home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Fénnyel írt történelem
Kartali Róbert
2021.05.31.
LXXVI. évf. 21. szám
Fénnyel írt történelem

Minden településnek megvan a maga gazdag története, a kérdés csupán az, hogy az emberek mennyire ismerik, illetve a helytörténészek mennyi időt és energiát fektetnek a felkutatásába. Bácskossuthfalva e téren kiváltságos helyzetben van, aktívan működik ugyanis a helyi Monográfia Helytörténeti Egyesület, és eddig negyvennégy helytörténeti kiadvány jelent meg a faluról. A legutóbbi a Fénnyel írt történelem címet viseli, és a település XX. századi történelmét mutatja be régi képeslapok, fotók segítségével. A kötet szerzői Besnyi Károly és Papp László helytörténészek.

A kötet tavaly látott napvilágot, de a járványhelyzet nem tette lehetővé, hogy a megjelenés után megtartsák a bemutatót — emelte ki Besnyi Károly —, pedig nagyon szerették volna, hiszen — mint mondja — igazi ünnep a szerzőnek, amikor a kezébe veheti a könyvét, és ezt az örömet rögtön meg akarták osztani az emberekkel. Most már tervezik a bemutatót, hamarosan esedékes.

* Ez a könyv szerzői közreműködés révén született. Hogyan folyt az alkotás?

— Mindketten régóta gyűjtjük a helytörténeti adatokat, jómagam 1976 óta tagja vagyok a Monográfia Helytörténeti Egyesületnek, László egy kicsivel később csatlakozott. Rengeteg adatunk van a faluról, és rájöttünk, hogy ha együttműködünk, a két gyűjteményt összeadva sokkal kerekebben, egészebben tudjuk feldolgozni az információkat. Sokszor történt meg, hogy az ő témájához odaadtam az adataimat, és fordítva, így teljesebbek lettek az írásaink. Ugyanez volt a fényképekkel is. Közösen összeállítottuk a könyv tartalmát, a gerincét az ő képeslapgyűjteménye alkotja, de amikor elővettem az én képeslapjaimat, akkor kiderült, hogy néhánnyal még ki lehetett egészíteni. Ez a könyv a moravicai fotóalbumok második kötete, az első tematikus volt, és csak sporttal foglalkozott, ez viszont több témakörben dolgozza fel a helyi képeket a XX. századból. Végig lehet követni, hogy mi minden történt a faluban. Persze nem ölel fel mindent, még meglehetősen sok téma van, mely majd a harmadik és a negyedik kötetben fog megjelenni.

* Miről szól ez az új kiadvány?

— A könyvben 84 képeslap látható, és 289 fénykép. Hét témakör szerepel benne: Képeslapok, Épületek, Építkezés, Közlekedés, Mezőgazdaság, Kereskedelem és Ünnepeink. Az első képeslapunkat 1900 nyarán írták meg, ez a legrégebbi. A helyi képeslapokat felölelő gyűjteményről tudjuk, hogy nem teljes, nincs meg minden darabja, de egyszer hátha előkerülnek. Talán éppen ez a kiadvány fog ebben segíteni. A könyvben szerepelnek még a településen készült, régi fényképek is, ezek egy része saját gyűjteményből származik, a másik pedig családi fotók felajánlásával került bele, de két helyi fényképész hagyatéka is a birtokunkba jutott. A fotók melletti szöveget én írtam, igyekeztem röviden és tömören fogalmazni. Éppen csak felvillantom, hogy mit ábrázol a kép, és néhány kiegészítő adatot is hozzáadtam, annyit, hogy felébresszem az emberekben az érdeklődést vagy az emlékeket.

Bácskossuthfalván buszt és autót is gyártottak

Az autóbusz 1938 tavaszán készült, a favázát egy asztalosmester, a bádogmunkát pedig Lakatos István bádogos végezte el. Egy régebbi busz motorja került az újba. Ez a gyönyörű, huszonkét üléses jármű Topolya és Moravica között közlekedett, de a II. világháború alatt elkallódott. Autó is készült a faluban, valószínűleg egy motorkerékpár motorja hajtotta, és a kivitelezés is kezdetleges volt, de helyben gyártották, és közlekedni is lehetett vele.

* A falu kiváltságos státuszban van, mert olyan helytörténészek tevékenykednek itt, akik munkát és időt szánnak arra, hogy feldolgozzák a település történelmét.

