Torontálvásárhelyen már megszokott, hogy nagyon sokan folyamatosan dolgoznak azon, hogy a falu minél szebb látványt nyújtson az odalátogatóknak, de a helybeli lakosoknak is. Hogy ez így van, arról a közösségi médiában felbukkanó fotók is tanúskodnak.
A bevezetőben leírtakat Nikolić Kotormán Eleonóra is megerősítette, amikor telefonon beszélgettünk a falubeli nők akciójáról.
— Nagy összefogás van nálunk, mivel látjuk, hogy a falunk eléggé kopár. Mindez úgy kezdődött, hogy már az ősz folyamán szép, az évszakhoz illő díszekkel ékesítettük a település bizonyos pontjait. Például egy biciklit festettünk be, dísztököket raktunk ki, szalmát, kukoricát. A lakosság visszajelzése annyira pozitív volt, hogy kedvet kaptunk az elképzeléseink megvalósításának a folytatásához. A karácsonyi ünnepekre is készítettünk dekorációkat. Karácsony előtt nekikezdtünk egy műhelymunkának, mely több héten át folyt. Tizenöten, helybeli anyukák, akik ismerjük egymást, összefogtunk, és különféle tárgyakat készítettünk. Ebbe a tevékenységbe besegítettek a férfiak is, mivel volt nekik való feladat is, kivágni a raklapból a karácsonyfát, és hasonló tennivalók. Talán újév előtt dőlt el, hogy innen már nincs visszaút, ezt nekünk folytatni kell, ha már belevágtunk.
A tavasz érkezésére, illetve a húsvéti ünnepekre való előkészületek már az év elején, februárban megkezdődtek.
— A téli időszak abban merült ki, hogy ábrándoztunk, tervezgettük, milyen szép dolgokat készítünk a falunak. Március derekán kihelyeztük az első díszeket a település központjába. Nagy öröm ért bennünket, mert mindenkitől csak kedves szavakat hallunk vissza. Tizenhat helyre raktunk különböző díszeket. Az iskola előtti bicikli kosarába virágot ültettünk, de körülötte is karbantartjuk azt a kis területet, hogy minél szebb legyen a látvány, és van ott egy pad is. A falu központjában több helyszínt kidíszítettünk. Igazából elindultunk a faluba vezető három bejárattól vagy kijárattól, mindegyikhez raktunk egy-egy díszt. Az egyik helyen egy régi kád díszeleg, szebbnél szebb virágokkal, máshol az autógumi-abroncsokból kialakított húsvéti nyuszi ül. Van bicikli is, továbbá falemezekből kivágtunk tojást, és befestettük, vagy raklapokat festettünk különböző színre, melyekre majd cserepes virágokat akasztunk. Üzlethelyiségek elé is kerültek kompozíciók, például a mészárszék elé egy gumiból készült malac, a virágüzlet előtt pedig egy kis virágkertet alakítottunk ki.
Éreztem beszélgetőtársam hangjában a határozottságot, amikor azt mesélte, miért tartják fontosnak ezt a tevékenységet.
— Az úgynevezett zöldekhez tartozunk, a természet szolgálatában vagyunk mi is, csak mi, nők egy kicsit más irányzatot képzeltünk el. Mi azon fogunk dolgozni a jövőben, hogy szépen kidíszítsük a falunkat. A célunk, hogy felélénkítsük a környezetünket, minél többet fásítsunk, virágokkal, különféle növényekkel foglalkozunk. Az őszre már az a terv, hogy madáretetőket készítünk. Úgy tervezzük, hogy újrahasznosított anyagokat használunk, viszont erről még csak beszélgettünk, semmi konkrétumot nem döntöttünk el. Ötletek vannak, aztán majd kiderül, hogyan tudjuk kivitelezni az elképzeléseket. Hamarosan egy újabb közös akció várható, az üveghulladék gyűjtése.
Noha hivatalosan még nem alakult meg a hölgyeket tömörítő, a falu szépítésével foglalkozó nők egyesülete, előfordulhat, hogy a jövőben ezt a lépést is megteszik. Persze menet közben, amikor látják, hogy milyen szép dolgok kerülnek ki a kezük alól, a kívülállók is próbálnak segíteni.
— Voltak olyanok is, akik otthon elkészítettek valamit, és elhozták nekünk, hogy találjunk a dísznek megfelelő helyet. Jelenleg egy üzlethelyiséget kaptunk el használatra, ahol a műhelymunkákat végezzük, de nem hosszú távra, mert a tulajdonosnak az a szándéka, hogy kiadja, ha megfelelő bérlőt talál. Sokan odajönnek hozzánk, amikor dolgozgatunk, érdeklődnek, kérdezősködnek, felajánlják az idejüket, a segítségüket. Mi pedig úgy vagyunk vele, mindenkit bevállalunk, mert a segítség mindig jól jön. De ugyanúgy egy-egy jó ötlet is elkel, melyet nagy örömmel fogadunk.
A hölgyek ezzel a cselekedettel jó példát mutatnak a gyerekeknek és a fiataloknak is, hiszen mindezt látva nyilván nekik is kedvük kerekedik ahhoz, hogy vigyázzanak a környezetükre, és még véletlenül se szemeteljenek.
— A gyerekek az idejük függvényében jártak velünk a műhelybe festegetni, de a díszítésből is kivették a részüket. Érdekesség még, hogy létrehoztunk egy úgynevezett adományozósarkot is a faluban. Egy raklapra kiírtuk: „Ha van, hozzál, ha szükséged van valamire, vidd el.” Én kezdetben el sem hittem, hogy ez nálunk be fog válni, de aztán kellemesen csalódtam. Esténként ugyanis eltűnnek a kirakott dolgok. Szóval jól fölmértük, milyen a helyzet, hogy vannak rászorulók, akik például a kenyeret éjjel elviszik onnan. Annak is örülök, hogy az én gyerekeim is kérték itthon, hadd rakjak ki a rászorulóknak valamit. Ők például csemegét vittek, egy kis üdítőt, de került oda már csokoládé is. Van, aki hagymát tett ki, más tojást hagyott ott a zacskóban, én ilyesmit láttam.
Az adományozásra szánt helyszín a központban, a községháza előtt található. A tervekről megtudtam, az üveggyűjtési akciójuk után arra fognak törekedni, hogy minél jobban bevirágozzák a kidíszített helyszíneket, hadd pompázzon egész nyáron a falu.
Az ügyes kezű és szorgos hölgyek tevékenységéről, kreativitásáról tanúskodjanak azok a fotók, amelyeket Nikolić Kotormán Eleonóra bocsátott rendelkezésünkre.
