Január 23-án a magyar kultúra napjához kapcsolódva ünnepi esemény keretében adják át a a csárdás UNESCO-s bejegyzési dokumentumát a Hagyományok Házában. A Paraguayban odaítélt bizonylattal az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára került fel a magyar tánc hagyománya. A csárdás korábban, 2019-ben már a magyar nemzeti jegyzékbe is bekerült.
Az előkészítő munkában a Hagyományok Háza és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága közösen dolgozott. Az ünnepségen a Paraguayban odaítélt bejegyzési dokumentumot Dr. Csonka-Takács Eszter a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője és Dr. Soós Gábor az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára adja át Tóth Ildikó és Farkas Zoltán Harangozó-díjas táncművészeknek, akik a csárdást táncoló magyar közösségek nevében veszik át.
Fotók forrása: Hagyományok Háza és Földi Tamás felvételei
Ha valami élő hagyomány a mi tánckultúránkból, a csárdás biztosan az – fogalmazott az örömteli esemény kapcsán Dr. Agócs Gergely, a felterjesztésben aktív részt vállaló Hagyományok Háza főigazgatói főtanácsadója. A csárdás a magyar néptánc egyik szimbóluma, amely generációkon átívelő hagyományként él tovább, Magyarország különböző régióinak jellegzetes vonásait hordozza, és a mai napig a közösségi élet szerves részét képezi. A falusi és városi kultúra ötvöződését megtestesítő tánc a népzene és a mozdulatok összhangjával a magyarság identitását kifejező erőt kölcsönöz.
A csárdás 19. századi kialakulása óta a magyar kulturális identitás fontos részét képezi, táncolják lakodalmakban, szüreti mulatságokon, táncházakban, az anyaországban és a határon túli magyarlakta területeken egyaránt, valamint egyre szélesebb körben a magyar diaszpóra közösségeiben is. A tánc megjelenik színpadi adaptációkban, művészeti produkciókban és most már a világ szellemi kulturális örökségének részeként népszerűsíti a magyarság sokszínű hagyományos műveltségét. A csaknem két évszázados múltra visszatekintő magyar tánctípus már önmagában az egyéni kreativitás és a kulturális sokféleség tiszteletben tartásának megnyilvánulása. A magyar csárdás a Kárpát-medence területén élő nemzetiségek korábbi táncfolklórjából is merített, valamint kialakulásának időszakában a cigányzenészek révén lett népszerű az Osztrák-Magyar Monarchia magyarlakta területein kívül is.
Az UNESCO által adott elismerés új lendülettel segíti a csárdás tánc hagyományának továbbéltetését, miközben megerősíti Magyarország kulturális jelenlétét a nemzetközi térben. Az UNESCO reprezentatív listájára kerülés lehetőséget nyújt a fiatalabb generációk számára, hogy új szemlélettel fedezzék fel és ápolják a néphagyományokat.
A Hagyományok Háza és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez, valamint gratulál minden magyar néptáncosnak, népzenésznek és hagyományőrző közösségnek, akik a csárdás hagyományának életben tartásán munkálkodnak.
