Berák Brigitta fotója

Beszélgetőtársam, Martonosi Erika egészségügyi nővér Hódegyházán. Olyan lendülettel mutatja be a szülőfaluját, mintha csupa jóról, szépről mesélne. Milyen lehet egy nővér élete ebben az elöregedő faluban?
- Nehéz, mert szinte mindent egyedül kell megoldanom, hiszen orvos csak hetente kétszer jön ki a településre. Huszonhat éve dolgozom, ebből tízet a zentai kórházban töltöttem, ahol belénk nevelték, hogy a beteget nem szabad megsérteni. Itt sokkal nehezebb a munka. Aki nem élt soha egy ilyen kis településen, az el sem tudja képzelni, hogy a legegyszerűbb betegség is mekkora gondot okozhat. Gyakori a rákos megbetegedés, de a magas vérnyomás, az infarktus, az elhízás és a magas vércukorszint is jellemző. Sajnos sokan haltak meg az utóbbi időben azok közül, akik a középkorosztályhoz tartoznak.
* Lehet-e ilyen munka mellett mással is foglalkozni?
- Nem, mert ez teljes embert igényel, ez nem nyolcórás állás. Gyakran felkeresnek hétvégén vagy akár éjszaka is, amire nem lehet, és nem szabad nemet mondani. Ha súlyos az eset, hívjuk a mentőket Csókáról, szerencsésebb esetben magam is el tudom látni a beteget. Szabadidőm akkor van, ha hajnalban kelek és elvégzem a napi munkát. Szabadnapom nemigen van, mert nem hagyhatom cserben az embertársaimat.
* Melyik volt a legkülönlegesebb esete?
- Pár éve történt. Komppal utaztam Adára egy hideg januári napon. Köztudott, hogy én nagyon félek a víztől, amikor a folyón vagyok, akkor is a legszívesebben becsuknám a szemem, hogy ne lássak semmit. Furcsa mozgolódásra lettem figyelmes a komp elején. Kiderült, egy asszony beleugrott a Tiszába, öngyilkos akart lenni. A ruhája azonban beleakadt a kompba, így nem sodorta el az ár. Leálltunk, behúzták a mentőcsónakba, én pedig ösztönösen odaugrottam, a térdemre fektettem és pumpáltam ki belőle a vizet. Sikerült megmenteni az életét. Utólag jutott eszembe, hogy a döbbenettől teljesen megfeledkeztem a víziszonyomról.
* Mi lesz a jövőben a faluval?
- Nagyon elöregedett már, sokan elköltöztek más településekre. Valami nagyon okos megoldás kellene, hogy itt maradjanak a fiataljaink. Munkalehetőséget és megélhetést kellene biztosítani a számukra. Idősek otthona is működhetne, igény is lenne rá, munkát is adna. A fiatalság talán a faluturizmusban láthatná a jövőt. Van halastavunk, ami szintén különlegesség, nem található mindenhol. Csak az a gond, hogy mindez pénzbe kerül, ami errefelé is nagyon hiányzik.