
A Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság Adán a fenti címmel szervezett kétnapos képzést, melyre a népviselet iránt érdeklődő együttes- és csoportvezetőket, néptáncosokat, énekeseket, muzsikusokat, viseletkészítőket várták.
Az összejövetel a Vadvirág Hagyományápoló Kör székházában vetítéssel kísért előadással kezdődött, melyet a jó példák bemutatása követett. A gyakorlati rész során hasznos tippeket és fortélyokat osztottak meg az előadók a jelenlévőkkel a különféle fejdíszek, fityulák, koszorúk és hajfonatok helyes viseléséről, amit a Vajdaság hagyományőrző településein használt fejfedők bemutatásával szemléltettek, majd másnap a foglalkozás két különböző típusú fityula szabásával, varrásával, díszítésével folytatódott.
Tajti Erzsébet viseletkésztő, a Hagyományok Háza vendégoktatója büszkén mondta el, hogy Vajdaságban már nyolc éve rendszeresen szerveznek képzéseket a viseletkészítőknek.
— Ezt az oktatást a későbbiekben kiterjesztettük az alapruhadarabok varrásán túl mindenféle más témára, mely a viselethez tartozik, és most jutottunk el addig, hogy a fejdíszeket, fejfedőket vegyük sorra. Elsősorban a női fejdíszeket fogjuk megismerni, és ezekből majd szeretnénk kettőt el is készíteni, méghozzá a gombosi pártát, mely a lányoknak a dísze, és az oromhegyesi fityulát. Az utóbbira egy kedves hallgatónk, Kalmár Eszter tanított meg bennünket. A Hagyományok Háza képzése a gyakorlati rész mellett elméleti és néprajzi ismereteket is tartalmaz. Vajdaságban két ilyen alkalom volt, ahol csaknem 40 hallgató végzett. A tavalyi évben megalakítottuk a Szent Rita Népviseleti Varrócsoportot, ahol nagyon jó a hangulat, szerte Vajdaságból vannak résztvevők, és amikor sorra kerülnek ezek a másfél napos képzések, akkor kinyitjuk a kapukat, és bárkit szívesen látunk, aki érdeklődik a téma iránt. Ezúttal beszélünk a fésülésről is, mert a fejdíszek használatának az egyik alappillére a haj. A másik csak egy díszítmény, melyet a felkontyolásakor megkap a menyecske. Amikor a Durindón és a Gyöngyösbokrétán zsűriztem, azt tapasztaltam, hogy nagy szükség van ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert elveszett a régi tudás, mivel már nem kell a mai világban. Például a fejkendő felkötéséhez szükséges helyes kézmozdulatokat is már csak a nagyon idős asszonyok ismerik, és ezt jó lenne filmre venni, hogy megmaradjon az utókornak. Ahol ennyi gyerek táncol, és ennyi hagyományőrző van, ott érdemes tetőtől talpig igényesen felöltözni. Az elmúlt években egyébként a Hagyományok Háza támogatásával különféle gyűjtőutakat és kutatásokat valósíthattunk meg. Jártunk a bukovinai székelyeknél Hertelendyfalván, voltunk Gomboson, és egy gyakorlati táborban vettünk részt. Az idén Budapesten a Néprajzi Múzeum kiállítását, valamint a Hagyományok Háza Folk Fashion kiállítását tekintettük meg, de megnéztük Szabadkán a városi múzeum és a Folklórközpont anyagát is. Ezeket a programokat tudatosan építjük fel, mert a hímzőkörös csapat és a viseletkészítők is szeretnek pályázatokon indulni, valamint készülünk a békéscsabai Textiles Konferenciára, melyet 2026 elején tartanak meg.
Tajti Erzsébet
Tajti Erzsébet az előadása során a többi közt elmondta, a fonatok, fejdíszek készítése nem ördöngösség, inkább csak elfelejtett tudomány, mely jó lenne, ha nem veszne el. Igaz, ha a teremben ülőkre nézünk, akkor a hajviseletéről senkinek sem tudnánk megállapítani a családi helyzetét vagy állapotát, pedig a haj, a fejdísz valamikor ugyanolyan jelrendszert alkotott, mint a viselet. Kifejezte a nő társadalmi státuszát, és megmutatta azt a közösséget is, ahova tartozott. De miért is kell nekünk ezzel foglalkozni, hiszen már egyikünknek sincs bekötve a feje, miért izgat bennünket ez a kiveszőben lévő tudás? — tette fel a kérdést. Összefoglalójában a magyar nyelvterület fejdíszeit vette számba, szólt a gyermekek fejfedőiről, a leányok hajviseletéről, a pántlikákról, a pártákról, a menyasszonyokról, az újasszonyok kontyáról és a fejkendőkről is.
Maldrik Laura formatervező mérnök szakdolgozatának a témája Gombos volt, és el is készítette az ottani viseletnek négy hordható és színpadra is alkalmazható változatát, mely magában foglalja a fejdíszeket is. Egy temerini varrónővel, Kovács Erzsikével dolgozott együtt, aki viszont a mirtuszkoszorúknak a készítését kezdte el tanulmányozni ez alatt a képzés alatt. Laura a gombosi lányok fejdíszének a felhelyezését, illetve a hozzá illő hajviselet elkészítését mutatta be. Kisimre Szerda Anna néptáncpedagógus három eredeti fityulát hozott, az óbecseit — egy idős asszonytól kapta, és a mai napig használja a fellépéseken —, egy topolyait, mely szintén hagyaték, és egy olyat, amelyet a kontyra kell illeszteni, valamint megmutatta azokat a fityulákat is, amelyeket az asszonykórusnak készíttettek, és néhány kendőt is közszemlére tett. A fityulák és a kendők felpróbálására egyaránt akadt vállalkozó. Anna ügyesen fonta és tekerte koszorúba a hajakat, de azok sem panaszkodhattak, akik rövidre vágott frizurát viselnek, mert közülük is választott egy-két modellt. Meg kellett állapítanunk, hogy a fejdíszek megszépítik a hölgyeket, különös színt és ragyogást kap tőlük az arcuk.
A téma és a foglalkozás második helyszíne Temerin lesz május 20—21-én.
Kisimre Szerda Anna
A fityula dísze nem szemből, hanem a háton látszik
Laura a gombosi lányok fejdíszének felhelyezését mutatta be
Ilyen fonat kerül a fityula alá
Készül a kétágú fonás
Nők fejdíszekkel
A kendőt is tudni kell megkötni
Fényképezte: Tóth Lívia