Feltöltődni a gyerekektől kapott szeretettel

Feltöltődni a gyerekektől kapott szeretettel

A sok munkája ellenére kedves mosollyal fogad, kiír néhány receptet, és már el is indul a kellemes beszélgetés, melynek végén azt gondolom, milyen szerencsések a topolyai gyerekek.

A Kúlán született és a topolyai Dr. Hadzsy János Egészségházban rendelő dr. Herbut Elvira lett az év határon túli háziorvosa a kilencedik alkalommal meghirdetett A nemzet háziorvosa című pályázaton.

* Mikor és miért döntött úgy, hogy gyermekorvos lesz?

— Már gyerekkoromban tudtam, ahogyan a környezetemben mindenki más is, hogy orvos leszek. Pici gyerekként a természettudományok vonzottak. Volt egy kis, piros orvosi táskám, ennek segítségével gyógyítgattam a babáimat. Nagyon szerettem a gyermekgyógyászomat, akinek mindig énekeltem is a vizsgálatok során. Egyszerűen úgy éreztem, hogy én erre születtem, és véleményem szerint az ember akkor végzi a legjobban a munkáját, ha azt csinálja, amit szeret. Volt egy korszak, amikor vonzott az asztrofizika, de ezt felülírta az a vágy, hogy segíthessek másokon és gyógyíthassak. Mindent félretettem ennek érdekében, az orvostudomány volt az első helyen. A háborús években, amikor újvidéki egyetemista voltam, sok nehézséggel kellett megküzdeni, és csak az maradt ezen a pályán, aki igazán kitartó volt. Szorgalmasan és folyamatosan tanulni kell ezen a területen, mert különben kicsúszik a talaj a lábad alól. Soha nem esett nehezemre akár a nővéri munkát is ellátni. Az egyszerű injekcióbeadástól a komplikáltabb esetekig mindent szeretek ebben a munkában. Nyolc évet kellett várnom a szakosításra, ez egy kicsit hosszú idő volt, de megérte.

* Sok előnye lehet annak, hogy egy kis városban dolgozik, ezáltal ugyanis megismeri az itt élő családokat.

— Igen, itt gyorsan megismerjük egymást, és összetart a közösség. Nekem is könnyebb úgy, hogy ismerem a betegeket és a szülőket, akik tudják, hogyan dolgozom, hogy nem utasítom el még azt sem, aki nem az én betegem. Az állami kórházon kívül magánrendelésben is fogadom a gyerekeket, illetve a szülők tudják, hogy éjjel-nappal hívhatnak, mert szívesen adok tanácsot telefonon is. Kedden és csütörtökön Bácskossuthfalván a helyi egészségházban vagyok megtalálható. Sajnos eléggé le vagyunk terhelve, egész Topolya községben mindössze négy gyermekorvos dolgozik, tehát naponta 60-70 beteget kell ellátnia egynek. Mivel Topolyának van szülészeti osztálya is, ott is van dolgom, illetve csípőultrahangot végzek a kisbabákon. A sok beteg ellenére igyekszem gyorsan és hatékonyan dolgozni, hogy a pácienseknek ne kelljen sokat várakozniuk, mert emlékszem, én is hogy untam gyerekként a váróteremben való ücsörgést. Fontos, hogy ne felejtsük el a jó és a rossz dolgokat, melyek velünk történtek, mert így tudunk belőlük tanulni és építkezni.


Herbut Elvira (Mengyán Albert felvétele)

* Ez sajnos mindennapos nehézsége az orvosi pályának. Milyen pozitívumokkal találkozik nap mint nap? 

— Szerencsére több a szépsége ennek a hivatásnak, mint a nehézsége, és ha ismét választhatnék, akkor is az orvosi pálya mellett döntenék. Nem vagyunk túlfizetve, de nincs bennem nagyravágyás, hogy magasabb bért kapjunk, azt gondolom ugyanis, hogy nem előnyös és egészséges, ha nagy különbségek vannak az emberek fizetése között. Az lenne a jó, ha körülbelül mindenki ugyanannyi pénzt kaphatna, hiszen normális egzisztenciális körülmények között az emberek egészségesebben táplálkoznak, kevésbé frusztráltak, kiegyensúlyozottabbak. Kerülöm a konfliktusokat, a fölösleges vitákat, idegeskedést, és úgy érzem, nem esik nehezemre együttműködni az emberekkel. Az első babás szülőknek mindig több kérdésük van, több információval kell segíteni őket, de nem esik nehezemre türelmesnek lennem velük. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor megmentesz egy pici életet. Sok páciensem megölel, puszit ad, a bizalmába fogad, egyfajta családias légkör vesz bennünket körül.

