Ferenc Jóska pödri

Slobo sörözik

E sorok írójának van egy novellája, a Királytemetés, melynek főhőse mindig csak Harkányfürdőről ábrándozik, abban reménykedve, hogy a harkányi csodavíz majd meggyógyítja öreg és beteg csontjait -- ám soha nem jut el a fürdőhelyre.
,,Újra a fürdőmedence könnyű csillámlása, hogy kerül ide mindez, hiszen sohasem volt fürdőben..., honnan mégis a napsütötte fürdőmedence és a szürkületen áttündöklő színes levelezőlap, gondosan nyírt díszbokraival, emeletes házaival, fürdőruhás népével, s a már alig olvasható zsibogó betűkkel: Üdvözlet Harkányfürdőből.'
Húsz esztendő múltával újra Harkányban vagyunk, az egykori fogódzókat, kapaszkodókat, biztos támpontokat keressük, de alig ismerünk rá, semmi sem a régi. Minden másképp van, ahogy Márai Sándor mondaná.
Mintha a tengerpart luxuspalotáit költöztette volna valami varázsló ide -- zajos, fényűző üdülőváros lett az egykori csendes faluból.
A Muskátli étterem -- akkor nyílt éppen, amikor húsz-egynéhány évvel ezelőtt legutóbb itt jártunk, s kiváló borzas szeletet lehetett benne kapni -- megvan még, mondják a helybeliek, de elveszik az emeletes házak erdejében, aztán meg semmi különös... Nem is keressük hát...
S mintha a fürdő területe is megváltozott, megnőtt volna: mintha sokkal több volna a zöldfelület, a park, sokkal több volna a víz. A gyógyító meleg víz...
Így őszidőben is rengetegen vagyunk, ezt a hatalmas területet is rendesen belakjuk. Ember válla ember vállához ér. Elégedetten néz le ránk a szűzlányt magáévá tevő, éles patájú (ezzel fakasztotta fel annak idején a kénes vizet) ördögszobor, Harkányfürdő jelképe.
A testüket áztatók, csontjukat gyógyítók legnagyobb része cseh, aztán vannak itt szlovákok, lengyelek, németek (főleg a keleti részről), horvátok... Szerbiából, a Vajdaságból a vízumkényszer és egyéb okok miatt nem nagyon látogat el ide senki. Magyar szót alig-alig hallani. Mi nemigen beszélünk: élvezzük a simogató meleg vizet, a kora őszi napsütést...
Aztán egyszerre a 36 fokos víz kerámiapadlójába gyökerezik a lábunk. Karnyújtásnyira tőlünk ott lubickol Ferenc József császár a róla elnevezett hamisítatlan szakállával, mellette a szúrós tekintetű Slobodan Milošević, az életünket tönkretevő szerb diktátor. Szemmel láthatóan nagyon jól megértik egymást. Később kiderül: egy társasághoz is tartoznak. Valahonnan Németországból érkezhettek ide, esetleg Ausztriából. Vagy ki tudja...
Később még jó néhány hasonmást felfedezünk a pocskolók tömegében, de hát számunkra az előbb említettek a legérdekesebbek. Gyönyörködjön bennük a kedves Olvasó is.
És hacsak teheti, menjen el Harkányfürdőbe. Ne csak örökké ábrándozzon róla. Mert Harkány, az mégiscsak Harkány...