Az Eb-re készülő szerbiai birkózók januárban Divčibarén kezdték a felkészülést, majd a horvátországi Porečra utaztak, ahol tizenöt állam legjobbjaival készültek az év első nagy versenyére. Ezután itthon dolgoztak, inkább a technikai elemekre helyezve a hangsúlyt, majd a munkát Magyarországon, a Kozma István Magyar Birkózóakadémián folytatták. Az Európa-bajnokságra való főpróba a dániai nemzetközi verseny volt, melyen Nemes Viktor a dobogó legfelső fokára állhatott.

— A torna nem volt annyira erős, hiszen a 77 kilós súlycsoportban a magyarországi Lévai Zoltán sérülés miatt visszalépett, svéd ellenfelem pedig verseny közben sérült meg. Ők ketten lettek volna a legnagyobb riválisaim. A döntőben a horvát ellenfelemet egy kicsit nehezebben győztem le, de a nagyobb tapasztalatomnak és a jobb erőnlétemnek köszönhetően végül nyertem. Egy hónappal az Eb előtt éreztem, hogy jó formában vagyok. Amikor egy-egy nagy világverseny előtti tornáról aranyéremmel tértem haza, akkor a világversenyen is valamelyik dobogós helyen végeztem. Ez most is így történt. Az utolsó simításokat Nagybecskereken végeztük, és a bánáti városból utaztunk a horvát fővárosba — mondta Nemes Viktor.

Nemes Viktor az ezüstéremmel (a szerző felvétele)

Az Eb-n litván, moldáv és magyarországi ellenfelet legyőzve került a döntőbe, ahol nagy csatában kikapott örmény riválisától. Csalódottságra azonban nincs oka, hiszen az ezüstérem is szépen csillog, mely összességében a hetedik érme a világ- és az Európa-bajnokságokról.

— Nyolcaddöntőbeli ellenfelemet, a litván Galkinast nagyon jól ismerem, korábban négy alkalommal mérkőztünk egymással. Tudtam, hogy fizikailag és technikailag is jobb vagyok nála, így ennek megfelelően nyugodt birkózással kezdtem, és a mérkőzés további részében is az én akaratom érvényesült. Első meccsnek tökéletes volt ez a párharc, melyet végül 5:1-re nyertem meg. A negyeddöntőben a fiatal, moldáv Gutu várt rám, aki az év eleji zágrábi ranglistaversenyen második volt, tehát ügyes és kellemetlen ellenfél. Már a mérkőzés elején éreztem, hogy fizikailag erősebb vagyok, és ennek megfelelően esélyt sem adtam neki a győzelemre. A vezetés birtokában támadásait könnyedén kivédekeztem, és a mérkőzés végéig magabiztosan birkózva 6:1-es győzelmet arattam felette. Elődöntős ellenfelemet, Lévai Zoltánt nagyon jól ismerem, mert a tavalyi világ- és Európa-bajnokságon is találkoztunk, valamint a budapesti edzőtáborban is edzettünk egymással. Lévai a legnehezebb ellenfelem a 77 kilósok között, mivel hasonló stílust képviselünk, védekezésben és támadásban mindketten jók vagyunk. A legutóbbi mérkőzéseken kikaptam tőle, mert mindig én támadtam először. Most taktikát váltottam, hagytam, támadjon ő először, abban bízva, hogy ezzel pszichikai nyomást helyezek rá. Elképzelésem bevált, 1:1-nél pedig már nem akartam kockáztatni. A tavalyi világbajnokságon döntetlen állásnál támadtam, egy hibát vétettem, amit ő kihasznált, így most inkább a biztosra mentem. Akciómentes mérkőzést vívtunk, de a lényeg az, hogy az utolsó szerzett pontnak köszönhetően bekerültem a döntőbe. Az örmény Amoyan ellen a tavalyi világbajnokságon a bronzmérkőzésen léptem szőnyegre. A világbajnoksággal ellentétben jól kezdtem, irányítottam a mérkőzést, egyáltalán nem voltam ideges. Az volt az elképzelésem, hogy én megyek le először parterre-be, de a bírók nem így látták, és őt küldték le először. Lenti helyzetből akciót hajtottam végre rajta, és elhúztam 3:0-ra, majd állóhelyzetből kilöktem a szőnyegről, és a szünetben 4:0-s előny szerepelt a nevem mellett. A második menetben én kerültem parterre-be, amit könnyedén kivédekeztem. Az utolsó 2 percben támadásokkal próbálkozott, de továbbra is jól védekeztem. 15 másodperccel a vége előtt azonban meglepett egy akcióval, és megnyerte a döntőt. Amikor láttam, hogy a korábbi tornákon más birkózókat hogyan győz le ezzel a fogással, még csodálkoztam is, hogyan hajthatott végre egy ilyen akciót. Úgy tűnik, Isten így akarta, hogy neki ez a fogás sikerüljön. Ez már a harmadik Európa-bajnoki ezüstérmem, az arany sehogy sem akar összejönni. Egyáltalán nem bánkódom, hiszen érmet szereztem, és még mindig ott vagyok az élmezőnyben. A világbajnokságig nagyon sok munka vár rám, Belgrádban pedig érem és az olimpiára való kijutás a célom — nyilatkozta Viktor.

A poreči edzőtáborban (Nagy Szebasztián jobbról az első) Forrás: Facebook

A korábbi világbajnokságokról hatan, tehát az 1., a 2., a két-két 3. és 5. helyezett jutott ki az olimpiára, a belgrádi vb-ről pedig öten, amiből az következik, hogy a két 5. helyezettnek birkóznia kell egymással a kvótáért. A vb-ről nehezebb lesz kijutni az ötkarikásra, a világselejtezőn azonban eggyel több olimpiai vízumot osztanak. Viktor már a vb-n szeretné bebiztosítani az olimpiai szereplést. Ha viszont ez mégsem sikerülne, akkor további két világselejtezőn lesz alkalma kiharcolni a párizsi indulás jogát. A világbajnokságra való felkészülést hétfőn alapozó edzőtáborral kezdték Zentán, majd Spanyolországba utazik a válogatott, ahol magaslati edzőtáborban (2800 méter magasságban) készülnek az év legnagyobb versenyére.

A súlycsoportot váltó magyarkanizsai Nagy Szebasztiánnak nem sikerült jól a zágrábi kontinenstorna, hiszen már az első fordulóban kikapott a későbbi bronzérmes, norvég Jörgensentől. A két birkózó csatája 4:4-es eredménnyel zárult, és a norvég az utolsó szerzett pontnak köszönhetően került tovább.

— Súlycsoportot váltottam, mivel a 63 kilogramm, melyben a világbajnoki címet szereztem, nem olimpiai súlycsoport, a 67 kilogramm viszont igen. A norvégról tudtuk, hogy nagyon jól birkózik, sokat fejlődött, és nagyon felkészült az Eb-re. A török Firatot már harmadszor verte meg, ami mindent elmond a képességeiről. Edzőtáborokban találkoztam vele, de azt nem hittem volna, hogy képes 6 percig folyamatos, kemény tempót diktálni. Szervezetem nem bírja tovább a fogyást. Könnyen megszabadulok a felesleges kilóktól, viszont ha az első meccsen olyan birkózót kapok, aki végighajtja a 6 percet, akkor problémák jelentkeznek. Azon is gondolkodtam, mit változtatnék, ha újra birkózhatnék vele. Lehet, semmit, csak végig kellene bírnom mindkét menetet. Az edzőtáborokban úgy éreztem, hogy még sosem voltam erősebb, sohasem voltam jobb erőnlétben. Gyakran felteszem magamnak a kérdést: miért nem sikerült, miért éreztem úgy magam a szőnyegen, mintha lábaim és kezeim sem lennének? Azt mondják, úgy sikerül a verseny, ahogy az ember aznap felkel. Értem én, de akkor meg minek ennyit edzeni? — tette fel a kérdést Szebasztián.

A magyarkanizsai birkózó fő célja a világbajnokságon való szereplés, de kérdés, melyik súlycsoportban lép szőnyegre.

— Június elején leülünk az edzőkkel, és megbeszéljük, mi legyen: újra ebben a súlycsoportban próbálkozzak, vagy húzódjak vissza egy kicsit, és várjak két-három évet, amíg megérek arra, hogy a 77 kg-os mezőnyben szerepeljek? Ha maradok a 67 kilós mezőnyben, akkor valamit mindenképp változtatnunk kell. Közel van a világbajnokság és az olimpia is, minél hamarabb tenni kellene valamit. Nagy az esélye, hogy a világbajnokságig maradok 67 kilóban, de hamarosan meglátjuk, mi lesz. Ha az eredményt nézzük, akkor úgy jön ki, hogy négy-öt hónapot kidobtunk az ablakon. Zágrábban ezt nem annyira éreztem, mivel szurkoltam a válogatott társaimnak, és örültem a sikereiknek, itthon viszont nehéz azokkal az emberekkel beszélgetni, akik szurkoltak nekem, bíztak bennem, és azt hitték, újra éremmel térek haza. Arra a kérdésre, mi történt, nem tudok válaszolni, mert én sem tudom.

Beszélgetésünkkor Szebasztián sérüléssel bajlódott, de bízik benne, hogy az év második felére sikerül teljesen felkészülnie, és a következő versenyeken már feledtetni fogja az Eb-n történt kisiklást.