Horvát Józsefnek volt kitől ellesnie a fával való munka csínját-bínját, az édesapja ugyanis ácsmesterként dolgozott, a nagyapja épületasztalosként, a nagybátyja pedig bútorasztalosként tevékenykedett. Elmondása szerint abban az időben nem volt ilyen nagy kínálat a játékok terén, ezért a gyerekek kénytelenek voltak feltalálni magukat.

— Az első feladatom édesapám műhelyében a faforgács összeszedése volt. Később már rám bízott olyan munkát, mint a faékek lekenése ragasztóval, dolgozhattam a kézifűrésszel, idővel pedig a gépekkel is. Nagy hatással voltak ránk a filmek, ezért mindig azt a sorozatot másoltuk, amely éppen a legnépszerűbb volt, így a saját magunk által készített fakarddal, fapuskával játszottunk, ehhez pedig el kellett sajátítani az olyan alapműveleteket, mint a gyalulás vagy a csiszolás. Édesapám nyitott volt a munkánkra, nem aggódta túl a dolgot, mindig azt mondta, ha nem vigyázol, majd megharap a gép — meséli József, aki ennek ellenére a rendőri hivatást választotta, viszont a fa iránti szeretet mindig is jelen volt az életében. — Nálam valójában sosem szünetelt a fával való munka, úgy érzem, hogy vér helyett faforgács van az ereimben. Készítettem egy esztergapadot, és számtalan dolgot, elemet faragtam fából az otthonunkba. Folyton a szakkönyveket bújtam, illetve nagyon sok országban megfordultam, megfigyeltem a különféle stílusokat, és a külföldön ért hatásokat próbálom beemelni a munkámba. A fajátékokhoz az unokám megszületése vezetett, egy favonatot szerettem volna ugyanis készíteni neki karácsonyra. Fontos szempont volt, hogy szerelhető legyen, a kerekei pedig levehetőek. Nemcsak az unokám volt elragadtatva, hanem a szomszéd kisgyerek is, így neki is készült egy favonat. Mivel tél volt, beszorultunk a feleségemmel a házba, ezért úgy döntöttem, nekilátok a fa megmunkálásának, és meg is született néhány játék. Amikor eljött a húsvéti vásár, elmentünk a városközpontban levő kirakodóvásárba, és még ki sem raktuk a játékokat az asztalra, már elkeltek. Nagyon meglepődtünk, de természetesen örültünk az érdeklődésnek, és ez lendületet is adott a további munkához.

József az egyik igazán fiús alkotással

József elmondta, szeretett volna tanulni, építő jellegű kritikát kapni a famegmunkálás terén, ezért a feleségével úgy döntöttek, részt vesznek Zentán a budapesti Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának a zsűrizésén, ahol nemcsak megfeleltek az előírt kritériumoknak, hanem hibátlannak is ítélték meg a termékeiket.

— Ennek az osztályozásnak a fő célja, hogy a hagyományos dolgokat úgy alakítsuk ki, hogy a mai világban is használhatóak, eladhatóak legyenek. Mindkét munkánk mesterremek minősítést kapott, ezért felbuzdultunk, és még nagyobb lelkesedéssel alkottam a műhelyben. Elkezdtünk megjelenni a kézműves-kirakodóvásárokban, láthatóvá váltak a termékeink, és szájról szájra terjedt, hogy fajátékok készítésével foglalkozunk. Időközben egyre több felkérést kaptunk, a sorozatgyártásba is szerettek volna beemelni, de erre nemet mondtam, mert úgy gondolom, hogy akkor elveszne a tárgyak értéke. Ez egy kézműves-családivállalkozás, ahol minden egyes játékdarab átmegy a kezeimen, és mindegyiknek megvan a saját értéke. Nálunk nincs két pontosan egyforma játék, mind egyedi darab, és ez a festésről is elmondható, melyet a lányom végez, aki képzőművészeti gimnáziumot fejezett be, és a kreativitását részben a játékfestésben éli ki — mondta el a családfő, aki tudásáért a nagymesteri címet is elnyerte.

Az egyik legnagyobb kedvenc, a traktor

A család a fajátékok esetében a hőkezelt bükkfát részesíti előnyben, mert az nem penészedik, ha nedvesség éri, hiszen saját magát fertőtleníti. Ez gyerekek esetében kiemelten fontos, hiszen sokan beveszik szájukba a játékot. József számára az is lényeges szempont, hogy ne csak megőrizze, hanem láttassa is a bükkfa rajzolatát és mintáját.

— A gyerekeknél különösen fontos, hogy strapabíró játékok készüljenek. Addig vállalok garanciát, amíg élek, bármikor vissza lehet hozni hozzám a megsérült játékot, a faragasztó csodákra képes, de van, hogy javítás helyett újat adok a kisgyereknek. Az egyik helyi bútorgyárból vásárolom fel az anyagot, de leginkább a kimaradt részek érdekelnek, mert még a hüvelykujjnyi nagyságú fából is tudok faragni valamit. Szeretem a kihívásokat, teljesíteni a különféle rendeléseket, látni az örömöt a gyerekek arcán. Arra is volt példa, hogy a szülőnek nem volt pénze játékot vásárolni, ezért odaadtam a gyereknek. Az örömszerzés motiválja ezt a vállalkozást. Eddig 173-fajta játék készült el a műhelyünkben, a legnépszerűbbek a faautók, -vonatok, -traktorok és -tologatók. Úgy látjuk, hogy egyre több szülőpár szereti fajátékkal meglepni a gyermekét, mert hosszabb időre szól a természetes anyag, több testvér is játszhat ugyanazzal a játékkal. Nagyon ritkán fordult elő, hogy megsérült egy játékunk, de olyankor az új helyett általában a javítást kérik a gyerekek, mert kötődnek a játékukhoz, hiszen megszerették.

A Horvát Fakukac alkotásai nem láthatóak az interneten és a közösségi oldalakon, viszont bármilyen kívánságnak eleget tudnak tenni. A rendeléseket a Facebook közösségi oldalon (Fakukac Horvát), illetve telefonon fogadják. A játékaik szerte a nagyvilágban megtalálhatóak, otthonok, gyerekszobák kellékei, gyermekkorok fontos szereplői.

Hosszú életű madarak

Minden kézműves-kirakodóvásáron jelen vannak

A Horvát Fakukac logója

A másik nagy kedvenc, a tologató