* Az évnek melyik szakaszára jellemző a legtöbb munka, és van-e napjainkban olyan betegség, amely nagyon elterjedt?

— Most kezdődik a legnehezebb időszak, a megfázásoké és a vírusoké, melyeket a gyerekek egymásnak adnak át az óvodában, iskolában. Mostanában az allergiás megbetegedések ütötték fel nagymértékben a fejüket, rengeteg gyereknél diagnosztizálunk ilyen gondot. Sajnos a rákkal is egyre gyakrabban találkozom, és a súlyosabb esetekben azon túl, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, Isten segítségét is kérem. Teszem a dolgom, és közben imádkozom, mert néha a csodára is szükség van. Maga az emberi test is egy csoda, melyet erősíteni kell, melyre vigyázni kell.

* Milyen érzés volt megtudni, hogy felterjesztették a díjra?

— Nem is tudtam, hogy konkrétan miről van szó, a fiam tájékozottabb volt, mint én. Nagyon meglepődtem, amikor felkeresett a polgármester. Rendkívül jólesett a felterjesztés, mélységes hálát érzek azok iránt, akik támogattak, és boldogsággal tölt el az emberek szeretete. Ez megerősített abban, hogy küzdjek ezért az elismerésért, de mindeközben úgy éreztem, hogy ez nem is az én harcom, hanem Topolya községé. Nem is lehet szavakba foglalni ezt a nagy összetartást, még most sem fogtam fel igazán. Azt tapasztalom, hogy nagyon megváltozott a világ, a rossz dolgok dominálnak, és örülök, ha valami szépet tudunk bemutatni. Az idén én, de a következő években más orvosok kerülnek előtérbe, és szeretném, ha ismét egy vajdasági orvos tudná elmondani ennek a pályának a szépségeit. Kötelességünk jó példát mutatni, hiszen a gyerekek sok rosszat látnak a televízióban, és rengeteg olyan dolog vált elfogadottá vagy úgyszólván normálissá, amely nem az. Igyekszem ráirányítani a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen káros szokásokat, függőségeket kell kerülni, és miért érdemes sportolni, egészségesen étkezni, mivel az orvosnak is van egy nevelői szerepe. Jómagam is rendszeresen futok, nyáron úszok, nincsenek káros szenvedélyeim, tehát igyekszem jó példát mutatni. Egy nagyon egyszerű embernek tartom magam, aki csak teszi a dolgát, és ha ezt még díjazzák is, akkor az igazán felemelő érzés.

* Mit üzenne azoknak, akik az orvosi pályára készülnek?

— Mielőtt az orvosi hivatást választod, előbb ember legyél. Szeresd magadat, az embereket, és ne a titulusért vagy a fizetésért válaszd ezt a szakmát. A humanista szférádnak erősnek kell lennie, ezt szívvel, odaadással és tudással kell csinálni. Állandóan tanulunk valami újat ebben a világban, hiszen az egészségügy folyamatosan újul, változik, és ezt muszáj követni. Nem szabad játszani az emberi életekkel, hiszen mindegyik ugyanannyira értékes. A végzettségünktől függetlenül mindannyian egyformák vagyunk, és fontos felismerni magunkban, mi az, amit szívvel-lélekkel csinálnánk. Fontosnak tartom a fiataloknak átadni a tudást, hogy ők is segíteni tudjanak másokon. Gyermekgyógyászként egy olyan ajándékban van része az embernek, hogy rengeteg szeretetet kap a gyerekektől, amiből lehet töltekezni. Bennük megvan az a szeretet, amelyet mi a felnövéssel elfelejtettünk. Néha úgy érzem, hogy legbelül még én is gyerek vagyok, de azt hiszem, erre szükség is van a munkám során.

Címkék: Herbut
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink