Az utóbbi időben több forrásból is értesülhettünk arról, hogy a szeged-temesvári vasútvonal felújításának kérdése felvetődött, a megvalósulására azonban még várnunk kell egy ,,kis ideig”, hiszen nem olcsó mulatság a forgalomba iktatása. Annak idején Oroszlámoson felszedték a síneket, a bakterházak is eltűntek. Egyházaskéren rettenetesen le van pusztulva a vasútállomás, a sínek rozsdásak, burjánzó gyomokkal vannak takarva, következésképp a szemlélőjét a kétség keríti hatalmába. Tamáskodva kérdem az enyészettől: 1906 őszén valóban itt, ezen a vágányon szállították Törökországból haza Kassára a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc földi maradványait? És nem sokkal azelőtt itt robogott Adyval a vonat Temesvár felé, ahol az új verseit mutatták be? Meg hát öregapám bajtársait is ide, a már több évtizede elkótyavetyélt valkányi nagy állomásra hozta haza a vonat az olasz frontról, illetve az összeomlásból?
Jó ideje már, ahogy mondani szokás, hogy itt a madár sem jár, habár egykor az Orient Express is száguldott ezen az ellehetetlenített vasúton, amely a trianoni határmeghúzások után annyira a peremre, illetve a peremnek a peremére került, hogy előbb-utóbb ,,be kellett döglenie”. Most azonban mintha élesztgetni akarnák ezt a környezőknél idősebb vasutat, amely egykor a jelentősebbek közé tartozott. A feljegyzések szerint a bécsi-budapesti vonal folytatásaként jelölték ki a Szeged-Temesvár-Orsova vonalat, amelyet a magyar vasúthálózati terv alapján 1848-ban gróf Széchenyi István, akkori miniszter ismertetett. Ám ,,negyvennyolcnak nagy idejében” meredeken más irányt vettek az események, és nagyon a háttérbe szorították az itteni vasútvonalaknak az építését. De később az osztrák vasúti társaság (st. E. G.) 1855-ben megbízást kapott ennek a vonalnak a kiépítésére, hasznosítására. A munkálatokat 1857 elején, februárban fejezték be. Kezdetben az utasszállító vonat 46 km/óra, a teherszállító meg csak 30 km/óra sebességgel közlekedett, és minden állomáson megállt. Említést érdemel, hogy abban az időben Angliában már a vonatok 80 km-es óránkénti sebességgel is közlekedtek, az errefelé pöfögő mozdonyok azonban ezt a gyorsaságot csak 1885 után érték el. Az említett vasút is a magyar állam tulajdonába került, de a trianoni határok kettészelték, s a magyar határtól a román határig húzódó 54 kilométeres szakasz az SZHSZ Királyság tulajdonává vált.
Huszár Gábor egyházaskéri postamester közléséből azt is megtudtuk, hogy az említett vasútnak a töltése az 1942-es nagy árvíz idején megvédte a falut a Maros kiöntésétől. A sínek rozsdásak, a bakter és az őrházak eltűntek, a leromlott állomás ,,meztelenkedő” falának tégláiba nevek, dátumok vannak bevésve abból az időből, amikor a Nagykikindára ingázó kisdiákok várták hajnalonként a ,,füstös”-t. De hát hol vannak már ők? És az a vonat sem jön vissza már.