A 31 hét és tizenöt év közötti gyermek és fiatal színekkel, mintákkal, állatokkal, épületekkel, zenével, hagyományokkal ismerkedett, az egy-egy országra vagy kontinensre jellemző ételt pedig közösen készítették el. A felfedezőútjukat játékok, alkotás és közös élmények teljesítették ki. Nemcsak új dolgokat tanultak, hanem arra is kitértek, mi köti össze őket ezekkel a népekkel. Ottjártunkkor az udvarban kellemes olasz zene fogadott bennünket, hiszen a nap témája éppen Olaszország volt. 

Juhász Norbert és Csizmadia Mollee

Csizmadia Mollee vizuális művész, a tábor és a foglalkozások egyik vezetője elmondta, a hagyományos programjaikat is megtartották, mint a nemezelés, a batikolás, a pólómaratás, az üvegfestés, a gyöngyfűzés vagy a gyertyaöntés.

– Emellett csapatokra osztottuk a gyerekeket, és mindennap pontokat szerezhettek az ügyességi játékokon. Az első napon Amerika felfedezése mellett a kultúrakutató kincskereséssel az udvarban a program szimbólumait keresték meg, melyeket az üvegfestésnél használtunk fel, majd az arra alkalmas üvegekbe gyertyát öntöttek, vagyis tetszetős mécsest készítettek. Másnap Ausztráliába utaztunk, valamint gyöngyöt fűztünk, gipszfigurákat színeztünk, és folytattuk a gyertyaöntést. A harmadik napon Olaszországban kalandoztunk, de a nemezelés, a batikolás, a pólómaratás, a szövés és a körmöcskézés sem maradt el. Következett Afrika, melynek ritmusa a játékokban és a kézművesalkotásokban köszönt vissza, délután pedig Ázsia került sorra. A nagy hőségben vizes játékokat terveztünk, este pedig tábortüzet gyújtottunk, mely mellett a tűzvédelmi tudnivalókról is hallottunk. Az est dobkörrel és közös énekléssel zárult Domokos Attila és Fodor Gabriella útmutatásával. Az utolsó napon Japán volt a téma, valamint befejeztük a kézművesmunkákat, és készültünk a záróműsorra meg a kiállításra. Hét közben volt a Ki mit tud? vetélkedőnk is, melynek legjobb produkcióit a szülők és a vendégek is láthatták.

Mollee az elmondottakhoz hozzátette, az idei csapat tagjai is nagyon aktívak, kíváncsiak, nyitottak az újdonságokra, és imádtak kézműveskedni.  

A tágas udvarban mindenki elfért

Juhász Norbert hatodik éve oktató, szervező és nevelő a táborban.

– Mivel az idei évünk témája a világ körüli utazás volt, nemcsak a magyar hagyományokat és kézművességet vettük górcső alá, hanem a nemzetközit is. A kontinensekről egy-két jellegzetesebb kézműves-foglalkozást, illetve tradicionális játékot hoztunk a gyerekeknek. Fontos, hogy továbbra is meghirdessük ezt az eseményt, és mindig valami újat kínáljunk a jelentkezőknek. Sokan tudják, hogy az első tizenvalahány évben ez nemezelőtábor volt, de a mai generációk tagjait egy kicsit nehezebb megszólítani, kevesebb ideig tudnak összpontosítani, és nem kedvelik a hosszú ideig tartó foglalkozásokat. Éppen ezért minden napra akár három-négy rövidebb kézműveskedést iktatunk be, hogy a tárgyakat be tudják fejezni, és minél több tapasztalattal menjenek haza. Azzal, hogy a tábor az utóbbi években nem ittalvós, hanem bejárós, nem sok minden változott, hiszen most is egész napos programot vezénylünk le, csak a sátorban alvás marad ki. Este 6-kor vacsora van, majd gyors takarítás, a szülők pedig 7 órakor érkeznek a gyerekekért.

Alkotás közben

A már említettek mellett az előadásokban, az oktatásban és a reggeli torna megtartásában részt vett Csizmadia Berák Benitta, Dienes Brigitta, a két Csizmadia Gábor, vagyis apa és fia, Csipak Enikő, Tóth Erika óvónő és Bajić Benitta tanárnő. 

A tiszaszentmiklósi Bacsó Léna legalább öt éve jár a táborba. Mint mondta, szeret barátkozni és kézműveskedni, de a nemezelést nem kedveli. Otthon is sokat rajzol, fest, és különféle kreatív dolgokat készít. Pozitívnak tartja, hogy itt nem nézegetik állandóan a telefont. Léna a kultúrkör minden szakcsoportjában részt vesz, furulyázik, citerázik, néptáncol és énekel is. Megtudtuk, hogy a helyi és a környékbeli résztvevők mellett érkeztek gyerekek Spanyolországból, Németországból, Magyarországról is, akik a nagyszülőknél töltik a nyár egy részét, és a tábort sem hagynák ki. Erdélyi Noa tízéves, Spanyolországban él, minden nyáron egy hónapot Csókán tartózkodik a nagymamájánál. A táborban harmadik éve vesz részt, vannak itthoni barátai, a kézműves-foglalkozások közül pedig a nemezelés tetszik neki a legjobban. Elárulta, a záróműsoron két táncszámot mutat be, az egyiket egyedül, a másikat a barátnőivel, Dominikával, Lénával és Dorkával.

Bacsó Léna és Erdélyi Noa

Reperger Miklós elnök a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör tevékenységét összegezte.

– Jelenleg négy szakcsoportunk van, a furulyások, a citerások, valamint a kezdő és a haladó néptánccsoport, melyek már több környező településen bemutatkoztak. Emellett főző- és aratóversenyekre járunk, megemlékezünk a jeles napokról és ünnepekről, a két legfontosabb rendezvényünk a kézművestábor és novemberben immár tizedik alkalommal a libanapok.  

A kultúrkörnek nincs saját székháza, fennállása harminckét éve alatt ez a harmadik helyszín, ahol működik.

– Ezt a házat öt évre kaptuk el használatra a tulajdonostól, most a harmadik évnél tartunk, és még nem tudjuk, miként alakul a sorsunk. Kezdetben a katolikus parókia jelenleg is üresen álló épületében volt a székhelyünk, és mi talán azt tartanánk a legjobb megoldásnak, ha esetleg oda visszamehetnénk. A pályázataink mostanában sikeresek, támogat bennünket a tartomány, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Csoóri Sándor Alap és Csóka Önkormányzata. Megjegyzem, szerintem nem is a székház a legfontosabb, hanem azok az emberek, akik folyamatosan itt vannak, és segítenek az elképzelések valóra váltásában.