Budapest, Józsefváros /Palotanegyed/ — 2023. szeptember 27.

„A festészet iránt nagyon korán elkezdett érdeklődni: alig volt ötesztendős, amikor már festett, tízévesen pedig már az olyan nagy reneszánsz mesterek műveit másolta, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti, Caravaggio. Korán felfigyeltek tehetségére, még gyerek volt, amikor megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére” — olvashatjuk a róla szóló életrajzi (szó)cikkekben.

Magyarországon, a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István volt a mestere. 1948-ban ösztöndíjasként Párizsba utazott. Józsefvárosi emléktábláján — angol nyelven — egy Joan Miró-idézet is olvasható. Nem véletlenül, hiszen éppen e katalán festőművész, grafikus, szobrász és keramikus (1893—1983) volt az, aki őt a kor és a szakma neves alkotóiművészeinek bemutatta, illetve személyesen is pártfogolta. Ezen kapcsolatok hatására a tehetséges ifjú véglegesen az absztrakt művészeti irányzat felé fordult, és Párizsban maradt, az emigrációt választva osztályrészéül.

Feljegyeztetett, miszerint első éveiben „egyenesen” abba a valóságba menekült, amelyet maga alkotott a festészet segítségével. A művészetében a személyes és a művészi szabadságkeresés ragyogó szintézise valósult meg, új látásmódot követelve meg a befogadó műértő nézőtől.

„Nemcsak kiolvasni kell valamit a képből, hanem még inkább belelátni a kompozícióba, ehhez pedig fantázia, koncentráció, introspekció és elmélyülés szükséges. A néző kénytelen elgondolkodni saját magáról és az őt körülvevő világról” (Külső hivatkozások: Wikipédia és mucsarnok.hu)

Fiedler Ferenc, a „fények festője” 2001. október 21-én hunyt el Franciaország fővárosában. Gazdag, befejezett életművet hagyott maga után.