Ezüst vagy ólom
Brasnyó Zoltán
2017.09.19.
LXXII. évf. 37. szám
Ezüst vagy ólom

Pablo Escobar kétségtelenül a XX. század egyik leghíresebb figurája.

A kolumbiaiak többsége mindmáig a megtestesült gonoszt látja benne, egy kisebb közösség leszármazottai viszont még ma is nosztalgiával tekintenek rá.

Hidegvérű gyilkos, drogkereskedő, ellenségeinek megsemmisítésében és egója kiteljesedésében bármilyen eszközt bevetni képes keresztapa. Bűnei megkérdőjelezhetetlenek, akárcsak Hitleréi. Cselekedeteit mégis érdemes több szemszögből, közelebbről is megvizsgálni, mert terveiből és céljaiból nemcsak egy istenkomplexusos bűnöző világmegváltó ambíciói, de talán az egész kolumbiai nép lelkiismerete is kiolvasható. Pablo Escobar ma már persze popkulturális ikon. Ehhez pedig a Netflix rendkívül népszerű sorozatának is jócskán köze van. A jelenleg harmadik évadánál járó Narcos első két szezonja csak első látásra tűnt egy kizárólag az Escobar-uradalomról szóló sagának, a helyzet ugyanis az, hogy Kolumbiában a XX. század második felében valóban ő volt az első és egyetlen, élet és halál ura, a zsarnokság hús-vér megtestesítője. Ha a Közép-Amerikából induló kokainüzletet szeretnénk tanulmányozni, a könyv Escobarral kezdődne.

A Narcos egy héttel ezelőtt megjelent harmadik évada már a hagyatékkal foglalkozik. A Cali kartellel, mely más módszerekkel, minden lépést alaposan megtervezve és csúcstechnológiás megfigyelőrendszerekkel felfegyverkezve „intézményesítette” a kokaincsempészetet. Escobarhoz képest a kartelltagok már érinthetetlenek, sőt, már a kormányok és a titkosszolgálatok is inkább tárgyalni akarnak velük. Nem csoda, hiszen az Escobar-éra nemcsak Kolumbiát, de az egész régiót destabilizálta. Több százan haltak meg, ártatlanok és bűnözők, nők és gyerekek, bárki, aki azokban az évtizedekben éppen rossz időben és rossz helyen tartózkodott. Escobarnak mindenhez és mindenkihez köze volt, és kegyetlenül kivégeztetett bárkit, aki ellenszegült neki. Rendőrökre és katonákra támadt, sőt, egy utasszállító repülőt is felrobbantott, mert egy politikai ellenlábása éppen rajta utazott volna az USA-ba. Nem érdekelte, hogy a gépen még legalább 110 ártatlan civil is volt.

Van azonban a történetnek egy másik oldala is: Escobar, a családapa, valamint Escobar, a személyiségzavaros self-made man. A férfi, aki egyébként segíteni is szeretett volna szeretett Medellínjén. Aki szegénynek született, és Robin Hood akart lenni. Nem azért, hogy jót cselekedjen, hanem azért, hogy tiszteljék. Tömegek hitték el, hogy képes felvirágozatni Kolumbiát. A kábítószer és a hozzá tapadó vér tabutéma volt, az idősebb lakosok pedig még csak nem is értették, mivel foglalkozik Medellín megmentője. A pénz és a jólét oltárán minden feláldozható, minden megengedett — kivéve az amerikai drogellenes osztag, a DEA tagjainak levadászása, mert az nem tesz jót az üzletnek. A drogkartellek vezetői úgy gondolták, nem éri meg nekik, hogy az amerikaiak rájuk rúgják az ajtót, vagy félkatonai szervezeteket pénzeljenek, melyek aztán szétlövik a droglaborokat.

Ezzel a sorozatban jócskán stilizált indokkal jelennek meg szabadon mozgó, vadászó szereplőkként Steve Murphy és Javier Pena ügynökök, akik valódi személyek, karakterük viszont erősen dramatizált. Hosszú éveken keresztül vadásztak Escobarra, a Narcos pedig ezt az időszakot, a sokszor követhetetlen és látszólag értelmetlen hajszát örökíti meg, melynek végén óriási árat fizetve, de mégiscsak sikerül megállítani a drogkartellek főistenét. A sztoriból pedig nemcsak Escobar, de egész Kolumbia története is felsejlik, káprázatos színekben, a maga véres valóságában. A színészek elképesztő munkát végeztek, de a Pablo Escobart megformáló Wagner Moura mindannyiukat háttérbe szorítja, hiszen valósággal átlényegül a XX. század egyik leggyűlöltebb emberévé. Érzékeny, szenvedélyes alakítást nyújt, mely által a véreskezű főnököt és a szerelmes családapát is megismerhetjük.

A Narcos harmadik évada már az új keresztapákról szól. Meghalt a király, éljen a király! — mondhatnánk, ha nem kapnák mindjárt négyet. Már az első epizódból is látszik, hogy az alapkonfliktus felfestése után ezúttal sem lesz hiány hullákban és erőszakban. De szerencsére megmaradt a latin-amerikai hangulat, a feszült történetvezetés és a vérpezsdítő zeneszámok. Ezért szeretjük a Narcost, mely 2015 óta számos díjat zsebelt be.


A nyitókép illusztráció: Imdb.com

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Film rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..