A tájháznak otthont adó épület az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt súlyos károkat szenvedett el, de a két év után visszatérő temeriniek munkájának és összefogásának hála hamarosan újjáépült. Az égés nyomait máig is őrző ház a település kataszteri térképén 1892-től szerepel. Az 1970-es évek végén alapított TAKT 2002-ben vásárolta meg az épületet, kapuit hivatalosan 2003-ban nyitotta meg.

Ádám István (balról a második) a tájházról és az alkotóházról mesél a jelölteknek

— A helyi lakosoknak köszönhetően már az első évben berendeztük az épületet. A temerini lakosoktól nagyon sok bútort és egyéb használati tárgyat kaptunk. Ma már a bőség zavaráról beszélhetünk, hiszen a padlás is tele van különféle régi tárgyakkal. 2003-ban a hátsó udvarban összegyűjtöttük a korabeli mezőgazdasági gépeket és szerszámokat, s ezekből alakítottunk egy tárlatot. A tájház 2005-től él, hiszen különféle rendezvények otthona. Májustól októberig a csűr alatt vagy a régi, ácsolt nyári színpadon monodráma-, könyvbemutatót, jazzkoncerteket és egyéb eseményeket szerveztünk. 2010-ben két, határon átnyúló (IPA) pályázaton bizonyultunk sikeresnek. Az elsőn — melyen Mórahalom és Óbecse Önkormányzatával együtt vett részt a TAKT — nyert eszközökből a tájház tetőszerkezetét újítottuk fel, majd a másik magyarországi testvértelepülésünkkel, Jánoshalmával és Topolyával újra pályáztunk, s az alkotóház egy részének felújítására nyertünk pénzt — mondta Ádám István.

Az alkotóház

A Pannon-síksági típusú tájház a temerini magyar lakosság népi építészetének hagyományait, a hagyományos és paraszti életmódnak megfelelő mindennapi és ünnepi alkalmakkor használt tárgyait, valamint a hagyományos üzleti tevékenységhez kapcsolódó eszközöket mutatja be. A tájház közepén a konyha kapott helyet, jobbra a tisztaszoba, balra pedig a hátsó szoba található. A konyhában hajdanán használt egykori tűzhelyet, egy korabeli szekrényt és egy konyhai eszközökkel teli polcot láthatunk. A tisztaszoba a ház legszebb díszítésű szobája, főleg vendégek fogadására vagy újszülött gyermekes anya számára tartották fent. A család élete a hátsó szobában zajlott. A nagy kemence felmelegítette a szobát, az idősebbeknek pedig elsőbbségi joguk volt a mellette lévő sámlira ülni. A nők szőttek és fontak, az öregek dohányleveleket aprítottak, és beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak, tehát több korosztály egy fedél alatt élte mindennapi életét. A gangon kéziszerszámok lógnak a falon, melyeket elsősorban kenderfeldolgozáskor használtak. Láthattunk még fából készült mosógépet, kézi morzsolót, malomkövet, a kaszák élezéséhez használt üllőt és még számos használati eszközt. A pajtában marhák és lovak jászlai, az állattartással kapcsolatos eszközök, a kocsitárolóban szekerek, hámok, igák, kendercséplő gép, kukoricamorzsoló- és daráló fedezhető fel. Az udvarban nyári kemence is van, a tárolóban pedig a többi közt iga, szánkó, eke, szecskázó, borona, szénagereblye, kukoricavető gép repít vissza bennünket a múltba.

A tájház konyhája

A TAKT-on belül három szakcsoport működik. A néprajzosok viselnek gondot a tájházra, és évente egy kiadványt adnak ki abból a néprajzi anyagból, amelyet a temerini fiatalok a ’70-es években gyűjtöttek össze. A negyvenkét éve működő képzőművészeti szakcsoport képzőművészekből és keramikusokból áll. A nyári tábornak a Jegricska melletti egyik tanya ad otthont, de az alkotóházban is van egy műhely, ahol a grafikusok, keramikusok, agyagozók kiváló feltételek mellett alkothatnak. A rendezvények szervezésével foglalkozó csoport egész évben különböző programokról gondoskodik, melyeket az év melegebb időszakában a nyári színpadon, az év többi hónapjában pedig az alkotóház jobb szárnyában lévő kiállítóteremben és galériában tartanak meg. A tájház és az alkotóház mellett a temerini magyarsággal kapcsolatos más emlékek is helyet kaptak a tágas udvarban.

A tájház épülete

— Itt található az I. világháborúban elesettek emlékfala, az alkotóházban kapott helyet Illés Sándor Temerinben született író emlékszobája, a mai tájház épületében két évet töltött Sziveri János tiszteletére emléktáblát helyeztünk ki a ház falára, és a temerini származású Sörös Imre 1956-os magyar mártír mellszobra is nálunk található meg — részletezte Ádám István, majd kitért az MNT-nek köszönhetően megvalósított fejlesztésekre. — A mezsgyén téglafal épült, elkészült a háromkabinos mosdó, megtörtént az alkotóház külső szigetelése, a kiállítóterem tetőszerkezetének szigetelése, megvilágítása és hangosítása, valamint a fűtési rendszer kiépítése is befejeződött. A szabadtéri színpad egy része a helyi kovácsmester munkájának az eredménye, a borítás és az állványok magyarországi pénzekből valósultak meg, a Prosperitati Alapítvány támogatásából pedig az alkotóház tetőterében vendégszobákat alakítottunk ki.

A további tervekről érdeklődve megtudtuk, a jövőre húszéves tájház falait szeretnék átmeszelni, és a körülményekkel összhangban — ha a helyzet úgy kívánja, kevesebb pénzből — tartanák meg rendezvényeiket. A tájház és az alkotóház él és élni fog, hiszen a temerini magyarság életében rendkívül jelentős szerepet tölt be.

A tájházban és az alkotóházban készített többi fotó Facebook- és weboldalunkon tekinthető meg.