home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Fényjáték „múló tanyák” ölelésében
Szerda Zsófia
2023.01.03.
LXXVII. évf. 52. szám
Fényjáték „múló tanyák” ölelésében

Képzőművészeti munkáiban ott a mozgás, a mozdulat és a tánc, koreográfiáiban és mozdulataiban pedig a képzőművészet. Elválaszthatatlan e kettő Nagy József munkásságától. Fotói mintha a természetben létrejött spontán táncelőadás képei volnának. Kísérletezik fémmel és üveggel, játszik, jóbarátja a fénynek. Ciklusokban gondolkodik, és most egy igen széles körű betekintést kaphattunk Szkipe világába, hiszen Törökkanizsán, a Kulturális Zóna Galériában megtekinthető a Kozmosz című kiállítása.

Nagy József 1957-ben született Magyarkanizsán, ám több mint húsz éve Franciaországban él. Itt hozta létre 1986-ban saját társulatát, a Jel Színházat, mely rögtön első előadásával (1987, Pekingi kacsa) berobbant a francia kulturális életbe, és Nagy József rövid idő alatt nemzetközi hírű koreográfussá vált. A művész 1995 óta az orléans-i koreográfiai központ igazgatója, és rengeteg szakmai elismerést tudhat maga mögött. 2006-ban az avignoni előadó-művészeti fesztivál igazgatójává és egyúttal díszvendégévé választották, ahol — a külön erre az alkalomra készült — Asobu című előadása hatalmas sikert aratott. Fotóiból, grafikáiból világszerte szerveznek kiállításokat. Képzőművészként jellemző munkásságára a ciklusokban való gondolkodás, a mostani kiállításon vajdasági tematikájú alkotásait (tanyaképek, békarajzok és -fotók, fotogramok, miniatúrák) mutatta be.

A fotogram olyan, többnyire tárgyak árnyékát rögzítő kép, amelyet fényképezőgép és negatív közbeiktatása nélkül, pusztán a fény, a fényérzékeny anyagok és a bennük végbemenő változásokat előhívó vegyszerek hatásával hoznak létre. Mint technika az 1910-es években vált népszerűvé, és az avantgárd művészetben jelent meg legelőször.

A járáson sétáló ló fotója vagy a két harsona, mely mint fűzfa magasodik az ég felé, tánc az iszapban, iszap a táncban, egy zuhanó madár aprólékos munkával kidolgozott grafikák. Az egyedüli, ami színes, a régi tanyákról készült fotók.

Azt hiszem, a békás sorozat a kedvencem. Imádom, ahogy életre kelnek a halott, szinte már kétdimenziósra taposott békácskák. Egész konkrétan színre lépnek, hiszen Szkipe képekbe rendezi őket, megkoreografálja a táncukat, és sokszor még partnert is talál melléjük, legyen az egy szarv, néhány fürjtojás vagy egy kalapács feje. Lépcsőkön sétáltatja őket, és „kezet fog” velük. Az amorf békaalakok pedig követik instrukcióit, szófogadóan állnak be, s válnak a kompozíció részeivé.

A kiállításon több mint százharminc alkotás látható.

Szabó Benke Róbert, a Kulturális Zóna Galéria művészeti vezetője elmondta, a galéria most ünnepli az első évfordulóját, és nagy megtiszteltetés számára, hogy ez alkalomból éppen Nagy József alkotásai kerültek a falakra. Ivana Popov Éden című kiállításával nyitották meg kapuikat, azóta több izgalmas és értékes szerző állított ki a térben. Most a Kozmosz című tárlat látható, így az Édentől eljutottunk a Kozmoszig.

— Hálás vagyok Törökkanizsa vezetőségének, valamint a Tisza Automotive cégnek, mely sokat segített a hely felújításában, így most már az úgynevezett backstage is a kiállítótér részévé vált. Az önkénteseknek és a támogatóknak is hálás vagyok, nélkülük nem jött volna létre ez a kiállítás. Egy sorozatot indítottunk most el, melynek címe Gyökerek. Olyan alkotókat válogattunk, akik külföldön éltek vagy élnek most is, s olyan műveiket mutatjuk be, amelyeknek a témája valamilyen módon a szülőföld. Az első kiállító Igor Lazin volt, most pedig Nagy József. Ahogy már megszokhatták, egy-egy tárlat megnyitóján mindig bejelentjük a következő kiállítót, ő Dudás Szabolcs, aki Budapesten él és alkot, s az ő fotóit láthatják majd január 13-ától a Kulturális Zóna Galériában — zárta sorait Szabó Benke Róbert.

A kiállítást Tolnai Ottó író, költő nyitotta meg, aki a tőle megszokott elegáns lezserséggel mesélt Nagy Józsefről: hogyan kezdte a pályáját, hogyan került Franciaországba, illetve milyen is ő mint művész.

— Nem készültem a megnyitóra, arra gondoltam, annyi kép lesz itt, majdcsak valamelyik kisegít. Tíz nagyobb egységet sikerült összeszámolnom Szkipe képzőművészeti opusában. Valójában egy nagy galériában gondolkodtam, a nagyobb ciklusait vettem sorra, a hollókat, a falakat stb., és rádöbbentem, hogy ez így nem jó, meg kell őt várnom, és megnézni, ő maga honnan indul. József Újvidéken tanult az iparművészeti középiskolában, innen Belgrádba ment felvételizni, s ahogy tőle megszoktuk, intenzíven készült, modellek után rajzolt, például a Borsos papucsos fia, Viking is modellt ült neki. Eközben Jóska már aktívan tanult franciául is, s a modellje megkérte, írjon neki valamit franciául, mire ő ennyit írt: az idegenlégióba szeretnék menni. Dobó Tihamér hatására döntött a képzőművészet mellett, több periódusa volt, mégis egy utat követett mindvégig, melyen járva folyamatosan kereste a kijáratokat, a kiugrási lehetőséget, állandóan szituációkba helyezte magát. Budapesten művészettörténetet tanult, és minden tanárja azt mondta neki: Jóska, el kell menned a világba, mindig magasabbra, menj, Párizs vár téged! Itt tanult ezután a legnagyobb pantomimestől, Marcel Marceau-tól. Akkoriban számomra s más esszéírók számára is fontos műfaj volt a pantomim, a franciaság egyik legfontosabb tényezője. Danilo Kiš is írt Marceau-ról. Amikor egyszer Párizsban találkoztunk, megkértem Jóskát, mutassa meg a követ, ahol ez az egész kezdődött.

Ezen a ponton Nagy József közbevág, hogy elmesélje, mennyire szegény volt ebben az időben, és még télen is kint állt, egy szál vékony ingben, kalappal, sokszor nem a tehetséget fizették meg az arra járók, hanem azért adtak neki pénzt, hogy ne fagyjon meg.

Tolnai Ottó zárómondataiban még részletezte Nagy József s a vajdasági alkotók, gondolkodók, művészek Dobó Tihamérhoz való viszonyát, kapcsolódását, aki maga is úgy élt, illetve úgy járta a világot, hogy alig várta, mikor ér haza, hogy elmesélje a látottakat.

Ha pedig ciklusokról beszélünk, Nagy József jelenleg a Tiszával foglalkozik, járja a kanizsai partszakaszt, papírra veti, amit lát és érez, hogy — mint mondja — jobban megismerje azt, így kíváncsian várjuk a következő, Tisza tematikájú kiállítását is. 

Fényképezte: Szerda Zsófi

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..