Street art. Magyar neve nincs. Ha szó szerint szeretnénk lefordítani, ez az utcaművészet. De valahogy nem tetszik így leírva, és kimondani sem áll szájra. Hívhatjuk még köztéri művészetnek, mely már egy fokkal jobban hangzik. De egyelőre maradjunk a street artnál. Egy jellegzetesen urbánus képzőművészeti formáról van szó, hiszen ahhoz, hogy a művésznek legyen vászna, kell egy üres falfelület. A ’90-es években terjedt el. A graffiti az egyik ága, de ide sorolhatjuk a posztereket, a különféle mintázatokat és domborműveket, az apróbb szobrokat, az installációkat is. A műfaj eredete abban a kommunikációs gesztusban ragadható meg, ahogy az utca embere névtelenül, de általános igénnyel valamilyen politikai, szociális elégedetlenségét vagy éppen vágyait, érzelmeit fejezi ki, hogy azt mindenki láthassa. Már a ’20-as, ’30-as évek amerikai nagyvárosaiban megjelentek a bandahatárokat jelző jelek az épületeken. A ’70-es, ’80-as években a szubkulturális jelleget megtartva első ízben vált a graffiti művészi önkifejező eszközzé is. A „felnőtt művészek” egyre több fantáziát, izgalmat, újszerűséget találtak a falra fújt ábrák és üzenetek világában. Először a fotográfiai kiállítások anyagában jelentek meg és keltettek feltűnést a graffitik, valamint azok titokzatos alkotói, majd ezután a filmművészet, illetve a galériák is bevitték az utcáról a kortárs művészet világába a falfestményeket. A ’70-es években egy másik fordulat is történt, mely elindította a graffitit a street art irányába. Már tudatos művészi koncepció révén egy új technika és megközelítés jelent meg a műfajban, a stencilezés. Ennek lényege, hogy a művész alkotását (a kartonlapot, mely a grafika negatívját tartalmazta) műtermi közegben tudta elkészíteni, és ezt a műalkotást „helyezte” el az előre kiválasztott környezetben. Ezt a technikát Banksyhez kötjük, de már jóval korábban voltak előképei, az úgynevezett falfestmények. Ez a műfaj már nemcsak az Egyesült Államokban hódított, Latin-Amerika is hihetetlen alkotásokkal gazdagította a festőművészetet. A dél-amerikai falfestmények egyik legismertebb képviselője az a Diego Rivera volt, aki feleségével, Frida Kahlóval az Egyesült Államokat is meghódította. A street art a ’90-es években újabb fejlődésen ment át. Ekkor alakultak ki az újabb és újabb technikák, megközelítések. Megjelentek olyan megoldások, mint a matricázás, a szoboröltöztetés, a LED-művészet vagy a falakra vetített videók, installációk.

