A csantavéri Szabó Gábor és Rafai Csongor pedagógusként naponta látják, mennyire nehéz manapság lekötni a gyerekek figyelmét. Erre kerestek sajátos megoldást, amikor létrehozták a Wonder Woodot: egy mozgó fajátékparkot, mely fesztiválokon, születésnapokon, óvodákban és iskolákban is bizonyítja, hogy a fa még mindig működik. A játékok egyszerre fejlesztik a kézügyességet, a türelmet és az együttműködést.
Egy fesztivál végén általában az a kérdés, mennyi idő alatt lehet összepakolni, és indulni a következő helyszínre. A Wonder Wood esetében mégis sokszor inkább az a kérdés, hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy végre abbahagyják a játékot. Lejár a bérelt idő, a játékokat már vinnék vissza az autóba, de a gyerekek még dobálnak, gurítanak, pecáznak, céloznak, versenyeznek.
Fotók: Szabó Gábor
„Ha megvárnánk, valószínűleg soha nem pakolnánk össze” – mondja mosolyogva Szabó Gábor. Ez a jelenet tökéletesen mutatja, miért működik a Wonder Wood. Nemcsak arról van szó, hogy két ember kitalált néhány látványos játékot, majd elkezdte bérbe adni őket, hanem arról is, hogy két pedagógus a saját mindennapi tapasztalataiból indult ki. Gábor és Csongor gyerekek között dolgoznak, és pontosan látják, mennyit változott a figyelem, a türelem, a kézügyesség és általában a játékhoz való viszony. A digitális világ mellett nagyobb értéke van mindennek, ami kézzelfogható, lassabb és közösségibb.
A fához, mondják, eleinte nem volt különösebb közük, az ötlet mégis ebbe az irányba vitte őket. Csongorban már gyerekkorában megmaradt egy élmény: általános iskolásként Zentán, egy színházi programon találkozott egy fajátékkal, mely teljesen lekötötte. Látta, hogy mások is szívesen játszanak vele, az élmény pedig évekkel később is visszatért. Amikor Gáborral elkezdtek gondolkodni a vállalkozáson, kiderült: nem kész játékokat szeretnének vásárolni, hanem saját játéktárat kialakítani.
A Wonder Wood játékait nem ők gyártják, viszont ők találják ki, rajzolják meg, méretezik, tesztelik és fejlesztik. A kivitelezésben egy csantavéri asztalos, Homolya Attila segít nekik. A folyamat nem tervezőprogramokkal és látványtervekkel indult, hanem papírral, ceruzával, elképzelésekkel és sok műhelymunkával. Csongor lerajzolta, mit szeretnének, méreteket írt mellé, az asztalos pedig hozzátette a saját tapasztalatát: miből lehet erősebbet, stabilabbat, használhatóbbat készíteni. Közben az is kiderült, hogy a faelem mellé labdák, babzsákok, karikák, pecabotok, fa- és szivacselemek is kellenek. Ami nagy tételben könnyen beszerezhető, az kis mennyiségben sokszor nehéz ügy. Ilyenkor marad a keresés, a rendelés, az utánajárás.
Ma tizenhétféle játékuk van, ezekből több példány is készült, így ha minden kikerül egy rendezvényen, egyszerre akár hatvan-hetven gyerek is játszhat. A teljes játékpark mintegy 200–250 négyzetméteres területet foglal el. Vannak célbadobós, gurítós, karikás, pecázós és ügyességi játékok, a legkisebbeket pedig különösen vonzzák azok az elemek, amelyekhez egy egyszerű mozdulat is elég: egy babzsák eldobása, egy kis hal kifogása vagy egy karika elhajítása.
A játékok első ránézésre egyszerűnek tűnnek, de éppen ez bennük a megnyerő. Dobni kell, célozni, várni a sorra, figyelni a másikra, néha együttműködni, máskor versenyezni. Közben észrevétlenül fejlődik a koncentráció, a kézügyesség, a türelem, a kommunikáció és a kooperáció. A Wonder Wood nem oktatási segédeszközként akar fontos lenni, mégis erősen pedagógiai szemléletű: nem magyaráz, hanem játékosan fejleszt.
