Pilisborosjenő — 2023. július 19.

Bessenyei Ferenc gazdag és szerteágazó művészeti opusának részleges bemutatásához ezúttal a Magyar Örökség 2000. június 24-én, Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jegyzett díjátadó alkalmával elhangzott laudáció szövegéhez fordulhattunk bizalommal.

„Bessenyei Ferenc hat évtizedet is meghaladó színészi működése korszakot jelent a XX. század második felének színházi életében. […] A hódmezővásárhelyi születés, a gyermek- és ifjúkor élményei és emlékei meghatározói voltak egész pályájának. […] Az akarat, a kitartás, a csakazértis már gyermekkorában jellemzője volt. […] Mindig többre, előbbre, kitűnőre törekedett. El is érte, ki is tűnt mindig. A színészi pálya is Hódmezővásárhelyről indult. […] Tízéves vidéki működése a szegedi, miskolci és pécsi színházakhoz kötődik. A színházak vegyes műsorán dráma, vígjáték, operett egyaránt szerepelt. Ez az évtized volt Bessenyei Ferenc színészi iskolája. A veleszületett tálentum itt bontakozott tudatos művészetté. Tehetsége mellett az akarat, az erő és a kitartás hozta meg a sikereket, amelyek a budapesti Nemzeti Színházba vezették. […] Bessenyei Ferenc nem játszotta, élte a színpadi alakot. […] Azt vallja, hogy a színész legfőbb feladata az írónak nemcsak a szavait, de az alakról való érzéseit és gondolatait is tolmácsolni, illetve megvalósítani. […] Robusztus alakja, zengő hangja kitűnően érvényesült a filmen és a televízióban [is]. […]

A művészet dolgában kérlelhetetlen, kemény, igazának tudatában kitartóan makacs. A szép, a jó és az igaz hármas egységében éli életét, s amit önmagának kíván, azt kívánjuk mi is: életet, egészséget és békét.”

(Külső hivatkozás: Magyar Örökség Laudációk könyve 1995—2000, 454—456. oldal, Magyar Örökség és Európa Egyesület, Budapest, 2017)

Budapest, Ferencváros — murál a Rákóczi /Lágymányosi/ híd pesti hídfőjénél — 2023. augusztus 30.

Bessenyei Ferenc kereken két évtizeddel ezelőtt, 2004. december 27-én hunyt el a Bács-Kiskun vármegyei Lajosmizse városában.