Damiáni Péter sokgyermekes család utolsó sarjaként született Ravennában. Szülei szegény napszámosok voltak, állandóan a nyomor ellen küzdöttek, és korán meg is haltak. Habár az anyagiakban hiányt szenvedett, tehetséges és különleges értelmi képességekkel megáldott gyermek volt Péter. Ezt felismerve bátyja, aki ekkoriban már Ravenna főpapja volt, felkarolta, és támogatta a tanulmányai befejezésében. Az ő tiszteletére vette fel a „Damiáni” nevet.

Több városban tanult, elsajátította a középkor művészeteit, elsősorban a kifejezés tudományát, írásban és szóban egyaránt. Mivel fogékony, jó eszű fiatal volt, hamarosan nem volt a környéken hozzá hasonló vitapartner. Egyszer remetékkel találkozott. Ez megváltoztatta az életét, hiszen mély benyomást tettek rá a rendkívüli önmegtartóztatásukkal és a viselkedésükkel. Ebben az időben kezdett el könyveket írni, szerzetesi szabályzatot készített. Bencés szerzetesként a Fonte Avellana-i remeteségben töltötte a mindennapjait, és bár ez örömmel töltötte el, nem maradhatott örökké a világtól elzárva. 1057-ben IX. István pápa bíborossá, a Róma melletti Ostia püspökévé és grófjává nevezte ki. Kénytelen volt Rómába költözni, viszont itt hamar megismerkedett Hildebrand szubdiakonussal, akinek akkoriban igen nagy befolyása volt, és később — Péter halála után egy évvel — VII. Gergely néven pápává választották. Mindketten abban a meggyőződésben éltek, hogy az egyházban uralkodó, visszás állapotokat csak az erkölcsök kitartó javításával és az egyházi intézmények megerősítésével lehet megszüntetni. Ezért Péter a felmentését kérte, de hiába: nem kapta meg. Időről időre újra próbálkozott, szeretett volna visszatérni a remeteség magányába, hogy ott gyakorolhassa meggyőződéseit, ehelyett azonban mindig pápai megbízással kellett utaznia. Ennek ellenére a dolgát mindig alázatosan és lelkiismeretesen végezte. Egy útja során belázasodott, és Faenzában halt meg 1072. február 22-én.

Pétert 1828-ban XII. Leó pápa avatta szentté, és ruházta föl egyháztanítói címmel. Ünnepét a római kalendáriumba 1823-ban vették föl, február 23-ára. 1969-ben Szent Polikárp ünnepe miatt áthelyezték február 21-ére.

Damiáni Péter a sírfeliratát maga fogalmazta meg: