Fél évszázada összetartanak
Kartali Róbert
2021.08.24.
LXXVI. évf. 33. szám
Fél évszázada összetartanak

Cikkünk főszereplőinek közös története ötvennégy évvel ezelőtt kezdődött, 1967 szeptemberében. Négy évvel később, 1971 májusában a szabadkai gimnázium IV. f osztálya nekivágott az életnek. Az iskola négy éve alatt életre szóló barátságok köttettek. Az egykori osztálytársak minden ötödik évben megtartották az érettségi találkozót. A 45. évforduló óta évente összejönnek, az idén szeptemberben pedig az 50 éves találkozó esedékes. A diákbarátságból kialakult, példátlan összetartást és a fél évszázados jubileumot egy egyedülálló könyv kiadásával koronázza meg az osztályközösség. A kiadvány nem csupán az osztály múltjával foglalkozik, hiszen számos érdekesség mellett mindazt tartalmazza, ami az elmúlt öt évtizedben történt azokkal az emberekkel, akik abba a bizonyos IV. f osztályba jártak.

Az egykori osztálytársak között a mai napig folyamatos a kommunikáció, időnként év közben is összejárnak, nem csupán az osztálytalálkozókon beszélgetnek. Mindenki tudja a másikról, hogy mivel foglalkozik, milyen szakterületen tevékenykedik, és ha valakinek szüksége van valamire, akkor tudja, kihez kell fordulnia, legyen szó bármiről. Az internet pedig tovább segítette a kapcsolattartást — igaz, a digitális világ mellett a régi szokásaikhoz híven a könyvet is szeretik levenni a polcról. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közös történetüket egy kiadványban örökítették meg, ami az egyik osztálytalálkozó alkalmával merült fel ötletként.

A középiskolás évek alatt egy olyan korszak szakadt ránk, amely legalább két évtizednyi eseményt és élményt tartalmazott. A polgárjogi mozgalmak, a háborúellenes tiltakozások, a diáktüntetések, a generációs problémák hírei kis késéssel ugyan, de hozzánk is eljutottak. Álltunk sorba lisztért ’68-ban, a szomszéd ablaka elé tolt televízióján néztük a holdra szállást ’69-ben, és egyfolytában Creamet, Beatlest vagy Stonest hallgattunk a Luxemburgi Rádióban. Berobbant a farmer- és a trapéznadrág, a miniszoknya — a hippik és a lázadó ifjúság, a nagy generáció korszaka. Élmény volt mindennek részévé válni, annak ellenére, hogy a vágyott szabadság és az elérhető lehetőségek között szakadék tátongott — fogalmazta meg az 50. érettségi találkozóra írt visszaemlékezésében dr. Milánkovits István.


Dr. Milánkovits István

Az egykori osztálytársak túlnyomó többsége egyetemet végzett, és egészen kivételes életpályák rajzolódtak ki. Az egyetem után szinte mindenki visszatért a városba, itt szeretett volna dolgozni, alkotni, letelepedni, de később sajnos mást hozott a sors. A könyv azt is érzékelteti, hogy volt itt egy olyan generáció, amely a város értelmiségének a szellemiségét diktálhatta volna. Egy értelmiségi kör alakulhatott volna ki függetlenül mindenféle izmustól, de ez sajnos nem történt meg. Az életutakból látszik, hogy hányan mentek el, illetve maradtak, ebből egy szociológiai tanulmány is készülhetne — összegezte lapunknak István, a kötet szerkesztője, hozzátéve, hogy senki sem önként és dalolva ment el, de ez egy hosszabb téma. A könyv ezt is érzékelteti, és egy oldalt Szabadkának is szenteltek benne, ahol megkerülhetetlenül meg van említve a villamos is, mert attól város egy város, hogy ilyen közlekedési eszközei is vannak.

— Sajnos már többen is eltávoztak közülünk, és ez ébresztette fel bennünk azt a gondolatot, hogy egy rólunk szóló kiadvánnyal hagyjunk magunkról emléket az utókornak. Egyrészt volt néhány olyan személyiség is az osztályban, akiről nélkülünk más nem is emlékezne meg, másrészt az a tény, hogy a mai napig ennyire összetartó az osztályunk, példaértékű. Más szerencsésebb nemzetekhez képest az összetartás nem biztos, hogy jellemző lenne ránk, magyarokra. Ezt megcáfolva, mi ezzel a könyvvel szerettük volna bizonyítani azt, hogy körünkben is van példa az összetartásra — világított rá István, akinek, mint mondta, az elején nagyon könnyűnek tűnt a szerkesztés, de végül csaknem másfél évig készült a könyv, melyet természetesen gyerekeiknek és unokáiknak ajánlanak. — A kötet szerkesztése közben sok váratlan probléma merült fel, főleg az adatgyűjtés tekintetében. Fel kellett keresni azokat a családokat, amelyeknek a hozzátartozói velünk jártak gimnáziumba, hogy megkérjük őket, írják meg elhunyt osztálytársaink életrajzát, illetve néhány embert nehezebb volt rábeszélni arra, hogy kitárulkozzék. A saját életrajzát természetesen mindenkinek magának kellett megcsinálnia. Amikor félig elkészült a könyv, és megvolt tíz életrajz, elvittem a többieknek, és megkértem őket, hogy írják meg a sajátjukat. Ez hatott, rövidesen érkezett a többi biográfia, illetve még több történet. Értelemszerűen mindenki azt írta le, amit példaként állíthat a következő nemzedéknek. Ez is volt a cél, az eredményt mára a kezünkben tartjuk, de már azt is megbeszéltük, hogy ennek folytatása is lesz: kiegészítő kiadást tervezünk, hiszen eszünkbe juthat még egy-két anekdota, és mindig felbukkanhat egy másik régi fénykép.

A könyv nem csupán az osztályról szól, mert benne van a város, melyet még mindig nagyon szeretnek, ecsetelik az akkori zenei felhozatalt, mely a mai napig meghatározó számukra, és nosztalgiázva tekintenek vissza az akkori korra. A könyvet lapozva az ember azt érzi, az egykori IV. f osztály tanulói a mai napig büszkék arra, hogy ebbe a gimnáziumba járhattak, hiszen ez különleges dolog volt számukra. Mindezt szemlélve nem volt meglepő azt hallani, hogy a szeptemberre beharangozott osztálytalálkozón — szokás szerint — ismét mindenki meg fog jelenni, mégpedig a mára már törzshelyüknek számító, szabadkai Čuvardić borozóban.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..