Ezután bevezetőjében összefoglalta az előző katekézisének a témáit, és elmondta, hogy a múltkor a családot ért külső támadásokról beszélt. Ez alkalommal azokról a belső feszültségről ejtett szót, amelyek belülről bomlasztják a család egységét, az egymásnak okozott sérülések következtében.

Tapasztalatból tudhatjuk, hogy nem létezik olyan család, amelyben ne fordulnának elő olyan helyzetek, amelyek a tagok legintimebb érzéseit sértik meg. Vannak szavak, tettek és mulasztások, melyek ahelyett, hogy kifejeznék a szeretetet, megvonják azt a másiktól, vagy ami még rosszabb, meg is ölik. Ha ezeket a még begyógyítható sebeket elhanyagoljuk, akkor súlyosbodnak. Mindez erőszakossághoz, ellenségeskedéshez és megvetéshez vezet. Olyan mély szakadás jöhet létre, amely teljesen eltávolítja a férjet a feleségtől, és arra készteti őket, hogy máshol keressenek megértést, támaszt, vigaszt.

A pápa beszélt a házastársi szeretet kihűléséről is. Ennek minden következménye az utódokra irányul. A csonka családokból kikerülő gyerekek később az életben fokozottabb erő-igénybevételnek lesznek kitéve. Minél inkább próbáljuk a gyerekeket ajándékokkal kárpótolni, kényeztetni, annál inkább elvész a lélek. A gyermekeknek nem ezekre a dolgokra van szükségük, hanem nevelésre és szeretetre. Manapság sajnos egyre több fiatalt nevel a televízió és az internet. Ők később az élet nehézségei alatt könnyebben összeroppannak majd, mert nem tudnak megküzdeni a valódi világ kihívásaival. Sok szó esik viselkedészavarról, lelki egészségről, a gyermek jólétéről, a szülők és gyermekeik szorongásáról meg egyéb divatos fogalmakról. De vajon tudják-e még a szülők, hogy mit jelent a lélek sérülése? Érezzük-e a mázsányi súlyt, mely összezúzza a gyermek lelkét azokban a családokban, amelyekben rosszul bánnak egymással, sőt ártanak egymásnak a szülők, ami végül a házastársi hűség megszegéséhez vezet? Elhibázott döntéseink meghozatalakor mekkora súllyal esik latba, hogy azok milyen hatással lesznek gyermekeink lelkére? Amikor a felnőttek elveszítik a fejüket, amikor mindegyik csak magára gondol, amikor az anya és az apa bántják egymást, akkor a gyermek sokat szenved lelkileg, elkeseredik. Olyan sebeket szerez, amelyek egész életére kihatnak.

Ferenc pápa szerint a család annyira bonyolult egység, hogy amikor az egyik tagja sérül, akkor azt mindenki megérzi. Amikor a férfi és a nő, aki azt vállalta, hogy „egy test” lesz, egy családot alkot, csak saját szabadságára és sikerigényeire gondol, akkor ez a torzulás mélyen megsebzi gyermekei szívét és életét is. Fontos, hogy ezt jól megértsük. A férj és a feleség egy test, a gyermekeik pedig test a testükből. Ha csak arra gondolunk, milyen szigorúan figyelmezteti Jézus a felnőtteket, hogy ne botránkoztassák meg a kicsinyeket (Mt 18,6), akkor jobban megérthetjük, hogy arról a súlyos felelősségről van szó, hogy őriznünk kell a házastársi köteléket, mely kezdetet ad az emberi családnak. Onnantól kezdve, hogy a férfi és a nő egy testté lett, az apa és az anya közötti minden seb, feszültség és elhagyás kihat a gyermek életére is.

A pápa beszélt arról a tabutémáról is, hogy vannak esetek, amikor a különválás, a különköltözés egyszerűen elkerülhetetlen, sőt előfordulhat, hogy erkölcsileg szükségessé válik. Például amikor arról van szó, hogy a gyengébb házasfelet vagy a kisgyermekeket meg kell védeni az erőfölény, az erőszak, a megalázás, a kihasználás, az eltaszítás és a közöny veszélyétől, ami sajnos néha csak úgy oldható meg, ha a szülők különválnak. Egy egészséges keresztény családnak mindenáron törekednie kell az egységre, a család szentségére, és mindenkinek a megértést, a szeretetet, valamint Isten jelenlétét kell keresnie a családban. A mai kor kihívásai között is akad, aki ebben segíthet nekünk. Imádkoznunk kell hozzá, és Jézus az ígéretéhez hűen jelen lesz minden családban, melyet segíteni fog a tökéletes egység elérésében.

Ferenc pápa ezzel fejezte be katekézisét a Szent Péter téren, és ez nemcsak azoknak szólt, akik ott voltak, hanem nekünk is, akik olvassuk ezeket a sorokat.