Banksy

A street art talán legjelesebb alkotója Banksy, egy brit graffitiművész, politikai aktivista és festő. Senki nem tudja, ki is ő pontosan, magas vagy alacsony, kék a szeme vagy barna. A fekete humort keveri a graffitivel s a már említett stenciltechnikával. Politikai és társadalmi mondanivalójú művészi kommentárjai a világ városainak utcáit, falait, hídjait díszítik. Munkássága a bristoli underground szcénából nőtte ki magát, ahol művészek és zenészek dolgoztak együtt. Tristan Manco szerző és grafikus szerint Banksy „1974-ben született, és Bristolban, Angliában nőtt fel. Egy fénymásológép-szerelő fia. Hentesnek készült, de a nagy bristoli aeroszolbumm idején, az 1980-as évek végén magával ragadta a graffitizés”. Szakértők szerint a stílusa Blek le Rat-éhoz hasonló, aki 1981-ben Párizsban kezdett el stencilekkel dolgozni, és annak a Crass nevezetű anarchista-punk bandának volt a tagja, amelynek a nevéhez fűződött a londoni földalattirendszer stenciles graffitikampánya a ’70-es, ’80-as években. Első filmje, az Exit Through the Gift Shop (Kijárat az ajándékbolton át) „a világ első street art katasztrófafilmjeként” debütált a 2010-beli Sundance Filmfesztiválon, 2010 februárjában pedig a Berlinálén is levetítették. 2004-ben Banksy besétált a párizsi Louvre-ba, és a falra egy képet akasztott, melyen Mona Lisa volt látható, csak éppen sárga smiley-arccal. „Keresztülmenni azon a folyamaton, amíg kiválasztják a festményedet, meglehetősen unalmas. Sokkal viccesebb odamenni, és kitenni a sajátodat.” A londoni állatkertben bemászott a pingvinekhez, és 7 láb (2,1 m) magas betűkkel felfestette az Unjuk a halat feliratot. A bristoli állatkertben a következő üzenetet hagyta az elefántoknál: Ki akarok jutni. Ez a hely túl hideg. A gondozó bűzlik. Unalmas, unalmas, unalmas. 2005 májusában a bevásárlókocsival vadászó ősembert ábrázoló képét akasztotta ki a londoni British Museum 49. galériájába. A kép felfedezése után azonban a múzeum nem távolította el a művet, hanem állandó gyűjteményéhez adta. 2005 augusztusában Banksy az Izraelt a megszállt palesztin területektől elválasztó falra kilenc murált festett, köztük falhoz támasztott létra képét és a falba lyukat törő gyerekeket. Egyik alkotása a képkeretbe épített papírvágóval semmisítette meg önmagát, miután mintegy 1,2 millió euróért elkelt egy londoni árverésen. A Lány léggömbbel című munkája 79 000 fontért kelt el egy aukción. Ez az egyik legdrágábban eladott Banksy-mű.

A berlini fal

A hidegháború grandiózus szimbóluma igen sok művészt inspirált alkotásra. A ’80-as években látták meg a falban rejlő lehetőséget, hogy ott magasodik a szemük előtt egy óriási „vászon”. Egy fal. Melyet gyűlölnek, mégis egy fal. Festők, művészek, graffitisek kezdtek el özönleni, hogy telerajzolják alkotásaikkal és üzeneteikkel. Véleményüket festették fel, miközben alkotóként is kifejezték magukat, s egy igen érdekes szituáció alakult ki, hiszen a falat addig gyűlölték, így viszont összekötő kapocs lett a szeretteiktől elszakított emberek között. A festményekkel a keletnémet elnyomás, a cenzúra ellen tiltakoztak, és követelték a szétválasztott családok újraegyesítését. A nyugati rész graffitiparadicsomnak számított, a keleti viszont szürke maradt, hiszen nem lehetett még csak a közelébe sem menni. A falat 1961. augusztus 15-én kezdte el betonból felépíteni az NDK hadserege, s csaknem három évtizedre szétszakította a német fővárost és lakosságát. 1989-beli leomlását a hidegháború végével is azonosítják. Miután lebontották, a festők a keleti falat is bevették. Körülbelül másfél kilométeres szakasza maradt meg, ezen több eredeti festést is helyreállítottak, s újak is készültek. 1990 óta külső kiállítótérként működik. Újabb graffitik is helyet kaptak rajta. Egyik leghíresebb képe a Testvéri csók, mely az egykori szovjet vezető, Leonyid Brezsnyev és keletnémet hasonmása, Erich Honecker intim pillanatát örökítette meg.

Manapság a street art művészeknek már nem kell bujkálniuk, hiszen felfigyeltek rájuk az épületberuházók, sokan dolgoznak megrendelésre, rendes gázsiért. És ki ne örülne egy szép színes festménynek egy addig üresen, szürkén tátongó épület oldalán? Arra is van példa, hogy egy utcaművészből később elismert kortárs alkotó lesz, s arra is, hogy valaki a halála után válik népszerűvé, például Jean-Michel Basquiat, akit Andy Warhol zseninek nevezett, és aki Manhattan lepusztult részein készítette graffitijeit a ’70-es, ’80-as években. Természetesen a mai napig folyamatos vita tárgya, hogy a street artnak milyen a viszonya a magas művészettel, illetve hol a helye a művészettörténetben, mindenestre én szeretném, ha több lenne belőle Szabadka elhagyatott, szürke falain.

Források: artmasters.hu/2018/11/graffiti-vagy-street-art, terrorhaza.hu/hu/hir/53-ves-lett-a-graffitisek-mekkja-a-berlini-fal

Még több kép!▼