A törökbecsei NB Rádió magyar szerkesztősége költészeti pályázatot hirdetett Fel-fel, vitézek, a csatára! címmel, majd a törökbecsei Népkönyvtárral és a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesülettel alkalmi műsort, irodalmi-zenés estet mutatott be.
A szerkesztőségnek tizennégy benevező küldte el alkotását Törökbecséről, valamint Vajdaság különféle településeiről, sőt még Szendrőről (Smederevóból) is. A rádióhallgatók tollba öntötték gondolataikat, lelki gyötrelmeiket, vagy éppen olyan érzésekről írtak, amelyek a csillagos égig emelték őket. A líra mezőin jártak, ahol talán önmagukat is megtalálták. A költői szavak és a zene felidézték a szerelmet, az évszakokat, a kegyetlen emberi sorsokat, a mély fájdalmat.
A versenyzők jutalomban is részesültek. A zsűri díjazta a törökbecsei Knézsev Ellát, Varga Margitot, Csányi Gabriellát, valamint a zentai Homolya család tagjait, Margitot, s két kis unokáját, Gabriellát és Enikőt.
Az est üzenetét sokan magukkal vitték: mégis csodálatos a világ, a költőknek, a részvevőknek, a közönségnek, a magyar nyelv játékosságának, sokszínűségének, titokzatos erejének köszönhetően.
„Csak az anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok.” (Kosztolányi Dezső: Erős várunk a nyelv).
