A Megismerni, megfigyelni, megszámolni, megvédeni — Egy tanév a fecskékért című programba több vajdasági iskola bekapcsolódott, közöttük a zentai Emlékiskola és a gunarasi Dózsa György Általános Iskola is.

A pályázatra jelentkezőknek 2018 őszétől 2019 nyár végéig négy programot kell megvalósítaniuk: rajzversenyt az iskola tanulói számára; kiállítást a legjobb munkákból; saját kutatást igénylő, képekkel illusztrált, 5-10 perces kiselőadást a fecskékről; illetve fecskefelmérést a településen. A megmozdulás célja, hogy az általános iskolások eltöltsenek egy tanévet a veszélybe került madarak megfigyelésével, védelmével, helyzetük ismertetésével.

Gergely József felvételei

A zentai Emlékiskolában Horváth Bábinszki Ildikó biológiatanár irányításával 29 diák foglalkozott a témával. Ebben az oktatási intézményben a korábbi években is fontos környezetvédelmi rendezvényeket tartottak. A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő A tisztább és zöldebb iskolákért Vajdaságban elnevezésű ökológiai projektumon például tavaly az első helyezést szerezték meg. A tanulók az iskolakertben biokertészettel foglalkoznak, paradicsom-, paprika-, saláta-, káposztapalántákat ültettek, igyekeznek növényekkel díszíteni a tantermeket és a folyosót, részt vesznek a különféle környezetszépítő akciókban, papírt, használt elemeket, a műanyag flakonok kupakjait gyűjtik. Mindezek tudatában nem illúzió a tanárnő reménye, hogy a gyerekeket sikerül környezetvédőkké nevelni.

Gunarason is megszervezték a helyi általános iskola diákjainak a programhoz kapcsolódó rajzkiállítását, Gergely József újságíró, ornitológus pedig egy, a saját fotóival illusztrált előadást tartott az érdeklődőknek. A szakember megdicsérte a tanulókat, akik egyszer már végigjárták a települést, minden portán megszámlálták a fecskefészkeket, a háziakat pedig megkérdezték, tavaly hány fecske lakott náluk. A kutatás májusban folytatódik, amikor feltérképezik, hány madár tért vissza. 

— A fecskék általában április közepén érkeznek vissza hozzánk a telelőterületükről. Nagyon jó, hogy ilyenkor rájuk irányul a figyelem, mert az elmúlt években mind a három nálunk költő faj — a partifecske, a molnárfecske és a füstifecske — létszáma drasztikusan csökkent. Nagy bajok vannak ezzel a fajjal, amihez a környezetünk átalakulása és a szélsőséges időjárási viszonyok egyaránt hozzájárulnak. Előfordult, hogy a fecskék kimerülten tértek vissza, itt viszont négy-öt napos hideg várta őket. Ilyenkor nem repülnek a rovarok, ezért a madarak nem jutnak táplálékhoz, és az állomány egy része elpusztul. Mivel rovarevőkről van szó, sajnos kihelyezett élelemmel sem tudjuk őket segíteni — ismertette a helyzetet Gergely József. — A másik gond, hogy már az emberek sem úgy viszonyulnak a városban költő fecskékhez, mint valamikor. Leverik a fészküket, mert piszkítanak, pedig alkalmazhatnának úgynevezett fecskepelenkát is — például egy deszkát kell felszerelni a fészek alá —, mely felfogja a potyogó ürüléket. Korábban minden faluban sok kisgazdaság volt, ahol az istállókban fészkeltek ezek a madarak. Tavalyelőtt 43 pár füstifecskét jegyeztünk fel Padén, a Sövényházi-farmon, ahol még nagyszámú háziállat és istállók találhatóak, de lassan a kisgazdaságok is megszűnnek. Ilyenkor, ha huzamosabb ideig nem esik az eső, nincs szúnyog sem, aminek mi, emberek örülünk, de a fecskék élelem nélkül maradnak, sár hiányában pedig fészket sem tudnak rakni. Akár azzal is segíthetünk nekik, ha az udvar vagy a kert alkalmas sarkában egy kis saralót hozunk létre — mondta madarász kollégánk, aki néhány szép fotóval is kibővítette az elhangzottakat.