Farsangi táncházat tartottak február 27-én a Szekeres László Alapítvány székházában. A kicsiknek lehetőségük volt jelmezbe bújni, és közösen tanulni régi farsangi szokásokról, hagyományokról. Az előadást dr. Silling Léda néprajzkutató tartotta, majd egy műhelymunkán zajkeltő hangszereket lehetett készíteni. A zenéről a Juhász zenekar gondoskodott, a jó hangulatról pedig Szakál Nikolett és Szakács Tamás táncoktatók. Együtt táncoltak a gyerekekkel, majd a szülőket is bevonták a mulatságba.

Aki jelmezben érkezett, azt megajándékozták, és sorban mindenki bemutatta, hogy minek öltözött. A gyerekek nagyon kreatívak voltak. Volt cápa, udvari bolond, hercegnő, sőt még tigrisjelmez is.

Kartali Lilla Marianna szuperkaticának öltözött, aki Párizst szokta megmenteni.

— A jelmeznek az egyik részét vettük, a másik részét pedig fekete és piros kendőkből varrtuk össze. A táncház nagyon jó volt, az volt a legjobb, hogy játszottunk nagyon sokat, meg kézműveskedtünk.

A Szekeres László Alapítvány székházában nem ez az első alkalom, hogy táncházat tartanak. Juhász Gábor, a Juhász zenekar tagja elmondta, hogy ez a hagyomány már csaknem húszéves, és havi rendszerességgel rendezik meg. 

— Minden utolsó csütörtök a miénk, mi adjuk itt a kulturális műsort, és ezt mindig táncházra használjuk fel. Volt, amikor borkóstolót tartottunk tánc mellett, volt, amikor különböző ételeket kóstoltunk, mindig próbálunk egy kis pluszt hozzáadni. Most néprajzi előadást adtunk hozzá, Silling Léda a partnerünk ebben, ő van itt minden hónapban, ő ad elő valamilyen szokásról, hagyományról — most februárban a farsangról. Az egész mulatság a farsang köré szerveződött, Léda tartott egy előadást a farsangi időszakról, természetesen alapszinten, mert most gyerekeknek szól ez az egész program. Utána volt egy kézműves-foglalkozás, amikor zajkeltő eszközöket készítettek, utána farsangi dalt tanultunk a gyerekekkel. Volt egy felvonulás, mindenki bemutatta, hogy minek öltözött be, nagyon ötletes és jó jelmezek voltak. Utána jött Szakács Tamás és Szakál Nikolett, ők az állandó táncoktatóink. Először egy körtáncot, majd pedig vonulós táncot, utána a szülőket is bevonva különféle csallóközi, polgári táncokat tanultunk. Nagyon jó volt a hangulat, és nagyon örülök annak, hogy a szülők is nyitottak voltak arra, hogy beálljanak táncolni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a gyerekeknek akarjunk megmutatni valamit, hanem a szülők is érezzék magukénak ezt az egészet. Ezután ifjúsági, majd felnőtt-táncház fog következni. Általában olyanok jönnek, akik már egy jó ideje táncolnak, de mindig felmérjük, hogy milyen a társaság, és úgy alakítjuk, hogy a laikusokat is be lehessen vonni, és könnyebb tánclépéseket tanulunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a hétköznapok része legyen, ne pedig egy beöltözős alkalom. Ezt annak idején Budapesten úgy találták ki, hogy farmerben, utcai cipőben lehet jönni. A néptáncot lehozták a színpadról az emberek közé, itt is valami hasonló lenne a cél.

A közös programok után farsangi fánk várt a gyerekekre és a szülőkre is, ezután pedig ifjúsági és felnőtt-táncház kezdődött.