Hogy az étvágyunk igazán megjöjjön, illetve hogy előre ledolgozzuk a zsírban sült finomsággal járó pluszkalóriákat, egy kis csapattal körbesétáltuk a Tavankút melletti tavacskát. Meseszép táj, ragyogó napsütés, 8 kilométernyi gyaloglás. A tavat horgászállások és mólók veszik körül, ezek közül néhány nyitva is van, így közelebb tudunk menni a vízhez, a sok-sok hattyúhoz. Az út, mely körbeveszi a tavat, itt-ott göröngyös, de teljesen elfogadható állapotú. Néhány kilométer után találtunk egy fából készült fedett teraszkát is, asztallal, padokkal, így aki elfárad, itt megpihenhet. Milyen jó lenne, ha ott állna az asztalon egy nagy tál gőzölgő fánk — gondoltam, hiszen a séta vége felé már valóban csak a Fánkfesztivál járt az eszemben. Fogalmam sem volt, mire számítsak, hiszen az idén első alkalommal szervezték meg a Fankijadát.

Sokan azt gondolják, hogy a fánk egy igazi hungarikum, el kell azonban szomorítanom őket, a fánkot szinte az egész világon ismerik. Gondoljunk csak a portugál/spanyol churrosra vagy az amerikai doughnutra.

Abban viszont egyetértünk, hogy egy jóféle házi fánk a téli délutánokon az asztal dísze, disznótorok és bálok elmaradhatatlan édessége. Tésztája omlós, melegen fogyasztva, baracklekvárral és porcukorral hintve a legjobb. Persze egy fánk lehet sokféle, de azért a nagy klasszikus, a baracklekváros-porcukros az igazi. Bunyevác hagyomány szerint a torkos csütörtök az utolsó nap a nagyböjt előtt, amikor szabadon lehet fogyasztani és dőzsölni, ezért ezen a napon kilencszer esznek, a kilencedik étkezés a fánk. Hát éppen erre a csütörtökre időzítették a Fánkfesztivált, melyre rengeteg ember volt kíváncsi, de a szervezők sajnos abba a hibába estek, hogy nem volt elég fánkárusító hely, illetve munkaerő, így kígyózó sor állt a két stand előtt. A várakozó emberek nem tűntek különösebben idegesnek, amiről a tamburazenekar is gondoskodott, mely igazi, jó kis vásári, fesztiváli hangulatot varázsolt. A sorban állók nevetgélve csicseregtek egymással fánkra várva.

Nem csak Szabadkáról, a környező falvakból és városokból is érkeztek látogatók, ám sokan döntöttek úgy, hogy inkább csak jól érzik magukat, és sétálnak egyet, nem várják ki a mogyorókrémes vagy a lekváros finomságot.

A humanitárius Fánkfesztivál fő szervezője Tavankút Helyi Közössége volt, az összegyűlt pénzt Alsó- és Felsőtavankút, illetve Mérges falu legfiatalabbjai számára gyűjtötték, hiszen az idén minden gyermek kapni fog ajándékot húsvétra — nyilatkozta Dejan Lončarev, a helyi közösség elnöke.

Remélhetőleg ez az apró baki nem tántorítja el a tavankútiakat, s a következő évben is megszervezik a Fánkfesztivált, akkor már egy picit odafigyelve a mennyiségekre is. Aki pedig kivárta a sorát, az porcukorbajusszal élvezte a finom házi fánkokat. S az arcokat elnézve, megérte az álldogálást.

Még egy tipp a szervezőknek: Bátran kísérletezzenek a fánkokkal, azok alakjával, ízével és fajtájával. Jöhet a szalagos, a csöröge, az egérke, a berliner, a Bismarck vagy az amerikai is. Hogy igazán funky fesztivál legyen a tavankúti fánkfeszt. A lehetőség megvan rá.