Egy őszinte vallomással tartozom hetilapunk tisztelt olvasóinak: rendszeres nézője vagyok az RTL Klub csatornáján minden második csütörtökön megtekinthető Fábry-showdernek. Mielőtt elítélnének, hadd hozzam fel mentségemre, hogy nem is az abban előforduló malackodások (anyagcsere- és hormontermelési mozzanatok szabad szájú taglalása) kelt fel bennem kamaszkori elfojtásokból eredő kéjes borzongásokat, egyszerűen csak szeretek nevetni. S minthogy erre a célra a Heti hetes szubtilis humorához még nem nőttem fel, a Besenyő család paranoid szójátékaihoz pedig még nem szenilisedtem el kellő mértékben, maradt számomra a Fábry-showder, amelyet mindeddig a bevezető humor-labdacsoktól és a dezigne-centertől a szóhoz is alig jutó riportalanyokig egyformán élveztem.
Sajnos, nem ez történt a januári második adás során, amikor is az ország első shawmanje - csütörtök lévén - alaposan csütörtököt is mondott! Már a műsor beharangozása is félresikerült: nem hiszem, hogy a bájos és csinos ápolónőket - köztük kakukktojásként még egy doktornő is szerepelt - ,,dögöseknek' kellett titulálni (én legalábbis nem tűrném, hogy a jelenlétemben ezt a jelzőt családom hölgytagjainak bármelyikére bárki is ráaggassa), viszont el kell ismernem, hogy maga a műsorvezető ezt egyetlenegyszer sem vette a szájára.
De ezzel az ízléstelenségnek még korántsem lett vége. Az est vendégeként szerepeltetett Spitzer Gyöngyi, művésznevén Soma ugyanis arról számolt be - s beszámolóját még eredeti fotókkal is illusztrálta -, hogy Los Angelesben járva annyira felháborodott azon, hogy minden nyilvános helyiségben tilos volt a dohányzás, hogy tiltakozása jeléül több mint negyven helyen levizelte a várost. Üzemanyag-utánpótlás végett e célból egy nap alatt öt liter folyadékot ivott meg. Gondolom, ez úgy játszódhatott le, hogy Spritzer Gyöngyi fölülről öntötte magába a spriccert, alulról meg folyamatosan spriccelt, akár egy utcai locsológép. (Hála mázsás termetének, a közrend fenntartói nyilván annak is nézték, s ezért nem gátolták meg botrányos cselekedetének végrehajtásában.)
De itt aztán már ugyancsak lefagyott arcomról a mosoly, én ugyanis nem tartottam annyira viccesnek a művésznő emberfelettinek azért mégsem, inkább ember alattinak nevezhető teljesítményét. Különösen akkor ment el a kedvem az egész attrakciótól, amikor elképzeltem, hogy hány 12 éven aluli néző ,,élvezi' most ezt az ocsmányságot felnőtt felügyelete mellet, és ugyan milyen magyarázatot adhat minderre az a bizonyos felnőtt. Emellett még hány kamaszodó tinédzser és mentálisan éretlen felnőtt kaphatott ösztönzést, hogy polgári engedetlenségének és a köztisztasági intézkedések iránti ellenszenvének Soma művésznő útmutatása szerint engedjen szabad folyást! Hát már a kutyapiszok sem elegendő ahhoz, hogy nagy- és kisvárosaink légkörét teljesen élvezhetetlenné tegyük?!