A szervezők ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínálnak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik, illetve amelyek énekelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. A versenyen való részvétel feltétele, hogy a benevezők műsorán három megzenésített vers szerepeljen:

- ezek közül az egyik Bencsik Orsolya Fönt a Kálvária-dombon című költeménye,

- a másik Radnóti Miklós szabadon választott verse,

- a harmadik pedig a versenyző által választott költő verse.

A versenyt 2024. május 10-én 16 órától a zentai Művelődési Házban a műfaj legkiválóbb képviselőiből álló zsűri előtt rendezzük meg.

A zsűri tagjai: Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, a zsűri elnöke (Budapest); Verebes Ernő zeneszerző, költő (Zenta–Budapest); Török Máté verséneklő, a Misztrál együttes tagja (Budapest); és Bencsik Orsolya költő, író (Topolya).

Jelentkezni: 2024. március 20-áig lehet. A felhívás megtekinthető a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapján (www.vmmi.org, a Felhívások menüpont alatt), ahol a versszöveg is olvasható.

A verseny fődíjai: 1. díj: 25 000 dinár; 2. díj: 20 000 dinár; 3. díj: 15 000 dinár. Az első díjazott fellépési lehetőséget kap a fesztivál gálaműsorán, amelynek díszvendége a budapesti Kaláka együttes lesz.

A jelentkezési lap itt tölthető ki: https://forms.gle/5BXYAfzYaje2ZvT98

A versenyzők számára a szervezők ingyenes szállást és étkezést biztosítanak. A jelentkezési űrlap kitöltésével a versenyzők hozzájárulnak ahhoz, hogy a versenyt a média rögzítse, és hogy az így készült hang- és képfelvételeket a későbbiekben a rádió és a televízió sugározza, illetve elérhetővé tegye a különböző médiafelületeken.

Bővebb információ: Baráth Hajnal Annánál (hajnal.anna84@gmail.com) kapható.

Kötelező vers

Bencsik Orsolya: Fönt a Kálvária-dombon

van az úgy

egyszer-kétszer kilépek magamból
kilépek és elsétálok a zentai út mentén
            szántóföld kék csík madártávlat
            nyáron napraforgók
a bronzjézushoz
            dédnagyanyám vetett előtte mindig keresztet
            mikor a fehér fityó elhaladt mellette
            ámen bukott ki ilyenkor belőle
            a bronzjézus meg rákacsintott
            féltékenykedett is dédnagyapám
            pedig jóképű ember volt
            nagy fehér harcsabajsza előtt
            levetkőzött a fehérnép
gionosan mondva
elfutok a csúnya dolgok elől
de nem a befagyott folyó jegén
hanem csak a házak között
néha egészen fel a kálváriáig
még ha nincs is ott kit nézegetni

van az úgy
hónapokig belém száradnak a mondatok
ilyenkor sárga virágot tűzök a mellkasomra
kilépek és elsétálok
és nemcsak a bronzjézust
de senkit
nem bántok