Abban szerintem minden bába és dúla egyetért, hogy a vajúdás, a szülés és az újszülöttellátás kezdeti időszakának a sikere nagyban függ attól, hogy az anya vagy a szülőpár mennyire felkészült testben és lélekben. Ez a felkészülés nem csak azt jelenti, hogy összecsomagoljuk a bőröndünket és beszerezzük az újszülött számára szükséges dolgokat — még akkor sem, ha ezt diktálja a fogyasztói társadalom. Az újszülöttnek elsősorban az anyukája testi közelségére van szüksége, ezért próbáljunk meg igazán készen állni a baba fogadására, belülről sugározzuk az erőt és a gondoskodást. A készülődésnek az élet szinte minden területére ki kell terjednie, a kisbabával együtt ugyanis egy család is születik. Míg nagymamáink és dédanyáink idejében a szülés és a gyermeknevelés — akárcsak a halál — bizonyos értelemben szerves, magától értetődő része volt az életnek, manapság ez már nem mondható el. Kevesen látják, ahogyan édesanyjuk, női rokonuk vagy a szomszédasszony vajúdik, szül, szoptat, esetleg éppen pelenkát cserél, keveseknek van tehát gyakorlati tudásuk.

Minden nő szeretne egészséges, kiegyensúlyozott várandósságot. Ennek megteremtése azonban nem csak fizikai természetű, hiszen nagyon sok minden múlik a tudati beállítódásunkon. Az lenne a legideálisabb, ha már az áldott állapot előtt is készülődnénk, ha a fiatal lányok és nők életmódja támogatná azt a vágyat, hogy a kisbaba egészségesen foganjon. Ezért mi magunk tehetünk a legtöbbet, és ez gyakran egy teljes életmódváltást kíván. A mai, modern nő életvezetése jógikus értelemben nem tekinthető teljesen egészségesnek: urbanizált, stresszes közegben él a természettől eltávolodva, ritkán végez testmozgást és a táplálkozására sem figyel a kellő mértékben. Életmódunkból adódóan a jelenkorban rendkívül fontos az anyaságra való tudatos felkészülés. Tudatosítsuk tehát magunkban, hogy befektetett energia, önképzés, öngondozás és odafigyelés nélkül, sodródva az árral nem feltétlenül a helyes irányba haladunk.

A tartós stressz hatása a fejlődő magzatra

A babavárás kilenc hónapja alatt a nő többször tapasztalhat hangulatingadozást, amely teljesen természetes jelenség. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan éljük meg és milyen módon kezeljük ezeket a „kilengéseket”. Meggyőződésem, hogy ezen ingadozások dinamikája fontos elemét képezi a szükségszerű lelki változásoknak. Viszont amikor több a negatív élmény, mint a pozitív, valamint állandósul a félelem és a szorongás, az már komoly, mérhető problémákat idézhet elő a fejlődő kisbaba szervezetében is. Tanulmányok bizonyítják, hogy a várandós nő közérzete és életminősége nagyban befolyásolja a várandósság és a szülés kimenetelét, valamint a baba fejlődését. A perinatalis (születés előtti) stressz a magzatban olyan adaptációs folyamatokat indít el, amelyek a szöveti struktúrák és a hormonszabályozások megváltozását, illetve növekedési problémákat okozhatnak. A várandósság korai stádiumában az anyai stressz kedvezőtlenül hat a különböző fejlődési szakaszokra, valamint az idegrendszer és az agy morfológiai fejlődésére. A tartós stresszhatás továbbá összefüggésbe hozható a lassúbb fejlődéssel, az újszülöttek negatív értelemben megváltozott viselkedési mintáival, a tompább kognitív funkciókkal, a lelki és viselkedészavarokkal csecsemő- és totyogó korban, valamint a figyelemzavarokkal és a hiperaktivitással is a későbbi gyermekkorban. Mindezekért nagyon fontos a pszichikai készülődés, az önnyugtató technikák, valamint a megfelelő relaxáció alkalmazása. Ebben jelenthet kiváló segítséget a jóga.

(Folytatjuk)