A babzsákdobáló például az egyik legnépszerűbb játékuk. Egy döntött táblába kell beledobni a zsákot, a játék pedig pontokra is játszható. A kisebbeknél pedig a pecázós és csigás játékok működnek különösen jól. Csongorék azt tapasztalták, hogy ezek körül sokszor tömeg alakul ki, a gyerekek pedig türelmesen várják, hogy sorra kerüljenek. A látvány is kellemes: több nagyobb felületre természeti motívumok, baglyok, vízesések kerültek, hogy ne csak egy fadarab legyen előttük, hanem egy hívogató dizájnvilág.
Mielőtt Csongor és Gábor elindultak volna, mindent kipróbáltak. A csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesületben próbanapot szerveztek húsz-harminc gyerekkel. Látni akarták, leköti-e őket az elképzelés, és biztonságosan használható-e minden elem. Amikor erre megkapták a pozitív választ, január elején elkezdték a Wonder Wood népszerűsítését.
A visszajelzések azóta is erősek. „Túlszárnyalja minden elvárásunkat” – fogalmaz Csongor. A páros szerint a legjobb visszajelzés nem is egy mondat, hanem a helyzet, amikor pakolnának, de a gyerekek még játszanak. Ugyanilyen beszédes, hogy a játékok nem csak a kicsiket húzzák be. A fesztiválokon gyakran a nagyszülők is kipróbálják őket. „A mama hívja a tatát, hogy gyere, ezt próbáld ki” – mesélik.
A vállalkozás jelenleg bérbeadásra épül. A játékokat nem árulják, és nem is tervezik, hogy megvásárolható termékekké alakítsák őket. Születésnapokra, óvodákba, iskolákba, táborokba, falunapokra, városnapokra és fesztiválokra viszik ki a játéktárat. Nagyobb rendezvényeken összeszerelnek, animálnak, figyelnek a gyerekekre. Születésnapoknál vagy kisebb eseményeknél gyakran elég az is, hogy kiviszik és felállítják a játékokat, majd később visszamennek értük. A születésnapi csomagok ára 80 és 190 euró között mozog, más eseményeknél viszont az időtartam, a helyszín, a gyereklétszám és az igények alapján egyeztetnek.
A háttérmunka kevésbé látványos, mint egy fesztiválon mosolygó gyereksereg. Minden rendezvény után következik a pakolás, az ellenőrzés, a javítás. Elszakad egy madzag, kiesik egy kampó, megsérül egy labda, eltörik egy elem. A gyerekek nem mindig rendeltetésszerűen használják a játékokat: amire labdát kellene dobni, arra néha felmásznak, amire rá kell célozni, arra ráülnek vagy csúszdaként próbálják ki. Ezt nem panaszként mondják, inkább a műfaj természetes velejárójaként.
A terveik óvatosan, de egyértelműen növekedésről szólnak. Négy új játék már készülőben van, és további elképzeléseik is vannak. Elsősorban Vajdaságban, illetve Csantavér körül nagyjából 200 kilométeres körzetben gondolkodnak. Ha pedig idővel több rendezvényre hívják őket, segítőket is bevonnának.
Egyelőre azonban a Wonder Wood még erősen személyes történet: két pedagógusé, akik munka mellett rajzolnak, szerveznek, pakolnak, javítanak, animálnak, és közben azt figyelik, hogyan lehet a gyerekeket néhány órára kiszakítani a képernyők világából. Nem nagy szavakkal akarják bizonygatni, hogy a régi típusú játékoknak van jövőjük. Elég megnézni egy gyereket, aki harmadszor is sorba áll ugyanannál a játéknál. A Wonder Wood ereje éppen ebben van: visszahozza azt az egyszerű játékélményt, amelyhez nem kell más, csak fa, labda, némi ügyesség és egy kis türelem.