— Pontosan. Érdekel bennünket, mi hogyan történt. Amikor megtalálok egy részletet, akkor keresem az okokat és a körülményeket. Nem az a lényeg, hogy csak megtaláljam, vagy hogy begyűjtsem a régi fényképeket, az a fontos, hogy mit tudok ebből megosztani másokkal, mit kezdek ezzel az anyaggal. Lehet egy fotó vagy adat bármennyire érdekes, de ha a szekrény mélyén marad, akkor sohasem válik értékké. Akkor lesz belőle kincs, ha megosztjuk másokkal. Meg kell írni, könyveket kell kiadni, közzé kell tenni és dokumentálni a múltunkat. Ez már negyvenhat éve így megy, hiszen a faluban szervezett helytörténeti kutatás folyik. Ennek vagyunk jelenleg az aktív résztvevői. Előttünk is csinálták, mi csak folytatjuk elődeink munkáját. Egyébként Moravicán eddig negyvennégy helytörténeti kiadvány jelent meg, ez 233 év termése. Az első kötet a falu alapításának századik évfordulóján, 1886-ban került az olvasókhoz. Az utóbbi hat év terméséből tizenhat helytörténeti könyvet tartunk számon, tavaly pedig négy kiadványt, kettőt Papp László írt, egyet közösen készítettünk, egyet pedig én.

* Mi a helytörténész feladata?

— Egyre fogyatkozik a vajdasági magyar közösségünk, és nekünk, helytörténészeknek az a kötelességünk, hogy feljegyezzük ennek a közösségnek a múltját. Már sok minden az idő martaléka lett, de a dolgokat le kell írni, mindazt, ami bizonyítja, hogy magyar közösség élt ezen a vidéken. Ha ezt mi nem tesszük meg, hamarosan talán eltűnnek az értékek, és nem is lehet majd kikeresni őket, mert elvesznek a fontos források, vagy nem lesz, aki kutasson. Ha a vajdasági magyarság innen elfogy, akkor azt már más ember nem fogja kikeresni, hogy milyen értékeket hoztunk létre. Idegen ló patája nem fogja kikaparni a mi titkainkat.

* A kutatás mellett digitalizációval is foglalkozik. A Topolya és Környéke egykori újságírójaként ezt a hetilapot is digitalizálja. Miért?

— Kialakítottam egy műhelyt külön erre a tevékenységre. Kezdetben csak fényképeket, később már dokumentumokat és újságokat is digitalizáltam, mára már fényképfelvételek filmnegatívjait, mozgófilmeket képkockánként, VHS- és hangfelvételeket is tudok digitalizálni. A Topolya és Környéke című hetilap községi, regionális tájékoztatási eszköz rengeteg adatot tartalmaz az akkori község területéről, így Moravicáról is. 1969-től 1989-ig jelent meg nyomtatásban heti rendszerességgel, és olyan értékes adatforrás, amelyet nehéz megkerülni, kár kihagyni. A lap digitalizálását magánszorgalomból végzem, mert úgy gondolom, hogy ezzel a helytörténészek, illetve saját munkánkat könnyítem meg. Naponta 6-800 oldalt tudok feldolgozni, és egy év körülbelül 1700 oldalból áll. Ez egy kiadós munka, de ha befejezem a folyamatot, akkor itt lesz a számítógépemen a teljes újság, és bármikor meg tudom majd nézni, ki tudom keresni. Ugyanígy átnéztem a Magyar Szót az első lapszámtól kezdve, és minden moravicai vonatkozású hírt lefényképeztem, készítettem hozzá egy kereshető mutatót is, így ha bármi érdekel, visszakereshetem. Sok a befektetett munka, de ha egyszer átnézem az újságot, leírom, hogy miről szól egy-egy cikk, akkor bármikor visszakereshető.

* Mi a terve a digitalizált anyaggal?

— A Topolya és Környéke anyagát viszonzásként felajánlottam a topolyai művelődési háznak, mely az újságokat őrzi, úgyhogy aki kutatni akar, annak többé nem kell az újságot lapoznia. A digitális archívumot magamnak készítem, melyet Moravicai Digitális Adattárnak neveztem el, és főként a fényképgyűjteményt tartom nagynak, eddig körülbelül 10 000 fotó van, mely harmincöt forrásból származik. Ebből mindent publikálni szeretnék, amit csak lehet, hogy ne csak nekem legyen meg, hanem jelenjen meg könyvekben, nyomtatásban, bárhogy. Közzé kell tenni feldolgozva, hogy az emberek elérjék.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..