Az évente a patinás, svájci üdülőhelyen, Davosban megrendezett Világgazdasági Fórum eredeti célja a világ legbefolyásosabb politikusai, üzletemberei, döntéshozói és tudósai közötti párbeszéd ösztönzése. Sokak szerint azonban csupán közhelyes megállapítások hangzanak el a hivatalosnak tekinthető eseményeken, a világ sorsáról pedig „füstös hálószobákban”, titkos egyeztetések során döntenek. Ez nyilván valamiféle összeesküvés-elméletre hajaz, de valaki egyszer valahol már megmondta, hogy az összeesküvés-elmélet az, amiről hónapok múlva derül ki, hogy igaz.

A fórum előtt összeállították a globális veszélyek listáját. A jegyzék két—tíz éves időtávlatban tartalmazza azokat a jelenségeket, amelyek jelentősen veszélyeztetik a jövőnket. Az elején, a rövid távon bekövetkező kockázatok között a félretájékoztatás, a szélsőséges időjárás és a társadalmi polarizáció szerepel. Meglepő lehetne, hogy nem a háborús veszélyek szerepelnek az összesítés élén. Mégsem az, sajnos ugyanis oly korban élünk (ismét), amikor a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem a legjobb üzletek egyike. Mivel üzleti fórumról van szó, a háborús veszélyek üzleti szempontból sajnos nem kockázatot rejtenek, hanem hatalmas lehetőségeket.

A Szovjetunió szétesése után azt hihettük, hogy történelmünk egy békés időszaka következik. Nem így történt. Ezt a ’90-es években testközelből is megtapasztalhattuk, hiszen az egykori délszláv állam területén is dörögtek a fegyverek. Az ezredforduló után megint azt hittük, lezárult egy korszak, a nagyhatalmak, a hanyatló és feltörekvő kisebb-nagyobb birodalmak már nem fegyverekkel vívják a harcukat. Most pedig Európában és a Közel-Keleten is ismét dörögnek a fegyverek. Sokan vélekednek úgy, hogy az utóbbi ötven évben sosem voltunk még ennyire közel a III. világháború kitöréséhez. Remélhetőleg mégis sikerül elkerülni.

Gazdasági nézőpontból azonban megállapíthatjuk, hogy megint a fegyvergyártás és a fegyverek exportálása vált az egyik legjobb üzletté. Rengeteg fegyvert szállítanak Ukrajnának, de Izraelnek és a vele szemben álló feleknek is. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol az a legjobb, ha a termékből minél többet el lehet adni, és azt mihamarabb el is használják. A rakéták, a lőszer elhasználása a leghatékonyabb fogyasztási módszer. Ezért (is) hatalmas üzlet. Ma már azok is fegyverkezni kezdtek, akik senkivel sem állnak konfliktusban. A fegyverek iránt nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A termelés nem tudja követni a növekvő igényeket.

Miközben zöldítésről, a káros kibocsátás csökkentéséről beszélnek, egyre több lőport és egyéb robbanótöltetet használnak el világszerte. Korunk ilyen szempontból nagyon ellentmondásosnak tekinthető, de csak első látásra. A vezető nyugati fegyvergyártó csoportosulások már a mostani konfliktusok kitörése előtt arról tájékoztatták a befektetőiket, hogy várhatóan növelni tudják profitjukat. Tudhattak, sejthettek valamit, vagy ennyire nyilvánvaló volt, mi következhet? Ez az, ami talán sosem derül ki.