Feléled a csókai húsgyár

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Feléled a csókai húsgyár

Bojan Pajtić a csókai húsgyárban - A szerző fotójaTöbbéves szünet után, a tervek szerint áprilisban indul a termelés - Százmillió dináros segítség a tartománytól 2001 szeptemberének első napjaiban arról cikkeztünk, hogy a csókai húsgyár dolgozói több mint egy hétig tartó útzárlattal ti...

Bojan Pajtić a csókai húsgyárban - A szerző fotója

Többéves szünet után, a tervek szerint áprilisban indul a termelés - Százmillió dináros segítség a tartománytól
2001 szeptemberének első napjaiban arról cikkeztünk, hogy a csókai húsgyár dolgozói több mint egy hétig tartó útzárlattal tiltakoztak a vállalat áldatlan helyzete miatt. Az volt a szándékuk, hogy így vonják magukra a közvélemény és a politikusok figyelmét. Bizonyára sejtették, hogy értelmetlen az erőfeszítésük, de nem akartak belenyugodni. Bíztak. Az 1932-ben alakult, messze földön híres cégben akkor már ötödik hónapja állt a termelés, a dolgozók - azok, aki a végsőkig kitartottak, vagy akiknek már nem volt hova menniük - ennél is hosszabb ideje nem vittek haza egy garast sem. Addigra az ezret jóval meghaladó létszám 850-re csökkent, ennyien próbáltak az üzemi tevékenység helyett napszámból, maszekolásból megélni. A gyár bezárása sok családban nemcsak egy személyt érintett, hiszen a szülőkön kívül gyakran a gyermekek is ott helyezkedtek el. Négy-ötezerre becsülték az érintettek számát, azt mondták, csőd esetén szinte az egész községet becsukhatják. Normális időkben ugyanis a szalámigyár, ahogyan a helybeliek nevezték, maga termelte meg a község bevételének a 60-70 százalékát. A mezőgazdasági birtok sertésfarmjain nem győzték tenyészteni a vágni való jószágot, gyakran külföldi behozatalra is kényszerültek, a nevezetes sonkakonzerveket pedig többek között Amerikába is exportálták. A fénykor mindenképpen a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveire tehető, de a végére már semmi sem maradt a régi dicsőségből. Igaz, hogy a gyár sorsa csak az új évezred első évében pecsételődött meg, de a hozzáértők szerint az agónia már évek óta tartott. A legrosszabb azonban még nem került szóba, inkább arról beszéltek, hogy a szerbiai kormánynak - melynek akkor Kasza József volt az alelnöke - a segítségével, valamint a Köztársasági Fejlesztési Alap kölcsönével újraindítják a termelést.
Aztán teltek-múltak a hónapok. Nyilvánvalóvá vált, hogy a csókai húsgyár csak politikai támogatást kapott, pénzt nem. Az bizonyára senkit sem vigasztalt, hogy az országban lévő 26 hasonló gyár közül 19 szintén nem működött. A csődeljárás, melytől a letisztulást remélték, elkerülhetetlennek bizonyult, 2001 novemberében be is vezették. Időnként felröppent egy-egy hír bizonyos külföldi érdeklődőkről, de a kapuk továbbra is zárva maradtak. Félelmetes csend uralta a település központjában terpeszkedő, egyre kopottabbá, viharvertebbé váló monstrumot. A csődgondnok mellett mindössze tucatnyian, zömmel portások és könyvelők jártak be a kísértetiesen üres, omladozó vakolatú épületbe. Csak a legendás történetek éltek tovább, amelyeket szívesen meséltek a különböző összejöveteleken, ha szóba került a gyár sorsa. A helybeli középiskolában az élelmiszerkészítő és a hentes szakokon képezték az üzem számára az utánpótlást, aztán a Köztársasági Oktatási Minisztérium már ezeknek a megnyitását sem engedélyezte. Az első árverésre senki sem jelentkezett, talán soknak találták a 264 millió dináros kikiáltási árat. Mindenképpen egyben szerették volna értékesíteni, de már gondolkoztak azon is, hogy részenként bocsátják áruba. A tartozások, az adósságok nagysága meghaladta az egész üzem értékét, de a volt dolgozók is megfogalmazták a követeléseiket. Mivel a községben a mezőgazdaságra épült a feldolgozóipar, a valamikor vezető szerepet játszó húsgyár csődjét követte a Csóka Mezőgazdasági Kombinát összeomlása. A második sikertelen licitáció után a privatizációs ügynökség az új csődtörvényre hivatkozva egy időre leállította a folyamatot. Aztán tavaly, a harmadik nekifutásra, sikerült végre vevőt találni a verbászi Branko és Momèilo Milošević testvérpár és családjuk személyében. 123 millió dinárt fizettek a nagy múltú, világszerte ismert húsgyárért. Hamarosan megkezdődtek a munkálatok, így azt a tartományi küldöttséget, amely nemrégiben Bojan Pajtić kormányelnök vezetésével az üzembe látogatott, rendezett udvar, frissen meszelt falak, megjavított tető fogadta, de a belső helyreállítás is a megfelelő ütemben halad. Néhány csarnokban akár azonnal bekapcsolhatták volna a gépeket, pontosabban: próbaképpen, ,,üresben” meg is tették, máshol még elég nagy volt a káosz, a rendetlenség. A Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke az újságíróknak elmondta, ismeri a problémát, amelyre igyekeznek megoldást találni. Ezért a tartomány a Fejlesztési Alap révén 100 millió dinárt fektet be a gyár fellendítésébe. Ezt az összeget az alap feltételei alapján kapják a tulajdonosok, amelyek közismerten nagyon kedvezőek.
- A húsfeldolgozás és állattenyésztés közvetlenül több mint ezer családot érint, tehát mindannyiunk érdeke, hogy minél előbb megkezdődjön a termelés, amely hozzásegít a környék mezőgazdaságának a fellendítéséhez is - hangsúlyozta Bojan Pajtić.
A húsgyár családi vállalkozásban működik, és ez az egyik tulajdonos, Branko Milošević szerint a biztosíték arra, hogy sikeresek lesznek. A csókaiak nevében mondott köszönetet a segítségért, melyre nagy szükségük volt. Eddig személyes eszközökből és kölcsönökből 250 millió dinárt fektettek be, de teljes mértékben és régi fényében, valamint minőségében szeretnék feléleszteni a termelést. Nem lesz könnyű visszatérni az egykor már kitaposott utakra, különösen, ha tudjuk, hogy a gépek több évig álltak. A gazdák azonban optimisták, remélik, hamarosan az első három vágóhíd között lesz az övék Szerbia és Montenegróban, aztán jöhet a következő lépcsőfok. Branko Milošević bejelentette, megfelelő szakembereket alkalmaztak, a konkurenciával nem törődnek, a piacra minőséggel szeretnének visszatérni. - Ha nem mi leszünk a legjobbak, akkor ne vásárolják a termékeinket! - üzente.
A vállalatot egyetlen dolgozó nélkül vásárolták meg, jelenleg 117-en vannak munkaviszonyban, de a hivatalos megnyitó napján, melyet április 25-ére terveznek, 523 alkalmazott lesz. Ez a dátum egyben a termelés beindításának az ideje is. Hogy a csókaiak mennyire várják már ezt a napot, arra bizonyíték az is, hogy a valamivel több mint félezer helyre 1200-an adták át kérvényüket. Mindenki abban reménykedik, hogy éppen ő lesz az a szerencsés, akinek egy újabb bejegyzés kerülhet a munkakönyvébe.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink