 

— Sokan küzdenek a közösségi média káros hatásaival, nem kevés önbizalom-hiányos fiatal van nálunk is: testképzavar, pályakezdési nehézségek, a szabadidő eltöltése. Sokszor egy jó sorozat miatt nem mozdulnak ki, de ezek pillanatnyi örömök, melyeket az ember pörget, nem hosszú távúak, csak elkábítanak. A COVID sem tett túl jót, nem tudjuk kitörölni ezt az időszakot, amikor az emberi kapcsolatok egy kicsit megszakadtak, s azok a folyamatok is, amelyek addig természetesnek számítottak. Nagyon felgyorsult a világ, szinte naponta változik, mi a „menő”. Annyi információ jut el hozzájuk, amennyit szinte lehetetlen feldolgozni, s ezek befolyásolják azt, hogy a mai fiataloknak ilyen súlyos önértékelési gondjaik vannak. 

* Látsz-e generációs különbségeket a nálad egy-két generációval fiatalabbak és közted?

— A szóhasználat mindenképp más. Sok a szleng náluk. Én is fiatal vagyok, de hozzájuk képest „öreg” nyelven beszélek. És mostanában nagyon kell figyelni, hogyan fogalmaz az ember, nehogy sértő, bántó legyen. Ami még számomra nehéz feladat, hogy ilyen fiatalként kivívjam a tiszteletet. De dolgozom rajta.

Győri HÖOK-konferencia. A képen Dudás Benjámin, Papp Izolda, Halász Zoltán (fotó: Németh Richárd) 

* Milyen kihívásokkal, nehézségekkel szembesül a VIFÓ?

— Nonprofit szervezetként a legnagyobb gond talán a finanszírozás, a pályázatok megírása, figyelni, mi az, ami a tevékenységünkhöz kapcsolódik. Pályázhatnánk európai szinten is, de mi főleg az MNT, Szabadka Önkormányzata vagy a tartomány kiírásaira támaszkodunk. S ami még nehéz, hogy anyagilag senkit sem tudunk motiválni, csak dicsérő szavakkal. Nem azt mondom, hogy nehéz feladat, inkább azt, hogy specifikus. 

* Hogyan lehet megszólítani azokat a fiatalokat, akik kevésbé érdeklődnek a közösségi élet iránt?

— Személyfüggő. A legjobb promóció az, ha van a közvetlen közelükben valaki, aki elmondja saját tapasztalatait és élményeit, s ettől az a valaki kedvet kap ahhoz, hogy csatlakozzon. De olyan jelentkezőnk is volt, aki látott egy jó kis felhívást, s azt mondta, miért ne. Változó. A videó jó eszköz, de nem elegendő.

* Hol szeretnéd látni a VIFÓ-t olyan két-három év múlva?

— Ez nagyon aktuális, hiszen a mandátumunk ekkora időintervallumot ölel fel. A terveink most azok, hogy fenntartsuk és bővítsük a jelenlegi események számát, létrehozzunk egy olyan közösséget, ahol jól érezzük magunkat, ahol jó időt tölteni együtt. Az utazási lehetőségeket is igyekszünk kihasználni, hiszen sok képviseletre van lehetőségünk Európa-szerte. Szeretnénk egy olyan pozitív képet kialakítani a VIFÓ-ról Vajdaságban, hogy ha valakinek eszébe jutunk, akkor úgy gondoljon ránk, hogy milyen jópofa fiatalok alkotják, milyen jó az, amit csinálnak, és hogy olyan értékeket képviselnek, amelyek párjukat ritkítják.

* Ha egy dolgot azonnal megváltoztathatnál a vajdasági fiatalok életében, mi lenne az?

— Eltörölném bennük azt az érzést, gondolatot, hogy nem tartoznak sehova. A legjobb helyen vannak, s okkal születtek ide. Vajdasági magyarnak lenni nem egyszerű, de éppen ezért érték.