A fesztivál a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye.

A szervezők ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínálnak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik, illetve amelyek énekelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. A versenyen való részvétel feltétele, hogy a benevezők műsorán három megzenésített vers szerepeljen:

- ezek közül az egyik Kormányos Ákos Napi rutin vagy Hóvirág című költeménye,

- a másik József Attila szabadon választott verse,

- a harmadik pedig a versenyző által egy szabadon választott költő verse.

A versenyt 2025. május 16-án 16 órától a zentai Művelődési Házban a műfaj legkiválóbb képviselőiből álló zsűri előtt rendezzük meg.

A zsűri tagjai: Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, a zsűri elnöke (Budapest); Verebes Ernő zeneszerző, költő (Zenta–Budapest); Török Máté verséneklő, a Misztrál együttes tagja (Budapest); és Kormányos Ákos költő, író (Zenta).

Jelentkezni: 2025. március 20-áig lehet. A felhívás megtekinthető a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapján (www.vmmi.org; Felhívások menüpont alatt), és a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatás Központ honlapján (www.tlkk.org), ahol a két kötelező vers szövege is megtalálható.

A verseny fődíjai: 1. díj: 25 000 dinár; 2. díj: 20 000 dinár; 3. díj: 15 000 dinár. Az első díjazott fellépési lehetőséget kap a fesztivál gálaműsorán, amelynek díszvendége a budapesti Kaláka együttes lesz.

A jelentkezési lap itt tölthető ki: ITT

A jelentkezési űrlap kitöltésével a versenyzők hozzájárulnak ahhoz, hogy a versenyt a média rögzítse, és hogy az így készült hang- és képfelvételeket a későbbiekben a rádió és a televízió sugározza, illetve elérhetővé tegye a különböző médiafelületeken.

Bővebb információ: Baráth Hajnal Annánál (hajnal.anna84@gmail.com) kapható.

Kötelező versek

Kormányos Ákos: Napi rutin

Mint egy mitológiai lény,

magából kifordított ember,

zsigereiben vasra vert állat.

Tömény düh és vágy,

tömjénszagú erőszak és vakság,

ahonnan egyetlen a kiút.

Kell, hogy önkívületben, hörögve

szorítsalak, hogy alig kapjak levegőt,

hogy sejtjeim sejtjeidbe torkolljanak.

Hogy végül apránként, lassan,

minden levegővétellel

egyre inkább visszatérjek.

Vissza emberi alakomba.

Kormányos Ákos: Hóvirág

Kora tavaszi

reggel csípi az orrom.

Arcomon érzem a friss levegőt,

és a múló télben még látom saját leheletem.

Harmat a hóvirágon.

Ahogy a csepp végigszalad a szirmokon,

a száron. Végig a feszes levélen.

A levél ívén, hajlatain, erein.

Fölé tartom a nyelvem,

és összeszedem a nedűt. Arcomra csöpögtetem,

a maradékot lenyalom.

Ha nem nyalnám le a harmatot,

egészen visszafutna a földbe.

Visszajuttatná az ásványokat,

vitaminokat.

Termőtalajjá tenné

a repedezett földet.