Elektromos járművek azonban már több mint egy évszázaddal ezelőtt is léteztek. A trolibuszok, villamosok, villanyvonatok pedig szintén nem tekinthetőek újdonságnak. Ezek esetében viszont az áramellátást úgy tudták folyamatosan megoldani, hogy a járművek vezeték mentén közlekednek. Ha függetleníteni szeretnénk a járművet a vezetéktől, akkor viszont áramforrásra, akkumulátorra van szükség.

Noha többször is találkozhattunk olyan hírekkel, hogy már rendelkezésre áll a technológia ahhoz, hogy gyorsan feltöltsük az „aksit”, illetve mind nagyobb távolságok megtételére tudunk így áramot eltárolni, valójában az elektromos átállás gyenge pontja még mindig ez. De emellett nyilván több más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a 2023-beli globális eladási adatokban egy 5,2 százalékos visszaesés volt tapasztalható. A piaci részesedési arányokat vizsgálva a benzines járművek részesedése csaknem 40 százalékos, a hibridek feljöttek 25 százalék környékére, a tisztán elektromos járművek piaci részesedése 15 százalékos. A többi az egyéb meghajtások között oszlik meg, mint például a dízel vagy a gáz. Az autópiacon egyébként kemény háború dúl, és a folyamatok mögött sok esetben a protekcionizmus, illetve politikai indítékok húzódnak meg. De természetesen a fogyasztók véleménye is befolyásoló tényező. A világszerte publikált közvélemény-kutatások többsége azt mutatja, jelentős arányban vannak azok, akik visszaváltanának belső égésű motoros járműre. Ismét felmerülhet a kérdés, hogyan áll most a belső égésű motorok és az elektromos autók párharca, illetve hogy valóban az elektromos járművekben van-e a közlekedés jövője.

Két táborra szakadt az autós világ, ami a szakemberek véleményében is tükröződik. Az egyik kizárólagosan a villanyhajtás létjogosultságában hisz, és talán még mindig úgy gondolja, hogy az elektromos autózás egy önjáró dolog lesz, szinte spontán módon terjed majd el. Ha mégsem, akkor legfeljebb minden mást betiltanak. Az autóipar mindeközben azért kerül összességében nehéz helyzetbe, mert van egy vásárlói elvárás, van a gazdasági realitás, továbbá egy politikai elvárás is, és ezek a legtöbb esetben nem találkoznak egymással, még csak nem is közelítenek.

Valójában az történt, hogy az elmúlt években egy hangos kisebbség, mely a villanyautózást feltétel nélkül támogatja, napi szinten aktualizálta a médiában a narratíváját, aminek hatására egy irreálisan pozitív kép alakult ki az emberekben az elektromos autókról. A problémákról, hiányosságokról kevés szó esett. Aztán, ahogyan az lenni szokott, átestünk a ló másik oldalára. Az utóbbi időben már szinte indokolatlanul sok a negatív kicsengésű hír az elektromos autózással kapcsolatban. Az infrastruktúra, a töltőállomások gyakorisága, a töltési sebesség és a hatótávolság mellett az értékvesztés és a szervizelés költségei is szempontként jelentek meg. Mindeközben a 2035-ös európai uniós céldátum még érvényben van, annak ellenére, hogy egyre kevesebben tartják kivitelezhetőnek a belső égésű motorok kivezetését.

Ez a mi nézőpontunkból azért is érdekes, mert addigra talán már megvalósulhat a teljes jogú EU-tagság. De lehet, hogy ez is olyan képlékeny, mint az elektromos átállás témaköre.