Félúton

Félúton

„Áder Jánosnak, Magyarország köztársasági elnökének megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15-én Budapesten a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adta át Nagy Margitnak, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete elnökének, az újvidéki Apáczai Diákotthon igazgatójának” (Magyar Szó, 2014. március 23.).

A külhoni magyarok Magyar Érdemrend Lovagkeresztet elsősorban a megmaradásért, a kultúra ápolásáért kapnak. Nagy Margit esetében ez a közösségi megnyilvánulás (el)vitathatatlanul a VMPE, illetve az ugyancsak újvidéki székhelyű Apáczai Diákotthon létrehívásában, továbbá a nevezett institúciók szerteágazó, gyümölcsöző és folytonos működtetésében jegyzett tevékenységeket öleli fel. Beszélgetésünkben egy ugyancsak nyilvánosság elé kívánkozó téma súlyos fátylát igyekeztünk megemelni egy kicsit. Riportalanyunknak és munkatársainak egy egészséges észérveken alapuló kezdeményezéséről, amelynek teljes fokú publikussága sajnos mindmáig nem tudja áttörni az ún. bársonyos (ön)cenzúra által emelt „tűzfalakat”.

— Ha meg akarunk maradni, akkor nagyon erősen kell ragaszkodnunk az anyanyelvünkhöz. Nálunk ki is van írva, hogy a kollégium nyelve magyar. Az Apáczai Közalapítványon kívül a Határon Túli Magyarok Hivatala, a magyarországi református egyház, azon belül a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatja a diákotthon működését. Mivel a kollégium a maradéki református egyház tulajdonában van, a jelentkezési íveken igazolni kell a bérmálkozás vagy a konfirmálás tényét.

Az oktatás és a magyarságtudat felkarolásának folyamatában az igazgató asszony ezúttal is rámutatott a történelmi egyházak jelentőségére. Hatványozottan kiemelve azok megtartó erejét, az anyaországtól délebbre eső területek (szórvány)magyar közösségeiben. A díj egyébként a folytatás csíráját is magában hordozza: vannak még el nem végzett küldetések, el nem ért célok! Közösségünk díjazottja ugyanis meddő szélmalomharcokban marad rendre alul abban a törekvésében, hogy az Újvidéki Egyetem keretében, a Szegedi Tudományegyetemmel, valamint a Károli Gáspár Református Egyetemmel együttműködve magyar csoportok indulhassanak. Pedig az elképzelés — mint fogalmazott — egyáltalán nem tartaná lehetetlennek a nagyobb támogatottságot élvező szabadkai magyar egyetem létrehozását. Megjegyezte, hogy noha a tartományi titkárság által is közzétett 2012. évi adatok értelmében Újvidéken 1800 magyar egyetemista tanul, csupán a Magyar Tanszékre iratkozóknak adatik meg, hogy tanulmányaikat magyar nyelven végezhessék.

— A vajdasági magyar értelmiséget lefejezte a két világháború és a 90-es évek délszláv háborúja. A beolvadást támogató politika még mindig érezteti hatását. Megmaradásunk egyik feltétele a magyar érzelmű értelmiség megerősítése, szellemileg és számbelileg egyaránt. Ennek eszköze a magyar nyelvű és szellemiségű felsőfokú oktatás. Fontos, hogy ne csupán Szabadkán legyen magyar egyetemi képzés, hanem Újvidéken is. Ennek nemzetpolitikai indoka is van, ha ugyanis egyetlen központba vonnak össze minden jelentős kulturális és oktatási intézményt, akkor a többi város magyar lakossága rövid időn belül eltűnik. Így hamarosan Újvidéket is törölhetjük a magyarlakta települések listájáról. Sok diák a nyelvi nehézségek miatt folytatja tanulmányait Magyarországon, s később már nem is tér haza. Nem tudjuk elfogadni a multikulturális egyetem ötletét, mert a nem anyanyelven szerzett tudás nem éri el az anyanyelven szerzett tudás szintjét. Jelenleg fennáll a veszély, hogy a szerbül tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ők magyar osztályokban is tanítanának. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok, szerbül tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. A szerb egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány megírására. A szerb nyelvet nem az egyetemen kellene megtanulniuk, hanem az általános és a középiskolában, illetve az egyetemen is, de hatékonyabb nyelvoktatással. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni. Az Újvidéki Egyetemen meg kell őrizni a létező magyar nyelvű oktatást, és ki kell bővíteni létszámkorlátozás nélküli magyar csoportok formájában. Szorgalmazni kell, hogy a működő szakokon magyar csoportok induljanak be. Ki kell harcolni, amit lehet, és nem szabad lemondani a már létezőről. A kilencvenes évek közepe óta több kérvényt is átadtunk a szerbiai állami szerveknek és az Újvidéki Egyetemnek a magyar nyelvű oktatással, illetve a kétszakos tanárképzéssel kapcsolatban. E jogilag is alátámasztott kérésünkkel egyidejűleg az anyaországi kihelyezett tagozat beindításáért is dolgoztunk. Már-már úgy látszott, hogy tervünk sikerülni fog, amikor a politikai akarat(hiány) végül is mindent felülírt! 2014 tavaszán a helyzet e kérdésben — leszámítva a leendő vajdasági magyar értelmiség számának folyamatos csökkenését, illetve a még meglévők nyomon követhető nyelvi asszimilációját — mindmáig változatlan!

— Bármilyen nehéz is elfogadni bizonyos köröknek — legyen szó akár (felső)oktatási és kulturális intézményről, akár civil szervezetről —, a működéshez, a teljes körű és egészséges kibontakozásához elsősorban a politikai függetlenséget kell lehetővé tenni! Meglátásom szerint sokkal, de sokkal kevesebb feszültség volna Vajdaságban (is), ha a politikum nem akarná mindenre rátenni a kezét! — kerekítette egésszé a legutóbbi rangos kitüntetésének apropójából tett nyilatkozatait Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, illetve az újvidéki Apáczai Diákotthon igazgatója.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Félúton
Riport
Félúton
Riport
Facebook

Támogatóink